„A szeretet homályban is látszik – az erőszak reflektorfényben érzi jól magát. A szeretet nem toboroz híveket, inkább szétosztódva szaporodik. Az erőszak pedig tábort igényel: gondosan begyűjti és megszámozza közkatonáit." Jókai Anna
Hűséggel és alázattal követve Isten vezetését
Beiktatták szolgálatába Nagy Jánost, a Budapest-Nagyvárad téri Református Egyházközség idén megválasztott lelkipásztorát szeptember 13-án, vasárnap. A 17 évi szolgálat után nyugállományba vonult Zila Péter utóda a tolnai egyházmegyéből érkezett a nagymúltú fővárosi gyülekezet élére.
Az ünnepi istentiszteleten Somogyi Péter dunamelléki lelkészi főjegyző hirdetett igét a Zsidókhoz írt levél 13. fejezet 1-6. versei alapján. A bibliai szakasz szeretetre és tiszta életre buzdít. Isten kijelentése mindenkor időszerű, érvényes útmutatás. Lelki és anyagi leltár, amit jó számba venni, még egy presbitériumnak is, amely a gyülekezet lelki és anyagi életének sáfára – kezdte gondolatait a főjegyző.
Van-e szeretet bennünk a pénz szerelme ellen, ami minden rossznak a gyökere? Mert az igazi szabadság az, amikor az Úr szeretete mindezt legyőzte bennünk, és minden, amire szükségünk van, annak Ő a forrása. Mindennek összegzése pedig, hogy van-e teljes szeretet bennünk Urunk iránt? – tette fel a kérdést az igehirdető, majd rámutatott az idézett igeversekben rejlő hatalmas ígéretre: a forrásunk és kincsünk valójában Ő, aki nem marad el tőlünk és el nem hagy bennünket. Ezt maga Jézus Krisztus, a teljhatalommal rendelkező, feltámadott, győztes Úr ígérte meg, hogy velünk van, velünk lesz. Minden a miénk, ha valóban Krisztuséi vagyunk. Vele együtt nincs semmiben hiányunk, és amíg Ő van a középen, addig hogyne érnénk be azzal, amink van? Hiszen valóban mindent Őbenne nyertünk el – mutatott rá az elöljáró.
„Kölcsönösen megajándékozottá lettetek – szólt a gyülekezethez, van egy új lelkipásztorotok, Istentől elhívott ember, akit ugyancsak Jézus Krisztusban és általa kaptatok meg.” A lelkészhez pedig azzal fordult, hogy Krisztusban kincset kapott, a Jó Pásztor szolgálatából merítve pásztorolhatja a rá bízott nyájat, és Isten hűsége nem marad el tőle.
„Legyetek nyitottak, fogadjátok be szeretettel az érkezőket, legyen bennetek nyitottság, hogy a foglyokkal, a gyötrődőkkel is egyek legyetek, szeretettel szolgáljatok nekik! A házassággondozás legyen a szívügyetek, ne feledkezzetek meg az anyagiakban szűkölködőkről, mutassatok példát, mutassatok szabadságot pénzügyekben is! Mutassatok életetek forrására, az Úr Jézus Krisztusra és a benne kapott kegyelmi ajándékaitokra!” – buzdította a Nagyvárad téri gyülekezet tagjait Somogyi Péter.
Az igehirdetést követően a gyülekezet kórusának zenei szolgálatával négy kórusmű csendült fel Isten dicsőségére karnagyuk, Balogh Lázár orgonista-kántor vezényletével.
Ezután Kovács Gergely a Budapest-déli egyházmegye esperese hivatalosan is beiktatta új tisztségébe Nagy Jánost, átadva neki a templom kulcsát, e kéréssel: „Nyisd meg ezt a templomot, hogy bejöhessenek a szomjas szívű igehallgatók, legyen nyitott ez a ház azok felé, akik keresik az Urat a gyülekezetben! Ti magatok is lépjetek ki a falakon kívülre és keressétek azokat, akik még nem ismerik az Úr Jézus Krisztust!” Majd az egyházközség pecsétjét is rábízva, az esperes így szólt: „A gyülekezet precíz adminisztrációján túl ne felejtsd el, hogy Isten személyes elhívása, pecsétje ott van mindig a szívedben! De legyen ott a Szentlélek pecsétje a gyülekezeten is, hiszen Isten népe vagytok, Őt képviselitek!” Ezt követően az egyházmegyéből megjelent palástos szolgatársak igei áldásukat adták a beiktatott lelkészre, majd köszöntések következtek.
Elsőként Müller Zoltán főgondnok szólalt fel a gyülekezet nevében, aki elmondta, hogy a parókiafelújítás és az új lelkészválasztás körüli nehézségekben is érezték a Gondviselés kezét, majd hálát adott mindenért. Erőt, vezetést kívánt Nagy János szolgálatára, hozzáfűzve: „Kívánom, hogy az egész gyülekezet veled együtt tapasztalhassa meg az Úr életeket megújító munkáját! Adja Isten, hogy ne csak a parókia újuljon meg, hanem ezzel együtt a gyülekezet élete is!” – kérte Isten áldásait a gondnok a 127. zsoltár 1. versét idézve: „Hogyha az Úr nem építi a házat, hasztalan fárad, ki építi azt.”
A következő megszólaló Zila Péter nyugalmazott lelkipásztor volt, aki Nagy János érkezése előtt 17 éven át vezette a Nagyvárad téri egyházközséget. Háromszoros örömét fogalmazta meg: az új lelkész beiktatásáért, a befejeződött parókiafelújításért, és egy igeversért János evangéliumából, amely igen tartalmas életre motivál: „Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem.” „A Vőlegény barátjának lenni, micsoda kitüntetés! – fűzte hozzá a korábbi lelkész, végül pedig emlékeztetett arra, hogy a gyülekezet és eddigi lelkészei is missziói elkötelezettségűek.
Nagy János Isten vezetését követve, hitből cselekedve érkezett ebbe a nagy múltú, tradicionális gyülekezetbe – ezt már Takaró Tamás, a Pesterzsébet-Központi Református Egyházközség lelki vezetője mondta, hozzátéve: „aki így tesz, számíthat Isten áldására. Ha a szék, amibe beülünk, a szószék, amire felállunk, Tőle van, akkor az adomány, és nem ragadomány.” A szolgatárs beszélt a lelkészi szolgálattal járó egyfajta magányosságról is, és rámutatott: „Aki elfogadja a magányt úgy, hogy Istennel tölti be azt, az soha nem marad egyedül.” Az elmélyült, bensőséges Isten-kapcsolat lelki életünk növekedésének a kulcsa – mondta.
Béres László kárpátaljai lelkész a szernyei református közösség részéről mondott köszöntőjében hangsúlyozta a két gyülekezet közel húsz éve tartó testvéri kapcsolatát. Háláját fejezte ki a budapesti testvérgyülekezet szeretetéért, segítségéért, adományaiért és imádságaiért. „Megéreztük az Isten szeretetét rajtatok keresztül” – fogalmazott. „Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját” – idézte zárszóként a Jelenések könyvéből.
Rácz József tolnai esperes zárta a köszöntések sorát, méltatva Nagy János hűséges, sokszor emberi erőn túli munkáját Madocsán. Erősségként kiemelte a beiktatott lelkész alázatát, hűségét és szelídségét. „Ha nem álltok mellé, mögé, ha nem lesztek fizikailag és lelkileg is mellette, akkor meggyengül a szolgálata” – figyelmeztetett, imádságra buzdítva a jelen lévő közösséget.
Nagy János lelkipásztor válaszában megköszönte a biztató szavakat, a jelenlétet. Bizonyságot tett arról, hogy úgy egy évvel ezelőtt Isten a szívére helyezett valamit, ami akkor hangsúlyos volt az életében. Kérte Istent, mutassa meg, hogyan tudja szívből dicsőíteni Őt. Nem sokkal ezután érkezett a Nagyvárad téri gyülekezet meghívása. Nem volt könnyű döntés, de Isten kézen fogta őt is, a családját is, ahogyan – utóbb kiderült – kézen fogta a gyülekezet presbitériumát is, és egymásra találhattak, azóta pedig elindult a közös út.
Mivel az ünnepi alkalom egyben hálaadó istentisztelet is volt az 1930-as években épült parókia felújításáért, részletesen beszámolt az épület felújítási munkáiról: megvalósult a hivatali helyiségek, a lelkészi, segédlelkészi lakás belső felújítása, a fűtéskorszerűsítés, a vízvezeték cseréje, és a teljes homlokzat felújítása. A lelkész végül felsorolta a projektben részt vevő szolgáltatókat, vállalkozásokat, segítőket, köszönetet mondott munkájukért és a támogatásért.
Az ünnepi istentisztelet a Himnusz eléneklése után Somogyi Péter főjegyző áldásával ért véget. A perselybevételt a szernyei testvérgyülekezet részére ajánlották fel. Kivonulás után az altemplomban állófogadásos szeretetvendégség várta a megjelenteket.
Nagy János 1981-ben született, gyermekkorát Kunszentmiklóson töltötte. A református gimnáziumi tanulmányai alatt élt meg személyes, sorsfordító találkozást Istennel. Felnőtt konfirmációra készülése során érzett hívást a lelkészi szolgálatra, teológiai tanulmányait 1999-től Budapesten végezte. Első szolgálati helyén segéd- majd beosztott lelkész volt Dunaharasztiban. Innen került a tolnai Madocsára, ahol 18 éven keresztül vezette a gyülekezetet. 2025-ben kapott meghívást a Nagyvárad téri közösségbe, 2026. március óta az egyházközség lelkipásztora. Felesége Zita, a Lónyai Utcai Református Gimnáziumban dolgozik gyógypedagógusként; 3 gyermekük van. Vallja, hogy a szolgálatban az igehirdetés mellett rendkívül fontosak a személyes kapcsolatok, mindenekelőtt az őszinte kommunikáció, a beszélgetések.
Az alábbi képek egyikére kattintva galéria nyílik:
