Mi a célja a most készülő egyházkerületi szabályrendeletnek?
Alapvetően egy egyházi szabályrendeletnek – akárcsak a törvényeinknek – az a feladata, hogy az egyház életében minden szép és rendezett legyen. Augustinus úgy fogalmazott, hogy „a béke a rendezettség nyugalma”. Ez a gondolat engem személyesen is formál életemben és lelkipásztori szolgálatomban is. Legyen minden rendezett az életemben: rendezettek a dolgaim az Úrral, a családommal, a gyülekezetemmel, mert ez ad nyugalmat és békességet az embernek. Egy-egy szabályrendeletnek csak az lehet a célja, hogy a rendezettséget, kiszámíthatóságot, biztonságot segítse a lelkipásztorok és a gyülekezetek életében. Fontosnak tartom azt a Vályi Nagy Ervintől megtanulható látást és megállapítást, hogy az egyház egyszerre intézmény (szervezet, hagyomány, rend, hivatal), ugyanakkor esemény is (Isten cselekvése, megszólítása, az evangélium megtörténése). Úgy gondolom, hogy az egyházunk, egyházközségeink – mint intézmények – akkor felelnek meg rendeltetésüknek, ha ennek az eseménynek, Isten cselekvésének a történését segítik. A mostani szabályrendeletnek is ez a célja, segítse a lelkipásztori és gyülekezeti szolgálatot, adjon keretet a közösségnek.

Az új szabályrendelet a 2010-ben elfogadott előzőt fogja felváltani. Miért volt szükség újra és miért pont most?
Még 2005-ben készült egy dunamelléki szabályrendelet a lelkipásztorok szolgálatáról és munkájáról. Ezt az egyházkerület 2010-ben kiegészítette, kibővítette, majd nagyjából másfél évtizeden keresztül nem nyúltunk hozzá. Időközben egyházunk Zsinata megalkotta a lelkipásztorok szolgálatáról és jogállásáról szóló 2024-es törvényt, amely új dimenzióba helyezte a dunamelléki lelkészi szolgálatot is. A 2010-es egyházkerületi szabályrendelet és a 2024-es zsinati törvény közötti átfedések, anomáliák és rendezetlen kérdések, valamint a törvényben újrarendezett kérdéseknek a kidolgozása miatt szükségessé vált a korábbi egyházkerületi szabályrendelet felülvizsgálata. Azért, hogy ne legyenek ellentmondások és duplikációk, Balog Zoltán püspök úr javaslatára tavaly az egyházkerületi közgyűlés visszavonta a szabályrendeletünket, ezzel párhuzamosan pedig arra kérte az egyházkerületi közgyűlést, hogy alkossunk új szabályrendeletet.

Ön hogyan vállalt részt ebben a folyamatban?
Az utóbbi években egyre jobban foglalkoztattak az egyházjogi kérdések és összefüggések. Nem végeztem jogot, csak szeretem a szép rendet, szeretem azokat a medreket, amelyek meghatározzák az életünket. Ennek köszönhetően többször is előfordult, hogy az egyházkerület vezetősége, a Zsinat elnökségi tanácsa és az esperesi kollégium kikérte a véleményemet törvényekről, szabályrendeletekről, elképzelésekről, folyamatokról. Később több belső egyházi szabályozás kidolgozásában is részt vettem, és ezeket a feladatokat mindig szívesen vállaltam. Tulajdonképpen így kaptam meg azt a feladatot is, hogy a szabályrendelet alkotási folyamatát vezessem az egyházkerület felügyelete alatt, és koordináljam a szöveggondozást is.

Hogyan képzeljük el ezt a munkafolyamatot?
A szabályrendelet szövegét először hozzáigazítottuk az új törvény szövegéhez Nagy László jogtanácsos úrral, ezt követően az egyházkerületi tanácsülés úgy döntött, hogy megküldi a szöveget a közgyűlési tagok számára véleményezésre. Megírhatták a szöveggel kapcsolatos esetleges módosítási javaslataikat, ezen felül pedig nemrég egy jogi vitanap megrendezésére is sor került. Mindezeknek köszönhetően mostanra már formát öltött egy majdnem kész alapszöveg, amelyhez a legszélesebb körű hozzászólási lehetősége volt az egyházkerület lelkipásztorainak.

Miért volt szükség a széleskörű véleményezés mellett még egy vitanapra is?
Nagyon fontosnak tartom, hogy az egyházi életben legyen párbeszéd. Ehhez érdemes néha leülni és egymás szemébe nézni, nemcsak írásban véleményezni a szövegtervezeteket és témaköröket. Jelen esetben ez egy nagyon pezsgő disputa, ahol az emberek keresik az összhangot, keresik a megoldást, és erre szerintem nagy szükség van az egyházi életben, nem csak a jogi szabályozás kapcsán, hanem általánosságban is. Alapvetően fontosnak tartom az emberi élőszót, az emberi kapcsolatot, különösen annak fényében, hogy egyre inkább egy digitális világban élünk. Fontos, hogy beszélgetés közben lássuk a másik ember gesztusát, jó szándékát, hogy a szavak mögötti valódi tartalmat is megérthessük.

Miért került ki menet közben a szabályrendelet nevéből a lelkipásztori jelző?
A jogi vitanapon az egyházkerületünkben szolgáló jogvégzettségű testvéreink tették szóvá, hogy a név szempontjából nem mindegy, hogy a szabályrendelet milyen hatáskörre terjed ki. Ha a lelkipásztori jelző szerepel a szabályrendelet elnevezésében, akkor a szabályrendelet csak a lelkipásztorokra vonatkozó belső egyházi rendet fogalmazhat meg. Azonban a korábbi, 2010-es szabályrendeletünk is tartalmazott már olyan igazgatási kérdéseket, amelyek nem kizárólag a lelkipásztori munkát érintették, hanem az egyházközség presbitériumának, elnökségének a munkáját, ezért az a javaslat született a vitanapon, hogy módosítsunk az új szabályrendelet nevén. Ez tehát csupán egy szükséges pontosítás, nem tartalmi újítás a korábbihoz képest.

Milyen konkrét tartalmi újítások körvonalazódtak eddig?
Elsősorban az aktuális egyházi gyakorlatból születtek újítások, de összességében nem várhatóak radikális változások. Hadd hozzam példának a segédlelkészi szolgálatot! Az egyházkerületünk életében az elmúlt tíz évben gyakorlatilag megszűnt ez a fajta szolgálat, mert minden lelkipásztor testvérünk az egységes lelkészképesítő vizsga után jelentkezhetett felszentelésre és ez már biztosított számukra olyan státuszt, amely a segédlelkészséget feleslegessé tette. Tavaly azonban egyházkerületünk úgy döntött, hogy a lelkipásztori elköteleződés időszakában a korábban előírt gyakornoki hatodév mellett plusz egy gyülekezeti szolgálati évet ír elő a felszentelés előfeltételeként. Ez újból életszerűvé tette a segédlelkészi státuszt, amelynek kereteit az új szabályrendelet fogja rendezni.

Lesznek olyan elhagyott elemek a korábbi szabályrendelethez képest, amelyeket nem a 2024-es lelkészi törvény miatt kell kihagyni az új szabályrendeletből?
Itt is az életszerűség a vezérlő elv. Nem fog például visszakerülni a szabályrendeletbe, hogy a presbiteri jegyzőkönyvet lehet számítógéppel is írni, de alapvetően kézzel kell írni. 2005-ben ez még főszabályként szerepelt. Vannak olyan gyülekezetek, akik ott helyben a mai napig kézzel írják a jegyzőkönyvet, de ma már életszerűtlen ez a szabályozás.

Melyek azok az elemei a szabályrendeletnek, amelyek személy szerint Öntől erednek?
Nem tudni még, hogy milyen formában fogadják majd el a végleges változatot, de például a lelkészszentelés folyamatának rendjét én dolgoztam ki. Lesznek olyan részletek is, amelyekkel kapcsolatban önálló javaslatom lesz, tehát azt a szöveg az egyik választási lehetőségként kínálja majd fel a közgyűlésnek. Ilyen kérdésnek gondolom például a stólamegosztás kérdését. Szerintem egy-egy gyülekezet lelkipásztorai megállapodhatnak egymás között a gyülekezeti stoláris szolgálatoknak a rendjéről és az abból származó jövedelmeknek az elosztásáról. Ebben nagyon szigorú volt a korábbi szabályrendeletünk, egy matematikai képletet használt, amit kötelező volt betartani. Az én véleményem szerint ezen lazíthatunk. Ahhoz, hogy a lelkipásztorok versengés nélkül szolgáljanak, szükséges, hogy az anyagi kérdéseket is tisztességesen, becsületesen, Isten szerinti módon, irigység nélkül tudják egymás között rendezni. Én emellett fontosnak tartom azt is, hogy néhány olyan kérdést is elővegyünk, mint például a lelkészi szabadnap, vagy annak a lehetőségnek a megteremtése, hogy egy gyülekezeti lelkipásztor is tudjon érdemi tudományos munkát végezni. Meglátjuk, hogy ezekből mi jut el a véglegleges szövegváltozatig.

Ezek a példák mind a lelkipásztorokra vonatkoztak. Várható olyan változás is, amely közvetlenül a gyülekezeti tagokat érintheti?
Ez a szabályrendelet alapvetően továbbra is lelkipásztorokra vonatkozik majd. A fő hangsúly ezen marad, de lesznek benne olyan adminisztrációs egyházigazgatási kérdések is, amelyek nem csak a lelkészre vonatkoznak. Ilyen például az, hogy egy egyházközségnek hogyan kell használnia a nevét, hogy milyen bélyegzőinek kell lennie, ki felelős a pénzgazdálkodásért és az iratkezelésért. Ezek nem kizárólag lelkipásztori felelősségek. Egy egyszerű példa: a szabályrendeletnek értelemszerűen tartalmaznia kell azt is, hogy a lelkészi hivatal nevében a lelkipásztor ír alá, de ha az egyházközség nevében szólalnak meg, akkor azt mindig a főgondnokkal együtt teszik meg. Az egyházközség nevében a lelkipásztor és a főgondnok képviseli az egyházközséget.

Mi várható a továbbiakban és mikor kerülhet elfogadásra az új szabályrendelet?
Jelen pillanatban még nem tudni, melyik közgyűlés elé tudjuk majd a végleges szövegváltozatot benyújtani, de egészen biztos, hogy még az idei évben szavazni fognak róla. Az alapszöveg ugyan elkészült, de még készülnie kell róla egy kodifikációs jogászi véleménynek, amely egyebek mellett azért is fontos, hogy a rendeleti elnevezések, fogalmak a már meglévő zsinati törvénynek a szakszerű szóhasználatához igazodjanak, ugyanis a szavak is fontosak, nem csak a szándékok. Ezt a szakértői feladatot az egyházkerület jogtanácsosai vállalták, Szólláth Bernadett és Nagy László, akik alaposan áttekintik az alapszöveget. Már csak apróbb finomhangolások vannak tehát hátra, amelyeknek az a célja, hogy minél nagyobb biztonságban tudjanak szolgálni a lelkipásztorok, és bizonyos értelemben az egyházközségek is. Szeretnénk, ha a gyülekezetek is azt éreznék a folyamat végén, hogy közösségeik és egyházunk élete, szolgálata rendezett mederben folyik tovább és ez a szabályrendelet sem öncélú, hanem Krisztus és az Evangélium szolgálatát segíti.


Barna Bálint
Kép: Füle Tamás