Érdet nem hiába tartják számon a budapesti agglomeráció fővárosaként: az elmúlt másfél évtizedben lakossága a fővárosból való kiköltözési hullám hatására 15 százalékkal nőtt. A 71 ezres lélekszámú település ma az ország 11. legnépesebb városa, és húsz éve megyei jogú város. A közelmúltig három református gyülekezet szolgált az Érden élők felé, a népességnövekedés azonban szükségessé tette egy negyedik közösség létrehozását. A plántálásba az Érd-Parkvárosi Református Egyházközség vágott bele néhány évvel ezelőtt, Tar Zoltán Gyula vezetésével, kifejezetten az M7-es autópálya „túloldalán” élőket megcélozva.

A lelkipásztor korábban elmesélte nekünk, hogy gyermektáborokat, ún. párbeszéd-istentiszteleteket és előadásokat szerveztek itt, jelen riport szerzőjével pedig nyáron osztotta meg, hogy a koronavírus-járvány alatt a gyülekezeti tagokkal végigimádkozták a fenyves-parkvárosi utcákat, hogy Isten ébredést adjon ezen a helyen. Tettre kész szolgálók már előtte is akadtak a közösség életében, de elengedhetetlenné vált, hogy helyben lakó lelkész vezesse a plántálást: a fenyvesiek Tóth Sebestyén személyében találták meg a megfelelő embert.

„A Lélek az, aki megszólít”
A fiatal lelkipásztor jelenleg is végzi a City to City Inkubátor-képzését – az erről készült összeállításunk ide kattintva olvasható –, amely elmondása szerint már most sokat adott neki szakmailag és lelkileg egyaránt. „A képzés közelebb vitt az evangéliumhoz, és jelentősen formálódni tudtam” – osztotta meg velünk Tóth Sebestyén. „Az Isten általi formálódás a szolgálat része, amely folyamatosan tart – például tetten érem abban, hogy hogyan tudom hatékonyabban beosztani az időmet. Megtanultam, hogy az imádság ugyanolyan fontos része a szolgálatnak, mint az igehirdetés: imádkozni az emberekért, a növekedésért, valamint azért, hogy Isten helyeket, kapcsolatokat és alkalmakat készítsen elő. Az elmúlt egy évben gyakran megtapasztaltuk, hogy Isten választ adott az imáinkra.”

A fenyvesi közösség így kapta meg egy családtól a saját házukat vasárnapi istentiszteletek tartására – kerítésükön az alkalmakra hívogató molinóval –, egy másik felajánlásnak köszönhetően pedig egy városrészben található közösségi teret pedig havonta egyszer családi istentiszteletek helyszíneként használhatják. „Gyakorlatilag az történik, amit Az apostolok cselekedeteiben olvashatunk: összegyűlünk házanként és megtörjük a kenyeret. Ez a gyülekezet azért működhet, mert vannak emberek, akik azt mondják, hogy odaadják a teret – hálásak vagyunk, hogy Isten elkészítette a szívüket erre.” Tóth Sebestyén úgy fogalmazott, a családi istentiszteletek három fő eleme a közös imádság, az ige hirdetése és az éneklés, mindezt úgy, hogy a gyerekeknek is követhető legyen.

„A lényeg, hogy az evangélium utat törjön magának, a kereteket pedig ezen túl lehet alakítani”

– tette hozzá.

Az istentiszteleteken kívül korábban tartottak pünkösdi pikniket, félévente gyülekezeti kirándulásokat, nemrég pedig elindult az első házicsoportjuk is. Komoly missziós területük az iskolai hittanoktatás, több család is ezen keresztül csatlakozott a gyülekezethez: „A városrészben igazából az intézmények töltik be a közösségi terek szerepét, az iskola pedig megkerülhetetlen ebből a szempontból. Mivel alvó városrészről van szó, máshol nehéz találkozni az emberekkel” – mondta. És hogy mi a kulcsa annak, hogy a gyerekeken túl a szülőket is sikerül elérniük? „A Lélek az, aki megszólít. Isten elhívja azokat az embereket, akiket itt akar látni, ennek a hittan az egyik eszköze. Egy olyan gyülekezetet látok magam előtt, melyet teljesen átjár az evangélium, amely szolgálatkész az emberek és a város felé. Azt szeretném, hogy ez a városrész jobb hely legyen, hogy Isten itt is mutassa meg magát.” Hozzátette, ugyanilyen fontosnak látja a tanítványságot is:

„Olyan közösségben vagyunk, ahol lehetünk sebzettek és gyengék, és ahol az evangélium mindannyiunkat arra hív, hogy Istenben találjunk vigasztalást és menedéket.”

„Nem a mi erőlködésünkön múlik”
Székely Csilla hosszú utat tett meg, amíg megérkezett az Érd-fenyvesi református gyülekezetbe: a gyergyószentmiklósi származású hölgy sokáig a budai gyülekezet tagja volt, és ahhoz kapcsolódott akkor is, amikor családjával évekig Hollandiában élt. Érdre való hazaköltözésüket követően is azt tekintették lelki otthonuknak, a fenyvesi plántálással akkor találkoztak, amikor a közösség létrehozta a Megújulás Útja tematikus sétautat a városrészen. „Tulajdonképpen kirándultunk, amikor beléjük botlottunk – gyorsan hazamentünk, hogy a záró istentiszteleten alkalomhoz illő öltözetben vehessünk részt” – emlékezett vissza Csilla. „Ezt követően részt vettünk a párbeszéd-istentiszteleteken és megismertük a plántálás hátterét – egy percig sem volt kérdés bennünk, hogy teljes mellszélességgel szeretnénk bekapcsolódni.”

Csilla fő szolgálata a gyülekezetben jelenleg a süteményezés, az alkalmakra rendszeresen készül többféle harapnivalóval – férje, Attila pedig gyakorlatilag gondnoki szerepet tölt be, és ott segíti a közösség működését, ahol csak tudja. „Amikor nincs segítségünk a parkvárosi gyülekezetből, én tartom a gyerekfoglalkozásokat is, és ehhez kapcsolódik az egyik legkedvesebb emlékem is a közelmúltból” – meséli Csilla. „A nálam vendégeskedő erdélyi unokatestvéremnek említettem: lehet, hogy fel kell majd mennem a gyerekekhez, de legszívesebben vele hallgattam volna az Igét. Már készültem a kicsikhez, amikor megérkezett a parkvárosi gyülekezetből érkező szolgáló testvérünk, így mégis a vendégemmel együtt vehettem részt az alkalmon. Isteni rendelésnek tartjuk a lelkészünk érkezését is, aki a szintén a városban szolgáló feleségével együtt megtalálta a helyét.

Ezekből a pillanatokból látszik, hogy a plántálás nem a mi erőlködésünkön múlik.”

„Oda megyek szívesen, ahol a gyerekemet is befogadják”
Berki Anna egyike azoknak a szülőknek, akik a hittanoktatáson keresztül kapcsolódtak be a gyülekezet életébe: „A kisfiam áradozott, hogy Sebi bácsi milyen jó és alig várta a hittanórákat – ennek nyomán egy családi istentiszteletre látogattunk el először” – mondta Anna. „Nagyon tetszenek ezek az alkalmak, mindig van szemléltetés, amit a legkisebbek is érdeklődéssel figyelnek. Egy másik gyülekezetben a baba-mama szobából hallgattam az istentiszteletet, amit nagyszerűnek tartok, de nem tudtam két helyre figyelni. A családi istentiszteleteket a gyerekek is végigülik és én is koncentrálhatok az elhangzottakra” – fejezte ki örömét Anna, aki nemrég a házicsoportnak is tagja lett

„Nem szeretem, ha a gyerekeket zavaró tényezőnek tekintik, itt viszont nem látok szúrós tekinteteket, ha megszólal valamelyikük. Anyukaként oda megyek szívesen, ahol látom, hogy a gyerekemet is befogadják.”

Úgy látja, ez az Érd-fenyvesi gyülekezetben azért is könnyebb, mert a legtöbben frissen kapcsolódtak be a közösség életébe és együtt formálják azt. „A lelkészünk megtalálja az arányokat: a szemléltetésnek köszönhetően a gyerekek élményt kapnak, a felnőttek pedig el tudják vinni magukkal az üzenetet.” Anna visszaemlékezett arra, hogy a hittanórák kapcsán is ugyanez a helyzet: „Az egyik órán szóba került a pokol, amitől a kisfiam kicsit megijedt. Amikor ezt jeleztem Sebestyénnek, nyitott volt arra, hogy együtt is beszéljünk róla, majd a kisfiammal és a hittanórán is újból előhozta a témát, és teljesen kisimult a dolog.”

Az Érd-fenyvesi református közösség alkalmairól bővebb információ érhető el az https://erdfenyvesiref.hu/ oldalon, illetve az Érd-fenyvesi Reformátusok Facebook-csoportban.

Képek: Dezső Attila