Ezzel a felirattal, hatalmas táblán hirdette a hétéves kisfiú, mit gondol a vasárnapi istentiszteletről – csak így volt hajlandó elindulni otthonról kishúgával és szüleivel a templomba. Egy budapesti gyülekezet és egy család egymásra találásának története.
Történet egy kamaszlányról, aki nagyon akart hinni valamiben. Meggyőződéses marxistaként az ideológiától várta a megváltást, ám ott talált rá, ahol soha nem gondolta volna...
Gyakran a túl nagy elvárásokkal kezdődik az egész, majd megindokoljuk magunknak, miért nem gond ez, utána viszont csőstül jön a baj. Nincs azonban olyan élethelyzet, amelynek a keretét ne lehetne megváltoztatni.
Vasárnap délután. A tárgyak nem néznek össze, a vizespohár nem csendül magától. Minden áll és néz. Mire vár? Valami azt nyikorogja, változom. Átmenőben van, csikorog, feszül, kényelmetlen, el kéne futni. Elviselhetetlen vágányváltás, az időkerék új pályára áll.
„Már nem fogok ott ólálkodni körülöttük. Nem fogom várni a lehulló morzsákat. Nem fájdíthatom a szívem azzal, hogy nézem őket és sóvárgok. Belefáradtam figyelni, hogy tart-e még az amíg és megfelelek-e az azért, mertnek.”
Miben különbözik, és miben hasonlít egymásra az istenszeretet és az emberszeretet? Szent Ágoston gondolatai egy mindannyiunkat foglalkoztató kérdésről.
Imádságra, bűnbánatra és böjtre hívja a fővárosban és környékén élő és szolgáló lelkipásztorokat és gyülekezeti tagokat Lovas András református lelkész. „Az advent első vasárnapját megelőző szombat délutáni összejövetelen Budapest lelki megújulásáért kiáltunk Istenhez közösen a Kálvin téri református templomban” – számolt be portálunknak.
A teremtésvédelem „szent erőlködés” vagy felelősségteljes szemlélet és életmód? Keresztyénként hogyan válhatunk környezettudatossá, érdemes-e erről a gyülekezetben beszélnünk? A torbágyi közösség régóta ismeri a válaszokat.
Szerette a csendet. A vidék csendjét különösen. Ritkán volt alkalma itt lenni. Megállt a kertben és nézte a fákat, bokrokat. A szilvafa ágai roskadoztak a sok gyümölcs alatt. Talán már bánta, hogy ennyit termett.
A valódi önmegvalósítás nemcsak rólunk szól, hanem a kapcsolatainkról is. Ez egyszerre szabadság és kihívás. Pál Feri ennek a lehetőségeiről és dilemmáiról beszélt az idei Csillagponton.
Az érzelmi intelligencia fontosságát nem szabad se túlmisztifikálni, se lebecsülni. De fejleszthető-e mindenkinél? Amennyiben igen, akkor milyen mértékben, és hogyan?
„Azt hiszem, a világ okos emberek nagy hahotája közepette fog elpusztulni, akik azt fogják hinni, hogy mindez csak vicc” – fogalmazott Søren Kierkegaard dán teológus 1841-ben. Ha ma minden jel katasztrófára utal, miben reménykedjünk keresztyénként az ökológiai krízisek időszakában?
– Nemsokára jövünk! – nevetett rá a férfi és sietve felpattant a biciklire, hogy utolérje a két fiúcskát, akik már az utca végén kerekeztek. Mosolyogva csukta be a kertkaput a vidám kis csapat után. „Jó lesz egy kicsit egyedül lenni” – gondolta.