Jóel 2,1–11

„Fújjátok meg a kürtöt a Sionon, fújjatok riadót szent hegyemen! Reszkessen az ország minden lakója, mert jön az Úr napja, bizony, közel van már! Sötétség és ború napja az, felhő és homály napja, mint a hegyeket elborító szürkület. Jön egy nagy és hatalmas nép, hozzá hasonló nem volt még soha, és ezután sem lesz többé, míg csak emberek élnek.” (1–2 v.)

    Nem voltam még tanúja nagy sáskajárásnak, kicsiben azonban már megtapasztaltam gyerekkoromban egyszer Kőszegen. Valóban ijesztő volt még az is, és mint a tűz ropogása, olyan hang kísérte a jelenséget. Az egyiptomi 10 csapás között is szerepelt ez nyolcadikként. Az Úrnak azonban hatalma van a csapások felett, ahogy akkor is volt: széllel belesodorta a sáskákat a Vörös-tengerbe, Mózes kérésére. Ahogyan az akkori csapásoknak is, most ennek is célja van: megtérésre hív, most már Krisztus keresztjéhez. Füle Lajos verse – 173. Halleluja énekünk, (747. református énekünk – szépen megfogalmazza a teendőket: 

„Siessetek, hamar lejár! Kegyelme már régóta vár.

Ma még lehet, ma még szabad, Borulj le a kereszt alatt.

Elszáll a perc, az életed, Ma még, ha jössz, elérheted.

Ne késs tovább, ne várj tovább: Ma kérd Atyád bocsánatát!”

    Jézus gyermekeként emlékezhetünk erre a nagy csodára, hogy bennünket már régebben megtalált ez a kegyelem, és hirdethetjük az üdvösség útját Krisztusban.

Ajánlott igeszakasz: Ézs 30,15–18

1Jn 5,5

Ki az, aki legyőzi a világot, ha nem az, aki hiszi, hogy Jézus az Isten fia?!

Krisztus szerette és szereti az Őt gyűlölő világot. És a szeretet
nyugtalan dolog. Mi nyugtalanítja a szeretetet? Az, hogy
mihamarabb fel akarja magát áldozni azért, akit szeret. Vajon
minket jellemez-e ez a nyugtalanság? Vajon van-e bennünk
magunkkal szemben ilyen követelmény, hogy áldozzuk
fel életünket azért, akit szeretünk? Krisztus meghalt a világért
- és a legyőzött világ a kereszten kötött ki. Vajon mi
meg tudnánk-e halni érte?
A Szent Bertalan-éjszaka idején, a franciaországi üldözések
során egy katona el akart fogni egy menekülő hugenotta
lelkészt. Folyó zárta el útjukat; a lelkész belevetette magát,
és úszni kezdett. Utána ugrott a katona is, s a lelkész viszszanézve
meglátta, hogy az elkezdett fuldokolni. Visszafordult,
és kihúzta a katonát a vízből. (Persze a lelkész nem adta
át magát nagylelkűen, hanem futott tovább.) Magamat
tehát csak úgy menthetem meg, ha megmentem a másikat.
Ez a nagyszerű! Az Isten fia nem azért jött, hogy kárhoztassa
a világot, hanem hogy megmentse. S nem azért támadt
fel, hogy azt mondja: "Na, mostmár az én kezemben vagytok."
Nem! Jézus azért támadt föl, hogy megmondja a gyilkosainak:
"Nem haragszom, megbocsátottam."

Áhítatok az év minden napjára.
Felekezetközi, nemzetek közötti kiadvány 33 nyelven.
Kiadja a Magyarországi Metodista Egyház.