A hálaadó istentiszteleten Németh Pálné Vecseri Gabriella lelkipásztor apostoli köszöntése után Balog Zoltán dunamelléki püspök hirdetett igét Pál apostol rómaiakhoz írt levele 12. fejezetének 3-8. versei alapján. Bevezetőjében megemlékezett a gyülekezetet négy évtizedig szolgáló tudós lelkipásztorról, a 2025-ben elhunyt Németh Pálról. Az ő munkásságát idézi meg, ahogyan az apostol a gondolkodás önfegyelméről beszél, mert ez magában foglalja az írás, az olvasás, a beszéd és a gondolkodás felelősségét is.

„Ne gondold túl az életedet” – üzeni nekünk, mai hívőknek az apostol levele. Más szavakkal: ne értékeld túl önmagad, de valójában itt a gondolkodás csapongásáról, szárnyalásáról van szó, és ez különösen értelmiségi, írástudó keresztényeknek fontos intés. Azon kell gondolkodni, ami szükséges, ami lényeges. „Ne gondolj többet a kelleténél, tartsd a mértéket, a hitnek a mértékét. Mi is ebben a mértékben vagyunk itt most együtt” – hangsúlyozta az elöljáró. Mindent az Istentől kapott hit mértéke szerint tegyünk, aszerint éljünk, aszerint ünnepeljünk, figyelmeztet az apostol.

A püspök felidézte Ganz Ábrahám, az egykori „öntőlegény” emlékét, aki Svájcból Magyarországra érkezve gyárat alapított, és munkásait ezen a területen, a főváros peremvidékén telepítette le. Itt kisemberek éltek, de állhatatosak voltak, 90 évig kitartottak a hitük mellett. Lehetünk akár nagyok, akár kicsik, lehetünk fent vagy lent, mi együtt vagyunk benne Krisztus testében – összegezte a püspök. Pünkösd ünnepének is van egy ilyen üzenete: Jeruzsálem is a Római Birodalom szélén volt; de ott, azon a peremvidéken néhány egyszerű halász elfogadta a Szentlélek tüzét, amely kiáradt, és a szélvihar betöltötte az egész birodalmat, sőt az egész világot.

Mi hisszük, hogy azok lehetünk, akiknek Isten teremtett minket, akkor, ha befogadjuk Őt, az igéjét, a Lelkét – fogalmazott az igehirdető. Isten a hit mértékét adja nekünk ajándékba, ami segít bennünket, hogy az életünket ki tudjuk teljesíteni úgy, ahogyan azt Ő teremtette és újjáteremti. Krisztusba helyezte bele az életünket a Szentlélek által, ezért mondja Pál, hogy minden kegyelemből való.

Mi Krisztus testében lehetünk együtt, ezt a gazdagságot csak együtt tudjuk megélni. Erről beszél az apostol az igeszakasz második részében, amikor elmondja, hogy mennyi ajándékot kaphat még egy kis gyülekezet is: van prófétai szó, diakónia, tanítás, lelkigondozás, adakozás, vannak elöljárók és irgalmasok. A kapott kegyelmi ajándékokat együtt gyakorolhatjuk, megoszthatjuk másokkal. Így tudunk egymásra találni, és ezért imádkozzuk, nemcsak pünkösdkor, hanem újra és újra: „Jövel Teremtő, jövel egyesítő, jövel gazdagító Szentlélek” – zárta igehirdetését Balog Zoltán.

A püspöki imádság után Nánásiné Harsányi Tímea énekes zenei szolgálatával egy J. S. Bach ária dallamai csendültek fel, Nagy János kántor orgonakíséretével.

Ezután Katona Sándor gyülekezeti főgondnok ismertette a templom történetét. Elmondta, hogy az épület a mai neve ellenére nem Ganzkertváros, hanem a Ganztelep területén áll, itt parcelláztak ki a Ganz-gyár munkásai számára telkeket az 1920-as évek végén. A reformátusok 1932-től már havonta tartottak istentiszteletet az elemi iskolában, az egyházközség 1933 decemberében alakult meg, Vecsés-Ganztelepi Református Fiókegyház néven. Vecsés képviselőtestülete 1934-ben telket adományozott templomépítésre, a szerény anyagi körülmények között élő egyháztagok pedig gyűjtésbe kezdtek és maguk segédkeztek a templom építésében. Az épülő templom részére Kertész Dániel és felesége harangot ajánlott fel. Az új templomot 1936 pünkösdvasárnapján vette birtokba a kis gyülekezet. 1946-ban kérték az önálló egyházközséggé nyilvánítását, mint Ganztelepi Református Anyaegyházközség, az akkor még Budapesttől különálló Pestlőrincen. Így lett Ganzkertváros a legkisebb a nagybudapesti gyülekezetek sorában. A közösségnek sok nehézséggel kellett megküzdenie a háború során és után is. A templom találatot kapott, ledőlt a torony, a harang is eltűnt a front átvonulása idején. 1946 őszén új harangot öntettek az egyháztagok által gyűjtött fémanyagból.

A háború után Makay Zsigmond lett a lelkész, majd őt váltotta Matos János a gyülekezet élén. Ekkor kerítették be a templomkertet, és alakították ki a kis lelkészlakást. Fellendülő időszak volt ez a gyülekezet életében, szépen gyarapodott létszámban. Matos János sajnálatosan korai halála után Kádár Csongor lett az új lelkész, aki pár év szolgálat után Soroksárra került. Később, 1984 tavaszától a kiváló felkészültségű, nagy tudású lelkipásztor, Németh Pál kezdte meg a gyülekezet szükséges újra szervezését. Minden áldozat meghozatalára kész volt, hogy a kis egyházközség önállóságát megtarthassa. Közben tudományos munkájának eredményeként számos cikk, tanulmánykötet jelent meg, nemcsak a keresztyénség, hanem az iszlám világáról is. Szolgálata alatt megújult a templom kívül és belül, korszerűsíttette a fűtést, bővítette a parókiát. Színvonalas koncerteket szervezett, időszakos gyülekezeti újságot jelentetett meg. 2024 tavaszán nyugdíjba vonulása után az addig beosztott lelkészként szolgáló feleségét, Gabriellát kérte fel a gyülekezet lelkészének. Németh Pál, a béke- és egységteremtő lelkipásztor 2025-ben bekövetkezett halála óta az ő szellemiségét viszi tovább a veszteség miatt még inkább összekovácsolódott közösség.

Végül Katona Sándor felmutatott egy emlékvázát, amelyen a Gánt 1946–1996. felirat olvasható. Elmesélte személyes visszaemlékezését arról, hogy a templom II. világháborúban eltűnt harangja milyen különös körülmények között került elő 50 évvel később. A harangot a Fejér megyei Gánt községben, egy haranglábra szerelve látták kiállítva, és feliratából beazonosítható volt, hogy Ganzkertvárosból származik. Miután Németh Pál lelkészt erről értesítették, felvették a kapcsolatot a falu vezetésével, és 1996-ban visszakapták jogos tulajdonukat. A harang visszakerült eredeti helyére. Azóta a kertvárosi templom kis tornyában két harang lakik, Isten dicsőségére – zárta történeti áttekintését a főgondnok.

Ezután Németh Pálné Vecseri Gabriella lelkész köszöntötte a megjelenteket, illetve megköszönte a presbitérium hűséges munkáját, a mellé állást és a sok segítséget. Elismerése kifejezéseként névre szóló emléklapokat adott át a presbitérium tagjainak.

A pünkösdi hálaadó istentisztelet úrvacsoraosztással folytatódott. Az ünnepi alkalom püspöki áldással zárult, majd a templomkertbe szeretetvendégségre és közös fotózásra hívták az egybegyűlteket. A csoportkép az őszre tervezett gyülekezettöréneti kiadványt fogja gazdagítani.

Képek: Vargosz

Az alábbi képek egyikére kattintva galéria nyílik: