"Miközben mi arra várunk,hogy Isten helyettünk cselekedjen, Isten arra vár, hogy általunk cselekedhessen."
Rick Warren
Időutazás az időtlenségbe
Csenddé lett – Emléktörmelékek a kántortanító házából címmel nyílt meg portálunk szerkesztőségvezetője, Füle Tamás videóinstallációja a taliándörögdi LéleKzet Református Udvarban, a Művészetek Völgyében.
Ahogy arról már beszámoltunk, az idei fesztivál kezdetén adták át a helyreállított egykori kántortanítólakot. Az idén harmincöt éves Művészetek Völgye és a huszonöt éves református fesztiválmisszió okot ad a visszatekintésre, ezért is hozta vissza az épületbe Füle Tamás a Völgy egyik legnagyobb érdeklődésre számot tartó kiállítását, mely eredetileg 2012-ben készült el, és most harmadjára tekinthető meg.

A videóinstalláció mai eszközökkel repít a 18. századi, de még inkább: időtlen világba, „ahol a teknőben éppen megkelt a kérges kéz dagasztotta kenyér, a kemencében tűz ropog, az udvaron a tyúk fél lábbal belekap az itatóba, és valahol messze egy munkában megkérgesedett kéz pengeti a citerát.”

A fesztivál szervezői szerint is az interaktív tárlattal sikerült megragadni valamit a Művészetek Völgye lényegéből, ami megkülönbözteti azt más fesztiváloktól. Füle Tamás felidézte: az eleinte még az öcsi templomban és pajtában berendezett református udvar több fázisban húzódott át Taliándörögdre, és akkor települt át végleg, amikor Öcs kikerült a völgyes települések sorából. Már ez idő alatt felfigyelt a házra. „Évekig csak kívülről láthattuk az egykori kántortanítólak romos épületét, lánccal, lakattal az ajtaján. Korábban volt egy bérlője, egy nehéz sorsú özvegyasszony. Ahogy belaktuk az itteni udvart, egyre erősödött bennem, hogy nézzük már meg belülről, így kinyitottuk a házat. Volt valami furcsa, idegen és otthonos ebben az elhagyatottságban: omlott a vakolat, belül is pókhálók voltak mindenütt. Egy évig mocorgott bennem mindaz, amit elindított ez az élmény. Foglalkoztatni kezdett, vajon hogyan lehetne megidézni, milyen lehetett ez a ház a kántortanító idejében. Mindez végül egy különös videóinstalláció formájában öltött testet.”

A ház minden helyiségében egy-egy tévéképernyőn futott egy-egy filmszilánk – idézi fel az eredeti kiállítást, mely most a füstös konyhában látható. „Szándékosan nem önálló kerek történetet, hanem hangulatokat, képeket, hangokat szerettem volna közel hozni abból, ami akár történhetett volna itt is. A konyhából, ahol kenyeret süt valaki, az udvarról, ahol még szárnyasok meg nyulak vannak, élővé vált a lakószoba és a kamra is a bent lógó kolbászokkal, sonkákkal.”
Hosszú folyamat volt a különböző helyszíneken leforgatni a filmrészleteket. „Amikor mindent fölszereltem, még mindig nem tudtam, hogy mindez tud-e működni és hogyan hat: teljes értetlenséget vált ki vagy pedig valamiképpen életre kel. Végig itt voltam a fesztivál ideje alatt – érdekes volt látni az embereket, akik szántak erre időt. Az derült ki, hogy akik figyeltek és fogékonyak volt erre, azokban összeállt a saját filmjük, és hozzátették akár a gyerekkori élményeiket, az őseikre való emlékezést. Sokakat megindított ez, elérzékenyültek rajta, pedig igazán semmi különös nem történik ezeken a felvételeken. Szándékosan nagyon lassú a tempójuk, ahogy visszafelé haladunk az időben.”
A játék, a fantázia és a szürreális elemek is teret nyernek az installációban – tette hozzá az alkotó. „Tudtam, hogy a nagyszobában hová fogom felszerelni a nagy LCD-tévét, és ott pont volt egy szép vakolatomlás. Fölvettem nyitó képként, és vagy fél percig épp az a vakolathiányos falrészlet látszik, amit a tévé eltakar. És akkor abból nagyon lassan elindul a történet, hogy legyen idő gondolkodni. Csomó kitekintés is van a videórészletekben, például valaki orgonál egy régi orgonán vagy citerázik – ez már a fantázia terepe. Az is tudatos volt, hogy vannak a szürrealitáshoz közelítő elemek is a filmrészletekben. Időnként megjelenik egy alak hol a padláson, hol a kertben. Nincs kibontva, hogy ő most éppen mit csinál, van, amikor csak a tevékenysége egy részlete látszik. A padlásfeljáróban futó anyag egy ideig a padlást mutatja a maga elhagyatottságában, aztán egyszer csak már templomtoronnyá válik, és a végén a harang szól benne. Ezeket szándékosan nem bontottam ki, gondolatkísérletek a részemről is.”


Füle Tamás videóinstallációja a Művészetek Völgye fesztivál egész ideje alatt megtekinthető egészen augusztus 2. vasárnap estig Taliándörögdön, a LéleKzet Református Udvarban. Az udvar részletes programja itt érhető el.
Képek: RKK/ Füle Tamás