A sötétségeink jó időben és jó helyen vannak azzal, akit szintén a sötétség vesz körül. Akit kívül-belül, testileg-lelkileg átjár a sötétség minden terhe – miközben Ő maga igaz, tökéletes, ártatlan. Az örömhír: Jézus elhordoz bennünket.
Az esztendő első napján valamit lezárunk, s valamit elkezdünk. Hálaadó szándékkal érkeztünk meg, közben pedig nagyon foglalkoztat bennünket, hogy mi az Isten akarata, terve, szándéka velem, velünk?
Ha karácsonykor úgy tekintünk az egész világra, meg arra a kicsi világra is, ami körülvesz, mint Isten szeretetének címzettjére, az megváltoztatja a mi életünket.
Cikkünkben annak járunk utána, miért és hogyan gyűlnek össze reformátusok is szenteste éjszakáján, például Budakeszin, hogy Jézus születését ünnepeljék.
A várakozás négy hete ajándék arra, hogy testestől, lelkestől ünneplőbe öltözhessek. Annak bizonyosságába, hogy szeretnek, ha nem érdemlem is, és én is szerethetek másokat – mindenek ellenére.
„Az istentisztelet középpontjában nem a tanítás, hanem az élő, szent, Istennek tetsző áldozat áll. Önmagunk odaszánása.” Visky András reformációünnepi beszédét közöljük.