Kincseink a reformátusság 450 éves történetének lenyomatai, amelyeket megőrzésre méltónak találtak, hiszen hitünk mindennapjainak tanúi templomainkban, gyülekezeti termeinkben. Szubjektív válogatással mutatjuk be a kiállítást, amely a nyári szünet után szeptember elsejétől 2027. január 30-ig látható Budapesten, a Ráday u. 28. szám alatti Bibliamúzeumban.

Az elfelejtett láda üzenete Hévízgyörkről
Úgy esett, hogy egy tervezett felújításhoz pakoltak a hévízgyörki reformátusok, amikor a tárolóból előkerült egy persely, majd a porlepte gondnoki láda. A ládát úgy kellett kiszabadítani a többi holmi közül. „Dicsértem Tokody Attila bácsinak, az akkori gondnoknak, hogy milyen szép, ő pedig kérte, vigyem haza és vigyázzak rá” – meséli Murguly-Volentér Anett, az értékre találó gyülekezeti tag. Otthon letisztogatta, majd átnézte a faládát, talált benne régi pénzeszsákot zárjegyekkel, egy félig teleírt pénztárkönyvet és néhány érmét. Perselyként is használhatták, és az iratokból az is kiderül, hogy gondnoki ládaként funkcionált, ám amikor a zárszerkezete elromlott, egy biztonságosabb páncéldobozra váltották. A gyülekezet idősebb tagjait kérdezgetve most is sokan emlékeznek a „nagy ládára” a templomban.

A presbiteri jegyzőkönyvekből Anett szívét megragadja a szófordulat, ami 1914-től kezdve visszatérően szerepel: „a perselyben találtatott”. Így fejezték ki, hogy valami szükségesre érkezett elég adomány a templomba járóktól. „Hálát tudtak adni azért, hogy mindig összejött éppen annyi, amennyire szükség volt. Például motorkerékpárra, hogy a lelkész a több mint húsz szórványt látogatni tudja. Máskor a vezetékes víz parókiára való bevezetéséhez kellett a tőke.”

Van-e üzenete a ládának? – kérdezem. „Számomra az, hogy becsüljük meg az idősebb gyülekezeti tagokat! Ez a láda is a múlt már feledésbe merült részleteit, történeteit őrzi. Ezekből épülhetünk, tanulhatunk, például, hogy nem kell kapkodni, hanem Isten elé kell vinni és amire valóban szükség van, arra megadja majd a forrást.” És hogy mi lesz a sorsa a ládának a jövőben? A gyülekezet régiségei iránt érdeklődő tagoknak eltökélt szándéka, hogy később legyen a gyülekezeti teremben egy elkülönített, méltó helye itt-ott őrzött régi bibliáknak, énekeskönyveknek, mesélő tárgyaknak. Ott kaphatna helyet ez a láda is a maga egyedi történetével, sérüléseivel. Tanúskodni a múltról a jelen és jövő generációinak.

Török kori szablyából úrvacsorai kés Nagykőrösről
A nagykőrösi gyülekezet tulajdonában van a különleges késpár, amelyeket a helyi emlékezet szerint török szablyákból készítettek, és egy időben az úrvacsorai kenyeret szelték velük.

Szabó Gábor nagykőrösi lelkész azt mondja, a kiállítás előtt a gyülekezet páncélszekrényében őrizték őket, most láthatók a Bibliamúzeumban, ma már csak dísztárgyak. „Nem tekintünk rá liturgikus tárgyként, inkább mint kortörténeti emlékre” – mondja a lelkész.

A késpár történetéről nincs feljegyzése a közösségnek, jegyzőkönyvek sem említik, és hivatalos leltárba is csak az 1990-es évek elején került. Nincs rajtuk dátum, véset, jelzés. „Az pedig, hogy a török korból származik, még nem azt jelenti, hogy török emberé lett volna, hiszen akkoriban ilyen mintázatú kések készültek” – teszi hozzá Szabó Gábor lelkipásztor.

Megelevenedő flanelképek és gyerekpersely Gyöngyösről
Sokan emlékszünk, hogy külföldről, jellemzően az Amerikai Egyesült Államokból jutottak el a szocializmus alatt Magyarországra – nem legális csatornákon – a flanelből készült képek, amelyekkel az ország számos pontján a bibliai történeteket illusztrálták a gyermek-istentiszteleteken. A Bibliamúzeum kiállításán gyöngyösi flanelképek láthatók. A Mátra lábánál lévő gyülekezetben az 1960-as évektől használhatták ezeket, amikor az egykori diakonisszák négy csoportban tartották a gyermek-istentiszteleteket.

Kenyeressy Károly lelkész még gyerekként látta ezeket a parókia úgynevezett gyerekszobájában, amikor maga is részt vett az alkalmakon hétéves korától, 1974-től kezdve. Máig emlékezetes számára például, ahogyan Ilus néni – Berzétei Lászlóné Nagy Ilona, az akkori lelkészük felesége – Zákeus történetéről tanítja őket, és arra is emlékszik, hogy a nagy fát, amelyre az alacsony Zákeus felmászott, két részletből kellett felsimítani a táblára. A másik emlékképe a flanelekről, ahogyan a gazdag ifjú történetét hallgatta: volt ugyanis kép a tehetős fiatalról, amint épp hátat fordít Jézusnak. „Jól tükröződött a képen a szomorúság, amit a tehetős fiatalember megélt.”



A lelkészre mélyen hatott mindaz, amit a flaneleken keresztül is kapott, ezt jól mutatja, hogy 1991-ben az ő szervezésében indult el az első nyári gyermekhét.

A Bibliamúzeum kiállításán látható egy gyermek-istentiszteleteken ma is használt persely is, szintén a gyöngyösi gyülekezetből. Ez vélhetőleg az 1920-as évekből származik, amikor a Gyöngyösi Református Egyházközségben egyesületek, közösségek, jótékonysági szervezetek alakultak. A perselyen a Magyar Asztaltársaság felirat szerepel, és ez is erre az eredetre utal – mondja Kenyeressy Károly lelkész.

A tárgy érdekessége, hogy úgy néz ki, mint egy kupa, a fedelén kis nyílással, amibe pont belefért a régi egyforintos. A lelkész már gyerekként is úgy indult a gyermek-istentiszteletekre, hogy a szüleitől kapott egy forintot, és kérték, ne fagyira költse, hanem a perselybe tegye. Úgy emlékszik, így is tett.

A gyülekezetben ma a gyermek-istentiszteleteken használt perselybe kerülő adományokat ugyanúgy kezelik, mint a templomi persely tartalmát, nincs külön felhasználási cél.

Hitvalló igés táblák a Néprajzi Múzeumból
Többféle igés tábla is látható a kiállításon, ezek jellemzően fából vagy papírból készültek, ipari megoldással. „A táblákon lévő bibliai idézetek egy-egy családnak fontos üzeneteket hordoztak” – magyarázza Vass Erika, a Néprajzi Múzeum néprajzkutatója. Egyrészt, általánosságban kifejezték vele vallási identitásukat, azt, hogy ők protestánsok, és nem szentképeket helyeznek a falra, hanem a Szentírásból vett igéket – ez főleg a 20. századra volt jellemző hazánkban. Másrészt a konkrét üzenetből nehéz helyzetben erőt merítettek. A kiállításon látható például egy tábla a „Ne félj, csak higgy!” (Márk 5;36) igével.



A néprajzkutató hozzáteszi, a látogatókat gyakran meglepetésként éri, hogy miért őriz a múzeum ilyen tárgyakat. „Az emberek gyakran úgy érzik, hogy csak az esztétikailag kiemelkedő tárgyaknak van helyük egy múzeumban. Pedig ez nem így van. Bármilyen egyszerű tárgy érdekes lehet, ha benne van valaki hitének, kultúrájának, identitásának a lenyomata.” Vass Erika példaként hozzáteszi: a Néprajzi Múzeum több mint tízezer darab egyszerű papírra nyomtatott képet őriz szentekről, amelyeket katolikus hívek az énekeskönyvükben, Bibliájukban őriztek. Ezek is egy-egy társadalmi csoport életéről, hitéről őriznek emléket.


A „…mint gyökér a szikkadt földből…” – 450 éves a Hercegszöllősi Kánonok című kiállítás 2027. január 30-ig látható Budapesten, a Ráday u. 28. szám alatti Bibliamúzeumban. Az egyháztörténetet és istenháza-történeteket bemutató tárlatról itt írtunk korábban. Látogatási információk itt érhetők el.


Hegedűs Márk
Képek: Füle Tamás