„Áldott helyzetben vagyunk, hogy négy lelkipásztor testvérrel beszélgethetünk, akiknek ajándékaik vannak. Bármelyikük is kapja meg a gyülekezetek presbitériumaitól a bizalmat, megválasztásuk mindenképp előre viszi egyházkerületünk életét” – mondta felvezetőjében Literáty Zoltán dékán, az eseményt szervező Intézet vezetője.

A négy lelkész, akiről biztosan lehet tudni, hogy jelölése esetén elfogadná a püspökjelöltséget, dr. Balla Péter egyetemi professzor, Lovas András egyházkerületi missziói referens, Nyilas Zoltán északpesti esperes és Somogyi Péter, egyházkerületi lelkészi főjegyző, először bemutatkozott a hallgatóságnak, azt is kifejtve, hogyan szeretnék szolgálni az egyházkerületet püspökké választásuk esetén.

Püspöki „ars poeticák”

Balla Péter harminckét éve tanítja az Újszövetség tárgyait a budapesti teológián, tíz évig vezette a Károli Gáspár Református Egyetemet, ebből nyolc évig rektorként. A lelkészképzésben végzett szolgálatát mindig is lelkipásztori elhívása részének, annak konkrét megvalósulásának tekintette. „Elérhetőnek lenni, jelen lenni, testvérként a közösségben ott lenni” – így összegezte elképzelését egy lehetséges püspöki szolgálatvállalásról.

Gyümölcsöt teremni Isten országában – elhívó Igéje alapján https://abibliamindenkie.hu/uj/JHN/15/16#16 ezt tartotta szem előtt Lovas András gazdagréti lelkipásztorként, egyházkerületi missziói referensként és ha Isten is akarja, a püspöki szolgálatban is. A fő kép, amely szeme előtt lebeg, a gyülekezetek missziói megújulása – mondta. „Egy olyan időszakban, amikor sok szempontból változásban vagyunk, meggyőződésem, hogy az előre vezető út a meglévő gyülekezetek megújulása személyes és közösségi, evangéliumi és szívbeli megújulás által.” Így „új hit, reménység, kultúra jelenne meg a vezetésben, sokkal Istenre figyelőbb, jelenlétét közöttünk megélőbb valóság, és egy sokkal nyitottabb, bátrabb, szabadabb egyház” – tette hozzá.

Mint élete minden fordulópontján, most is Isten Igéje szólította meg – erről beszélt Nyilas Zoltán északpesti esperes. „Ha valaki első akar lenni, legyen mindenkinek a szolgája” (Mk 9,35). „Ez az ige közel hozta Augustinus mondatát, hogy jobban örülök annak, hogy veletek együtt megváltott vagyok, mint annak, hogy elöljárótok. Így hát, ha az Úr azt parancsolja, szolgátok leszek, hogy méltatlanná ne váljak ahhoz a vételárhoz, mely által szolgatársatok lehetek. Ez határozta meg eddigi szolgálatomat egy kis falusi gyülekezetben, Szokolyán; az elmúlt húsz évben Csobánkán és az elmúlt több mint 12 évben esperesként is.”

Tizenhét évesen hívta el Isten az evangélium szolgálatára – idézte fel Somogyi Péter egyházkerületi lelkészi főjegyző. Feleségével együtt kecskeméti szolgálati éveiket követően harminc éve a Budapest-Fasori gyülekezet lelkipásztora. Mint mondta, hálás a szíve az ott megtapasztalt ébredésért és azért, hogy Isten őt is bevonta a munkájába. Hat éve tagja a Dunamelléki Református Egyházkerület vezető testületének. „Ha Isten arra késztet embereket, hogy engem jelöljenek, az igével arra biztat engem, hogy a belé vetett bizalomban álljak meg. Belső szabadsággal kezelem ezt” – osztotta meg.

Hitvalló egyház
Mit tenne püspökként, hogy az egyház hosszú távon megőrizze bibliai identitását? – hangzott a következő kérdés. Minden megszólaló egyetértett azzal, hogy ragaszkodni kell Isten Igéjéhez és hitvallásainkhoz.

Somogyi Péter az egyháztörténetre hivatkozva azt mondta: „Ott rendülnek meg az egyházak emberi bástyái, ahol nem ragaszkodnak Isten kijelentett akaratához. Megújulás pedig ott lesz, ahol Isten kijelentett szavát elegendőnek és igaznak valljuk, és erre is tesszük fel az életünket – ezzel foglalkozni, ebben elmélyülni, az Ige erejéből meríteni folyamatos feladat. Lelkipásztorainkat, képzésünket, presbitériumainkat és gyülekezeteinket is meg kell erősíteni abban, hogy Isten akaratának az útján járjunk.”

Nyilas Zoltán szerint „a Szentírás és az imádság nem a szolgálat egyik mellékterméke, hanem a forrása. Nem lehet másokat Krisztushoz vezetni anélkül, ha valaki nem kívánkozik naponta Isten éltető igéjéhez és nem csendesedik el. Azok felé, akikkel párbeszédben kell, hogy legyünk, mindig Isten irgalmát kell képviselnünk, de az Ő igazságát sohasem adhatjuk fel.” A többi közt példaként említette a nemiség kérdését, hozzátéve, hogy Isten egyenlő méltóságot és értéket adott férfinak és nőnek, ám ez nem jelent egyformaságot.

Lovas András az élő, biblikus, Krisztus-központú igehirdetés és „a mély tanítványozási folyamat” szükségességéről beszélt. „Egy dolog valamihez ragaszkodni általában és egészen más kérdés, amikor valamilyen hatalmas erővel vagy nyomással találjuk magunkat szembe. Csak egy evangélium által megújult, eleven egyház tud bármiféle külső erőnek ellenállni. Nem politikai ideológiák mentén, hanem mert tudjuk, kik vagyunk és mire hívott Isten.” Hozzátette: „az apologetikában erősek vagyunk, néha kultúrharcosan túl erősek is, de végtelenül gyengék vagyunk a pásztorlásban – abban, hogy mit jelent irgalmasan fordulni másokhoz.” Szerinte előbb Isten népének kell az evangélium tükrébe néznie a szexuális nyomorúságok – például a házasságtörés vagy a pornográfia – tekintetében, hogy megtapasztalhassuk a Lélek gyógyítását és szabadítását, és „hogy tudjunk mit ajánlani azoknak, akik homoszexuális orientációval keresik Istent”. A lelkipásztor szerint azonban „vakfolt, ha csak az LMBTQ-val foglalkozunk hitvallásosság címszó alatt.” A keresztség gyakorlásában vagy az úrvacsora kérdésében sem mindig vagyunk hitvallásosak – mondta.

Balla Péter törekvése az Újszövetség tanáraként évtizedek óta, hogy egy nyugat-európai liberális teológia mellett idehaza a lelkészeket konzervatív teológiával készítse fel a lelkipásztori szolgálatra. Szerinte ez nem reménytelen: nemrégiben egy régi könyve átdolgozásakor fedezte fel, hogy nem egyedül állt ki a Szentírást tisztelő álláspont mellett, hanem nyugati könyvekre is tudott hivatkozni az elmúlt csaknem két évtizedből. „Ne adjuk föl az evangéliumi álláspontot, mert időleges, amikor épp kisebbségben vagyunk vele” – biztatott.

Miért lesz jó a lelkészeknek, ha Ön lesz a püspök?
A fenti kérdésre Balla Péter hangsúlyozta: nem ígéretek megtételéről szól, ha megválasztása esetén bárki vállalja a püspöki szolgálatot, azt azonban megosztotta, hogy a maga részéről elérhető, lelkigondozóként is jelen lévő lelkésztárs szeretne lenni. A kérdés érintette az egyházak állami támogatását is. Balla Péter ennek kapcsán úgy véli, a jelenlegi kormány nyitottsággal, tárgyalással és elszámoltathatósággal meggyőzhető arról, hogy támogassa társadalmi szolgálatainkat.

A meghallgatást, az odafigyelést emelte ki Nyilas Zoltán is. Felidézte, hogy egy viharos időszakban kezdték meg a szolgálatot az északpesti egyházmegyében főgondnoktársával, amikor lelkipásztorok és közösségek fordultak egymással szembe. Egymásra való odafigyeléssel és imádsággal orvosolni lehetett ezt a helyzetet is – számolt be. „A püspöknek nem irodája van, hanem útja a másik emberhez, közösséghez, lelkipásztorhoz” – fogalmazott. A lelkészek jóllétéhez a szombatidő, a nyaralás, a sport, az egészségügyi szűrés biztosítása is hozzárájulhat – sorolta.

Lovas András csatlakozva az elhangzottakhoz kiemelte még a Gyökössy Intézet munkáját és a galyatetői Imádság Házát is. A lelkipásztorok jóllétéhez az tesz hozzá sokat szerinte, „ha végre lelkipásztorok lehetnek: Isten Igéjének és az imádságnak az emberei.” Püspökként az ezt szolgáló strukturális változások támogatását célul tűzné ki, ahogy a megújuló missziói gyülekezetekhez kapcsolódó képzéseket és munkát is. „Amennyiben lelkipásztorok bekapcsolódnak ebbe a munkába és azt élik meg, hogy elkezd körülöttük történni a megújulás: összefogunk, imádkozunk, reménységünk van, együtt húzunk egy irányba, ez a lesz a legfőbb jó a számukra, mert végre a helyükön lesznek” – fogalmazott.

Somogyi Péter emlékeztetett: a lelkipásztorok megújulásának sok jó és megtapasztalt útja van; a kerületi vezetés konkrét lépésekkel tudja segíteni, hogy a lelkészeknek több ideje legyen arra, hogy a legfontosabbakkal, az Igével és az imádsággal foglalkozhassanak, és legyen lehetőségük megpihenni, töltődni is. Az utóbbi időben teljesen megújultak a lelkipásztoroknak szóló képzések, emellett öt konferencia-központ is segíti a lelkészek megújulását, töltődését Istenre figyelve, testvéri közösségben.

Kérdés Lovas Andráshoz
Mivel lehetőség volt személyes kérdésekkel megszólítani a lelkipásztorokat, ezzel többen éltek is. Lovas Andrástól megkérdezték, hogyan tartja összeegyeztethetőnek református hitével, hogy a Manréza Ignáci Lelkiségi Központban is szolgál – nyaranta egy hétig – lelkivezetőként.
Elmondta: csaknem harminc éve nehéz helyzetekben Eugene Peterson presbiteriánus lelkész könyve, A lelkipásztori szolgálat három sarokpontja segítette őt hivatásában. „E szerint a lelkipásztor elsődleges feladata az igehirdetés, az imádság és – itt találkoztam először ezzel – a lelki vezetés”, ami azt jelenti: segíteni rálátni a gyülekezet tagjainak az Istennel való kapcsolatukra. Amikor 2016-ban kerületi missziói referens lett, a munkája részeként lelkészeket kezdett mentorálni, ehhez szeretett volna felkészültséget – idézte fel. „Sehol máshol nem tanítottak akkor lelki vezetést – ami nekem Petersontól jött –, mint a Manrézában. A képzésemet az egyházkerület finanszírozta, ezt a készségemet számos lelkipásztori beszélgetésben használom.” A lelkész hozzátette: református identitása szilárd.

Elképzelhetőnek tartaná-e lelkipásztorok delegálását olyan gyülekezetekbe, ahol hiányzik vagy kevés a lelkész?
Erre a kérdésre Nyilas Zoltán kezdte meg a válaszadást. Szerinte nincs jó íze, ha az egyházmegye delegál lelkészt valahová, ehelyett „elcsendesedésre, türelemre, isteni útmutatás keresésére” bátorította a gyülekezetek közösségét, hogy meglássák, milyen úton szeretnének tovább haladni. „Ahol megerőtlenedett a gyülekezet, ott viszont az átmeneti időszakban igény szerint beléphet a közegyház akár a megfelelő ember anyagi támogatásával, akár a plusz terheket hordozó szolgálók beállításával, akár nyugdíjas lelkészek behívásával” – sorolta.

Balla Péter felvetette, hogy egy önfenntartó gyülekezet is fölvállalhatja akár azt is, hogy anyagilag is besegít legalább átmenetileg egy nehezebb helyzetben lévő gyülekezetnek, testvérgyülekezetnek. A jövőre nézve megfontolásra érdemesnek tartaná, hogy a legkisebb gyülekezetben is biztosítsanak egy minimum közegyházi fizetést, hogy ne azért ne vállalja ott a szolgálatot valaki, mert nem tudna megélni.

Somogyi Péter arról beszélt, hogy a Krisztus-test tagjait Isten helyezi el, ahogyan akarja, ezért imádkozni is kell és keresni is, hogy Isten kit hol akar látni. „A helyén lévő ember tud helyénvaló dolgokat csinálni. Aki nincs a helyén, nem tud kibontakozni abban, amije van, és szolgálni azzal Isten dicsőségére. Nem helyezkedni kell, hanem felismerni Isten akaratát, és imádkozni azért, hogy ezt alázattal el tudjuk fogadni, és egymásban is felismerni, kinek milyen lelki ajándéka van.” Hangsúlyozta a vizitáció jelentőségét is, ami egymás erősítésére és mindezek feltárására is szolgál, amihez az is szükséges, hogy a gyülekezet meg tudja határozni, merre tart. „Egy elveszettnek tűnő hely is lehet Isten csodájának a helyszíne, ha Ő odarendel valakit” – tette hozzá.

Két kérdés Lovas Andráshoz és Nyilas Zoltánhoz
Arra a kérdésre adott válaszában, hogy liberálisnak tartja-e magát, Lovas András arról beszélt, hogy teológiai konzervativizmusáról bárki meggyőződhet, aki elolvassa az igehirdetéseit. „Az evangéliumi megújulás és a Krisztus-központúság, amiről újra és újra beszélek, jellemzően nem liberális témák” – szögezte le.

Miben más az esperesi és a püspöki szerep, milyen vezetőre van szüksége az egyházmegyének és milyenre az egyházkerületnek? – kérdezték Nyilas Zoltántól.
Az esperesi szolgálatot az adminisztrációval azonosítja, de nem a papírmunkával, hanem a szolgálathoz szükséges segítségadással, mert a szó ezt jelenti – mondta. Az egyházkerület pedig „az a terület lehet, ahol a jövő és a közösség megélésének kérdéseit világosan lehet látni” – tette hozzá. „A kettő között az átmenetet az jelenti, hogy az esperesi szolgálatom idején megtaláltak olyan feladatok is, amelyek már ezt várták el tőlem. Az esperesi kollégium egyik képviselője lehetek, részt vehetek a Zsinat Elnökségi Tanácsában mint tanácsadó – beletekinthettem a kormányzati szintbe, a Nyugdíjbizottság elnökeként pedig stratégiai döntéseket kellett hoznom.”

Szükség van-e püspökségre?
Balla Péter a fenti kérdésre adott válaszában felidézte, hogy Bogárdi Szabó István korábbi dunamelléki püspök egy időben ezt a tisztséget le akarta bontani, mert a tisztségviselését megelőző, régebbi álláspontja szerint erre a köztes szintre nincsen szükség az egyházmegye és a Zsinat között. „Javára mondom Püspök úrnak, hogy háromszor hat éven át elvégezte ezt a szolgálatot, ami önmagában válasz: annak a jele, hogy szükség van a tisztségre.”

Lovas András felidézte, hogy tíz-tizenöt éve az Egyházi Jövőkép Bizottság munkája révén, melyben ő is részt vett, világossá vált, hogy túl sok az egyházszerveződés négy szintje: a gyülekezetek, az egyházmegyék, az egyházkerületek és a Zsinat. „Tudtuk, tudjuk, hogy történelmi okok miatt nehezen elképzelhető, hogy egyszer csak megszűnjenek az egyházkerületek és a püspökök” – tette hozzá. Az akkor született dokumentumban rögzítetteket nem ültették át a gyakorlatba, de „az egyik válasz az lett volna, hogy a megyéket kell megerősíteni, hogy sokkal nagyobb erővel tudják a helyi gyülekezeti szolgálatokat támogatni, másrészt ne legyen annyira bonyolult ez a négyszintes út.” A püspökséggel kapcsolatban elmondta: a tisztség valószínűleg nem szűnik meg, de annak változnia kell, mit gondolunk a feladatáról és arról, milyen típusú vezetésre van szükség. „Radikálisan megváltozott a társadalom, az egyház minden részének sokkal inkább misszióivá kell lennie, ez hozza magával, hogy a püspöki szolgálat is változik.” Szerinte egy új típusú világban a püspök inkább a jövőkép és nem annyira az adminisztráció embere kell, hogy legyen.

Mi a legnagyobb társadalmi kihívás, amire az egyháznak válaszolnia kell?
Milyen jövője lehet a hittanoktatásnak az állami iskolákban?
Balla Péter állítása szerint a társadalomnak leginkább az evangéliumra van szüksége, „akkor szeretjük a népünket, ha Jézus Krisztushoz vezetjük.” A hittanoktatás lehet ennek az egyik eszköze, de fontos, hogy az az egyházzal és az evangéliummal való találkozás élményszerű helye lehessen a gyermekek számára és ne válhasson „büntetőtárggyá”.

Lovas András szerint az egyik nagyon aktuális kihívás a társadalom mély politikai megosztottsága. „Erre az a válasz, hogy mélyebbé válik a krisztusi identitásunk, mint a politikai.” A hittanoktatás kapcsán szerinte érdemes folytatni azt a törekvést, hogy a lelkipásztorok idejét fő tevékenységüktől ne a hittanoktatás vegye el.

Nyilas Zoltán az egyház belső kihívásáról is beszélt: a megosztottság kezelése mellett szerinte a transzparencia és a bizalom helyreállítása is szükséges az egyházi közéletben. Ő is megerősítette, hogy jó az irány, ami a hittanoktatás újragondolását illeti. Azt is hozzátette: a hittanoktatók gyülekezeti beágyazottságát, nem pedig kihasználtságát kell erősíteni.

Somogyi Péter is a társadalmi megosztottságot emelte ki, „de főleg a magunk közötti megosztottság ellen kell küzdeni” – mondta, egymás felé való közeledésre buzdítva. A hittanoktatásnak pedig szerinte nem a léte, hanem a minősége a kérdés, hiszen „megszólíthatunk olyan gyerekeket, akik nem találkozhatnának Jézus Krisztussal.”

Lovas András egyház és állam viszony kapcsán arról is beszélt, hogy „jobban bízunk a politika hatalmában és jobban várjuk onnan a segítséget, a jövőt, mint az evangélium erejéből.” Ez vezetett szerinte hat évvel ezelőtt Balog Zoltán püspökké választásához, „aki a kegyelmi ügy után töredelmesen elismerte, hogy gyakran ő is így tett.” Hangsúlyozta: „nem a jelenlegi püspökről beszélek, hanem magunkról. Amikor ez a döntésünk és elképzelésünk az egyház és a politika szerepéről a maga legnagyobb ünnepét ülte 2024. január 27-én a Fradi-stadionban ezer lelkipásztorral, köztársasági elnökkel, politikából érkező potentátokkal, az élő ige évének ünnepi nyitó eseményén annak felkért fővédnöke, Visky András beszédének záró soraiban elhangzott: az Élő Ige nem szó, és nem hitető beszéd, hanem szülés. Ha nincs szülés, akkor semmi nincs, kő kerül kőre, fölépülnek az önaffirmáció szentélyei, hogy elfedjék a tátongó ürességet. De nem marad kő kövön – nincs ennél boldogabb prófécia. Hat nappal később kitör a kegyelmi ügy. Ott, a stadionban egy láthatatlan kéz felírta a falra: mene, mene, tekel, ufarszin – számba vétettél, megmérettettél, könnyűnek találtattál, itt az összeomlás. Nem Balog Zoltán püspök úr; mi, mindannyian.” Lovas András hozzátette, hogy az igazi baj, hogy „mi, reformátusok, az Ige emberei, a következő hónapokban magyarázkodtunk, és nem figyeltünk az élő Igére. Arra, hogy miben hív bennünket Isten közösségileg bűnbánatra. Lovas András emlékeztett a megtérés és gyógyulás feltételére, amiről Jézus tanított: meghallani Isten szavát, szembenézni a megtörtségünkkel, Isten elé állni bűnbánattal – mint mondta, ez az evangéliumi megújulás. 

Nyilas Zoltán a kegyelmi ügyben és más kérdésekben tapasztalható, akár a presbitériumokban is megjelenő megosztottság kapcsán az őszinte beszélgetés és testvéri közösség fontosságát hangsúlyozta, ugyanakkor hozzátette: a püspöknek valamilyen formában számonkérhetőnek kell lennie.

Lovas András szerint „nincs elég szabadságunk és bátorságunk őszinte beszélgetésekhez”, ami annak a jele, hogy „nincs valós testvéri közösségünk”. Hozzátette: „nem az a kérdés, hogy amit Visky András mondott, igaz-e vagy sem, hanem hogy nem beszéltünk róla, mert önigazolunk. De nekünk Isten valóságával, szentségével van dolgunk. Az evangéliumi megújulás ott kezdődik, hogy azt mondjuk, Uram, engem ítélj meg először! Ebből születik élet az egyház számára.”

Somogyi Péter reflektálva az elhangzottakra részben egyetértett, hangot adott ugyanakkor annak, hogy Isten szólt azóta is többször. A kegyelmi ügy is komplexebb kérdés szerinte, „van más oldala is”, és szerinte kérdéses az is, hogy a közösségi bűnbánat hogyan valósítható meg. „Isten látja a szíveket, kiben mi ment végbe” – tette hozzá. Szerinte tévút, „ha a kegyelmi ügybe vetítünk bele szinte mindent”, amiben önvizsgálatra lenne szükség az egyházban.

A beszélgetés során szóba került a Ráday Levéltár elhelyezésének szükségessége, valamint a kórházmisszió és az intézmények átvételének vélt vagy valós hozadéka is. Szó esett a kettészakadt horvátországi magyar református egyháztestek megbékélésének kérdéséről is. Ezt követően sor került azoknak a kérdéseknek a megválaszolására, melyeket a jelen lévő hallgatóság soraiból tehettek fel.

Kérdések, hozzászólások
Kodácsy Tamás dunakeszi lelkipásztor emlékeztetett: bár négy lelkész gondolatait ismerhettük meg, jelölni rajtuk kívül is lehet a püspöki tisztségre más lelkipásztort. Elmondta, hogy gyülekezetében gondolkodtak arról, milyen egyházat és milyen vezetőt szeretnének, és arra jutottak, hogy Harmathy András szentendrei református lelkész alkalmas lenne a püspöki tisztség betöltésére: testületi vezetésben gondolkodik, plántált gyülekezetet, van intézményfenntartói tapasztalata, az Egyházi Jövőkép Bizottság vezetője volt, ugyanakkor nincs benne hatalmi ambíció.

Dani Eszter solymári lelkipásztor hozzászólásában megosztotta, hogy nemrég egy fiatal lelkész egy másik egyházmegyéből azzal hívta fel, lesz-e annak következménye, ha ők nem Nyilas Zoltánt választják püspöknek, mivel az ő esperesük körlevélben biztatta őket erre, és a fennálló függő viszony miatt elbizonytalanodott. Dani Eszter a titkos szavazásra hivatkozva megnyugtatta lelkésztársát, ám felvetette aggályát az ilyen működéssel kapcsolatban.

Nyilas Zoltán erre reagálva elmondta: az ő egyházmegyéjében a gondolata sem jelent meg soha annak, hogy hátratétel érhetne bárkit, ha nem rá szavaz. Beszámolt arról is, hogy a dunamelléki esperesek közül többen megkeresték, hogy támogatásukról biztosítsák őt a püspöki tisztségre jelölése esetén. Ezt megtiszteltetésnek vette, ám „nem kért senkit tisztességtelenségre”, és most is arra buzdít, hogy „mindenki szíve tisztaságával és nyugodtságával szavazzon a választásokon”. Azt kérte ugyanakkor, hogy a korábbi választási törvény gyakorlatát mindenki tartsa be: „a szavazásról szóló jegyzőkönyvet meg kell semmisíteni, miután lejár a jogorvoslatok ideje.”

Németh Géza budafoki főgondnok hozzászólásában hangsúlyozta: a fent említett esetben elvi kérdésről van szó. „A lelkészek egzisztenciális függésben vannak az esperesektől. Ezek után, ha egy esperes ír egy levelet, hogy kire kell szavazni, az nem etikus.” Erről nem a jelöltek tehetnek – tette hozzá.

Balla Péter ezután mindenkit megkért, hogy őt ne ajánlják, hanem fordítva történjen: szólítsák meg azokat, akikkel az elmúlt években együtt dolgozott a Károli egyetemen, hogy mi a véleményük róla, ha tájékozódni szeretnének a jelöltállítás előtt.

Literáty Zoltán zárszavában arra biztatott mindenkit, hogy ne a félelem lelkével vegyen részt a választási folyamatban, ugyanakkor, ha valaki nem tartja etikusnak egy esperes eljárását, akkor jelezze azt neki. „Bárki lesz a püspök, azzal kell együtt szolgálnunk. A keresztyén szabadságot pedig ne adjuk fel” – mondta.

Jakus Ágnes
Képek: Füle Tamás