Jer 25,1–14

„Ez az ország szörnyű romhalmazzá lesz, és ezek a népek Babilónia királyának fognak szolgálni hetven esztendeig.”  (11. v.)

Isten intését megvetették, tanácsát gyűlölték, és ez nem maradhat következmények nélkül. Isten haragra gyúlt. De mennyire más az Isten haragja, mint az emberé. „Mi, emberek rendszerint az emberre haragszunk a bűne miatt, Isten pedig a bűnre haragszik az ember miatt.” (Joó Sándor) Szeret az Úr, azért nincs még végünk! (JerSir 3,22a) Isten haragja mögött is szeretete van. Ha a gyerek engedetlen, fenyítésben részesül. A fenyítés célja a nevelés, a nevelés eszköze a fenyítés. 

„A lágerben az Úr emlékeztetett vétkeimre, szelíden és szeretettel nevelt. Igazán őszintén és szívből megköszöntem Neki ezeket a dorgálásokat. Olyan reménytelen volt a sorsom, annyira messze voltam az otthonomtól, feleségemtől. Tudtam Istenről, ha fenyít, akkor ez azt is jelenti, hogy szeret. Jó dolog, ha Isten gyermekei felismerhetik az Atya fenyítő Kezét, és tudják azt is, hogy miért kapják, amit kapnak, és igazat tudnak adni a fenyítő Istennek. Engem úgy kezelt, mint ahogy egy nagyon rakoncátlan gyermeket kell kezelni, de hűséges maradt hozzám, és nem csalárd Ő, igaz és egyenes. Nem fáradt el engem kitartóan és hűségesen szeretni.” (Zimányi .József) 

Ajánlott igeszakasz: Zsid 12,4–11

Jn 12,9

A zsidók közül nagy sokaság értesült vala arról, hogy ő ott van; és odamenének nemcsak Jézusért, hanem hogy Lázárt is lássák, akit feltámasztott a halálból.

Mi részünk lehet nekünk abban, hogy Jézus jelen legyen, és
hogy az emberek, a sokaság keressék Őt, elérjenek Hozzá,
mint azok ott, Bethániában? Az ige azt mondja: akik jöttek,
azok nemcsak Jézusért jöttek, "hanem hogy Lázárt is lássák."
Lázár semmi önmagában, s a feltámadott Lázár is semmi önmagában.
De ez a feltámasztott Lázár Jézussal van együtt!
Ezért nem semmi - mert Jézussal van együtt. Lázár nem
azért jött ki a sírból, hogy Jézus nélkül maradjon. Nemcsak az
igaz, hogy Általa van új életünk, hanem az is, hogy Érte van -
"Őreá nézve", ahogy Pál írja, Jézus számára, Jézus ügyéért.
E kettő egyetlen pillanatra sem válhatik el egymástól.
Ha a Feltámasztó és a feltámasztott elválna egymástól, a
tévelygés óriási méreteket öltene. Jézus leleplezi a tőle elváló,
máshoz ragaszkodó magatartást, mikor azt mondja a sokaságnak
a kenyérosztás után: "Ti nem azért kerestek engemet,
mert láttátok az ősi jelt, hogy én vagyok a világ
Megváltója és Messiása - ti azért kerestek engemet, mert
ettetek a kenyerekből, és jóllaktatok. Megint jól akartok lakni?
Jóllakni - de nem velem? Meggyógyulni - de nem értem?"
Micsoda leleplezés ez a mi számunkra. Ne valami
kössön hozzá bennünket. Az a "valami" elmúlik; mint ahogy
minden elmúlik. Egyedül Ő nem múlik el; a Valaki! Mert -
ahogyan Ő mondja önmagáról - a Fiúnak, miként az Atyának
is, élete van önmagában.
"Ahol ketten vagy hárman összegyűltök az én nevemben,ott vagyok köztetek", mondja Ő. Nem, mert ketten vagy hárman
összegyűlnek; nem mert kétszázan vagy háromszázan;
nem is azért, mert húszezren vagy kétszázezren gyűlnek
össze. Hanem azért van ott, és csak akkor van ott, ha Szabadítóként
lehet jelen! Semmi másért. A Szabadítóhoz pedig a
megszabadulásra vágyó ember illik. A kérdés az: úgy vagyok-e
én jelen, mint aki szabadításra vár? Ez a reformáció felénk
irányuló kérdése: "Itt vagy-e? Nem mint statisztika, nem mint
egyel több - hanem itt vagy-e Jézus számára? Hol vagy?"

Áhítatok az év minden napjára.
Felekezetközi, nemzetek közötti kiadvány 33 nyelven.
Kiadja a Magyarországi Metodista Egyház.