„Az ókori görögök nehéz fegyverzetű gyalogosainak tömött, zárt hadrendje’; ‘az ebben harcolók egysége. Görög szó (phalanx, phalangosz), eredeti jelentése ‘rúd, fahasáb’” – áll a falanx meghatározása a Magyar Etimológiai Szótárban. Történelemkönyvek lapjairól és filmekből ismerős lehet az összenhangoltan mozgó, a pajzsukkal magukat és egymást védő, valamint dárdájukkal támadó katonák szabályos alakzata, mint a kor egyik legjellegzetesebb hadászati formációja. 

A 4M Magyarország programjai (XCC, Apa-fia kihívás, Apa-lánya kihívás, Házaskihívás) eddig rengeteg egyén és család életét változtatták meg azáltal, hogy kimozdították a résztvevőket a komfortzónáikból. Legújabb kihívásukban, a Falanxban – amely nem a világ zajától távol, hanem a mindennapokban történik –, az ókori görög hadrend szellemisége köszön vissza: milyen az, ha az adott feladatban rá vagy utalva másokra és mások is rád? Hogyan tudják a társak egymást támogatni, bátorítani és számonkérni a próbatételek során?

Bolyki László író, zenész, lelkigondozó már tavaly megpendítette a Parókia.hu-nak, hogy társaival azon gondolkodik, hogyan lehetne még erősebbé tenni a férfiak közösségét. Néhány héttel ezelőtt, először a Tűzfal podcastban mesélt a Falanxról, a legújabb 4MHU-s programról, melynek bár ő az ötletgazdája, számos munkatársával együtt dolgozta ki annak menetét. Legutóbbi megkeresésünkre is örömmel mondott igent, még jobban bevezetve az olvasót a program hátterébe.

Mikor érezted magad először erős és megtartó férfiközösségben?

A gyülekezetünkben, gyerekkoromban volt ilyen. Megtiszteltetésnek éreztem, hogy a felnőtt férfiak foglalkoznak, játszanak velem, figyelnek rám, akkor ez nagyon sokat jelentett nekem.

És ha a kortárs közösségre gondolsz?

Ugyanígy a gyülekezet jut eszembe: ilyenek voltak a férfiórák, a férfikörök. Nagy, megvilágosító erejű férfiközösségnek az XCC-t mondanám.

Melyek egy jó férfiközösség ismérvei?

Elmondom, milyen a rossz, hogy lássuk a kontrasztot. Ott vannak az utcai bandák – Észak- és Dél-Amerikában tele vannak a börtönök ilyen csapatok tagjaival, de nálunk is megtalálni őket. Itt leggyakrabban az történik, hogy egy fiú, aki férfiközösségre vágyik, bekerül egy bandába, szeretné megtapasztalni az erőt, de ehelyett csak az erőszakot tapasztalja meg. Nem a rendet tapasztalja meg, amit harcos férfiként feladata védelmezni, hanem az utcán uralkodó farkastörvényeket. Ezek a közösségek olyan pótszerek, mint a drog, amiben az ember valami önmagán túlit keres. Ám az igazi férfiközösségeket nem az erőszak, hanem az igazi, másokat felemelő és éltető erő tartja össze, és nem az utca farkastörvényei, hanem Isten törvényei jutnak érvényre. Az erős férfiközösségek ismérve továbbá a bajtársiasság vagy éppen az egymás iránti felelősségvállalás is. És itt rátérnék a Falanxra: ahogyan az alakzatból kiesett katona helyére a többieknek kell beállni, úgy a programban is a többiekre hárul, ha valaki, valamilyen oknál fogva – legyen az például betegség – nem tudja teljesíteni az adott kihívást.

A számonkérhetőség mennyire része a kihívásnak?

Teljes mértékben. Nézd meg az utóbbi évek nagy, keresztény vezetői botrányait! Miről szólnak? Arról, hogy van egy tehetséges, kivételes képességekkel rendelkező ember, akiről kiderül, hogy évek óta, sok esetben évtizedek óta kettős életet él. Nem akarok elítélni senkit, bárkivel előfordulhat, hogy valaki megbotlik, akárcsak Dávid. Ez egy mélyen emberi dolog és sajnos Isten embereire is igaz. De ahhoz, hogy valaki ne éljen kettős életet évekig-évtizedekig, az kell, hogy legyen elszámoltatható, és ne egyedül legyen, mint a kisujjam. Lehet, hogy körülötte ott vannak emberek, lehet, hogy ott ül bizottságokban, és másfajta körökben, de még egy lelkész is lehet ilyen egyedül és ilyen magányos. A presbiterek és a gyülekezet mellett is. És nem azért, mert valaki gonosz vagy lusta, hanem mert a közösségben, amelyben munkálkodik, nincs meg a tudatos elszámoltathatóság. Ez elsőre ijesztőnek tűnhet, de igazából nagyon felszabadító dolog, ha úgy vállalhatod a gyengeségeidet, hogy ezzel nem élnek vissza, és ez kölcsönös. Ebben hihetetlen erő van.

Milyen kritériumok szükségesek ahhoz, hogy valaki részt vegyen a Falanxon?

Fontos, hogy 18. évét betöltött fiú legyen, aki saját magáért képes és köteles felelősséget vállalni. Aki ebben részt vesz, annak el kell köteleződnie ebben és áldozatokat kell hoznia. Minden változásnak ára van, és ezt az árat együtt fizetjük ki. Ez időt is jelent, és ez talán elsőre ijesztően hangozhat egy mai férfi számára, hiszen amúgy is mindenki időhiánnyal küszködik, de a másik oldalon a Falanx során jó pár időrabló dolgot el kell engedni: például a folyamatos képernyőn lógást vagy a sorozatnézést, így végül egyáltalán nem lesz kevesebb ideje annak, aki ebbe belevág. Luthernek tulajdonítanak egy mondatot: „Ha nem imádkoznék minden nap három órát, akkor semmire sem lenne időm.” Ennek a logikája megjelenik a Falanxban. Nem kell három órát imádkozni, de el kell csendesedni igék és gondolatok fölött, és minden napból oda kell szánni a szükséges időt a vállalt kötelezettségek teljesítésére.

Van-e helyhez kötöttség a programban?

Alapvetően nincs. Főként olyan csoportok jelentkezését várjuk, akik egy adott földrajzi távolságon belül vannak, de ha valaki egyedül jelentkezik, akkor megpróbáljuk őt összekötni egy csoporttal. A feladatokat a résztvevők egyedül végzik, de hetente egyszer találkoznak a csoport tagjaival.

Egy gyülekezeti férfikör hogyan tudna hasonló szerepet betölteni az egyének életében?

Az a legjobb, ha mindez gyülekezeti férfikörökben történik! Ám sok esetben ezek a körök sokszor azért nem töltik be ezt a szerepet, mert a leggyakoribb működésmódjuk az, hogy körbeülünk, olvasunk egy igét és arról beszélgetünk. Ez nagyon fontos és jó, de több mindenre nem ad választ. Sok férfi egyáltalán nem a szavak embere, verbálisan gyakran idegen pályán mozgunk. De üljön csak ugyanez a férfikör egy tábortűz köré, süssön szalonnát! Érdekes, de egészen más közösség alakul így ki, és ott is ott lehet az Ige. A mi gyülekezetünkben is van egy „Férfiak a hegyen” program, ahol valóban felmegyünk a hegyre, ott alszunk, sütögetünk, és természetesen beszélgetünk az igéről és az életünkben megélt dolgokról. Az ilyesmi a 21. századi férfi életéből kiveszett. Talán John Eldredge fogalmazta meg, hogy vannak dolgok, melyekről a férfiak nem tudnak a konyhában a mikrohullámú sütő mellett gondolkodni, csak a csillagos ég alatt és a tábortűznél. Ezért bátorítom a férfiakat, hogy a gyülekezeti férfikörök ne csak a gyülekezeti teremben jöjjenek össze, hanem legyenek a természetben is, más közegben, ahol egyfajta természetesebb térben vannak együtt.

„Ne a sarkadra állj, hanem a helyedre!” – szólt az Apák és fiúk című könyved mottója. Milyen pozitív és negatív tapasztalataid vannak azzal kapcsolatban, hogy a feleségek hagyják-e a férjeiket a helyükre állni?

Sokszor a házasságok – keresztény házasságok is –, úgy vannak egyensúlyban, hogy valahogyan megy a szekér, megvan a család, de ez egy kóros, nem egészséges egyensúly. A két szélsőség közül az egyik az, ami ellen a feministák jogosan ágálnak: amikor van egy zsarnok férfi, és azért van egyensúly, mert mindenki elviseli a dühkitöréseit, az agresszióját, az öntörvényűségét. De igazából ez beteg, nincs benne intimitás és toxikus levegőt áraszt. Ha ez nyakon van öntve keresztvízzel is, és ezt Isten nevében teszi a férfi, mondván, hogy engedelmeskedjen, hallgasson a nő, akkor ebből az fog következni, hogy ha van gyerekük, akkor az első adandó alkalommal katapultál – ahogy mondani szokták: „kikonfirmál” – az egyházból, és ha mélyebben belegondolunk, a maga szemszögéből igaza is van.

A másik véglet a papucsférj. Amikor van egy kőkemény női dominancia, ami sok esetben nagyon rafináltan működik, de a lényege, hogy egy lelkileg kasztrált férfi van a családfői szerepben. Ilyenkor az amúgy is bizonytalan, tehetetlen férfi még inkább elbizonytalanodik. A nők viszont szeretik az erőt. Az igazi erőt, amelyik éltet, fölemel és kiteljesít. Nekünk, férfiaknak ettől a két véglettől kell elmozdulni. Azért jó a Falanx, mert ha valamiben szenvedsz, megtapasztalhatod, hogy nem vagy egyedül. Vagy azt, hogy milyen férfias dolog a kezdeményezés. Isten maga, mint Atya kezdeményezte, hogy legyen ég és föld, és Jézus is azt mondta, hogy én előbb szerettelek titeket. Nem abban van a szeretet, hogy mi szeretjük Őt, hanem hogy Ő hív el. Ha van egy mosolyszünet egy házasságban, ki fog kezdeményezni? A férfi dolga, és nem vonulhat a sarokba duzzogó kisfiúként. Abban a pillanatban, amikor nem vagyok a helyemen, amikor nincs bennem erő, elsöpör a konfliktus. Ez senkinek sem jó: nekem sem, a családomnak sem, de még a feleségemnek sem.

Törvényszerű, hogy ha a férfi változik, akkor a család is változik?

Igen! Mark Gungor írja, hogy ha egy édesanya megtér egy családban, 17 százalék az esélye annak, hogy az egész család megtér. Az apa esetében ugyanez az arány 93 százalék. Ha a helyemen vagyok, akkor minden körülöttem is sokkal nagyobb valószínűséggel kerül a helyére. Ha meg én szétcsúszok, akkor ugyanez történik negatív irányban.

A Falanx esetében nem a férfi megy fel a hegyre három napra, hanem a „hegy jön le” hozzájuk három hónapra. Az új szokások három hónap alatt rögzülhetnek, és ha férfiak által a családok is erősödnek, akkor a gyülekezetek is erősödni fognak.

Szükséges-e ehhez „beavatottnak” lenni?

Fontos, hogy a Falanxban történik egy beavatás is, amelynek lényege, hogy a fiúból harcos lesz. A fiú, aki olyan értelemben fiú, hogy még az anyai világban él, azaz ő van a saját létezésének középpontjában. És onnantól számít férfinak egy fiú, amikor tudja, hogy miért vagy kiért adta oda az életét. Amíg ez nincs, addig kisfiú marad. Ezért van az, hogy 50-60 éves „kisfiúk” rohangálnak hatalmas autókban, és komoly pozíciókat töltenek be. A világtól pedig elvárják, hogy körülöttük forogjon és kényeztesse őket. Akiknek nem számít más, csak a szex, a pénz és a hatalom. Nem tanultak meg felelősséget vállalni, soha nem adták oda senkiért és semmiért önmagukat.

Ezek a minták nincsenek meg a mai kultúránkban. Nincs ilyen beavatás, nincs ilyen információ. A Falanxban megpróbáljuk ezt nagyon határozottan és elmélyült élmények által bemutatni.

Azért lehetséges, hogy én is felnőttem egy erős gyülekezetben keresztény emberként, és mégis felnőttként csodálkoztam rá arra, hogy nem vagyok beavatott férfi, mert nagyon sokszor úgy gondolkodunk, hogy a Bibliából igéket idézünk. És azok az igék nagyon fontosak és nagyon jó, hogy idézzük őket, de igazából a Bibliának számtalan olyan üzenete van, amelyek nem direktívák, hanem a történetekben megjelenő mintázatok.

A legtöbben egy mentor, egy idősebb férfi segítségével lettek azzá, akiknek megismertük őket. Jákóbból, az anyámasszony katonájából hogyan lett Isten harcosa? Úgy, hogy el kellett hagynia az anyja házát – amit aztán nem maga hagyott el, hanem az lökte ki őt. Dávidot egy férfiközösségben, a testvérei előtt keni fel királlyá Sámuel. Itt lezárul a gyerekkora és hová megy? A csatatérre. Timóteus előbb Pál tanítványa, majd munkatársa lett a misszióban, az apostol igazi mentorként állt a fiatal férfi mellett.

A terhek vállalása kapcsán gyakran beszélünk kereszthordozásról, csak félreértjük. Nem az a keresztem, hogy fáj a derekam, vagy nem jövök ki a szomszédommal. Ez nem kereszt, hanem sors. A kereszt az a teher, amelyet úgy hordozok, hogy amúgy nem lenne muszáj. Jézus is így tette, amikor a saját keresztjét vitte a Golgotára.

A mai férfi azonban semmilyen fájdalmat nem vállal, sőt, az élete alapvetően arról szól, hogy kényelmes legyen és biztonságos. A Falanxban olyan terheket vállalunk, amelyeket nem lenne muszáj. Ha önként vállalsz olyan terheket, amikben odateszed magad, áldozatot hozva, az már kereszthordozás, ott kezdődik a felelősségvállalás és a változás. Ezek ott vannak a Szentírásban, csak mégsem értjük, mert nem jut el a szívünkig.

Falanx 2026 Ősz
2026. szeptember 18. – december 12.

A Falanx egy 3 hónapos, intenzív kihívás férfiak számára, amelynek célja, hogy a résztvevők mélyebben megértsék és személyesen is megtapasztalják a férfiasság lényegét. Nem elméleti képzésről van szó, hanem egy gyakorlati útról, amely a mindennapokban formálja a résztvevők gondolkodását, szokásait és döntéseit. A kihívás a 21. századi férfi életéhez van igazítva: munka, család és egyéb kötelezettségek mellett is teljesíthető, ugyanakkor komoly önfegyelmet, következetességet és áldozatvállalást igényel.

Bővebb információ és jelentkezés: https://4mhu.com/falanx/

Képek: Dezső Attila
Falanx illusztráció: hellenic-art.com

Más emberként térnek vissza – ezt állítják, akik részt vesznek a vég nélküli napként is fémjelzett XCC-n. A kívülállók számára titkos kalandtúráról annyit biztosan tudni, hogy ami ott történik, jellemformáló erővel bír a férfiak számára. Áldozatmentalitásról, megszégyenítés nélküli lelepleződésről és felelősségvállalásról beszélgettünk az XCC hazai vezetőjével, Hamar Dániellel.
A férfivá válás útja - Parokia.hu

Ahhoz, hogy betöltsük az Isten képmására teremtett férfi szerepét, elengedhetetlen, hogy a gyülekezeteinkben időről időre beszéljünk arról, milyen kihívások érnek minket az életben. A férfikörök remek lehetőségek arra, hogy fontos és húsbavágó témák is terítékre kerüljenek – örömteli, hogy ezek fontosságát egyre több közösség ismeri fel.
Legyetek férfiak! - Parokia.hu

Mit jelent férfinak lenni? Túl van az emberségen, vagy innen? Triviális, vagy mégsem az? Néhány kapaszkodót kínálunk azoknak, akik némi gyanakvással szemlélik magukat.
Tesztoszteron teszi a férfit? - Parokia.hu

Ősszel hetedik alkalommal szervez Apa-Fia Kihívást a 4M Magyarország, melyen az apák 12-18 év közötti fiaikkal vehetnek részt. Hogyan lehet egyszerre próbára tenni a fizikumot és a lelket is? Miként segít a program a felelősségvállalás erősítésében és hogyan tud hatással lenni az apák saját apasebeire? Bozó Tamás, a kihívás vezetője válaszolt a kérdéseinkre.
Magabiztos fiúk, harcos és érzelmes apák - Parokia.hu

A valláskárosultak evangéliuma olyan könyv, ami felráz és segít újrarendezni kinek-kinek a saját hitéhez való viszonyát. A Pedig mi az hittük december elején jelent meg újra, üzenetéről Bolyki Lászlóval beszélgettünk. 
Újrahasznosított keresztyén - Parókia.hu