Mi a legfontosabb dolgunk szülőként, pedagógusként a gyerekekkel? „Belső szabadságra nevelni, hogy gyermekeink ne sodródjanak mindennel, ami szembejön rájuk a képernyőn a tömegtársadalomban” – fogalmazott Uzsalyné Pécsi Rita. A cél, hogy belső értékeik szerint szabadon döntsenek a jó mellett. Ehhez pedig meg kell tanulniuk saját énjük korlátait. Ma a mértéktelenség kultúráját éljük. „Határok és korlátok nélkül azonban a gyerekek neurotikussá és végtelenül szorongóvá válnak” – magyarázta a szakember, aki rámutatott, hogy a mai terápiákon pontosan ezekkel szembesülnek: frusztrált és agresszív felnőttekké válnak az így felnövekvő fiatalok. Uzsalyné Pécsi Rita egy riasztó statisztikát is bemutatott a gyermekkori mentális betegségekről: ötből egy gyermeknek mentális egészségügyi problémái vannak, az ADHD negyvenhárom százalékos, a tinédzserkori depresszió harminchét százalékos növekedést mutat. A tíz és tizennégy év közöttiek körében az öngyilkossági ráta kétszáz százalékkal emelkedett.

Vissza az alapokhoz
Mit csinálunk rosszul? – adja magát a kérdés. „A gyerekeket túlstimuláljuk és túlajándékozzuk anyagi dolgokkal, miközben megfosztjuk őket az egészséges gyermekkor alapjaitól” – figyelmeztetett Uzsalyné Pécsi Rita, hangsúlyozva az érzelmileg elérhető szülők és a világosan meghúzott határok fontosságát. Ide sorolta a megfelelő alvást, a mozgást és a kreatív játékot is.

„Mit tegyünk, ha azt akarjuk, hogy boldog, egészséges egyéniségek legyenek gyermekeink? Ébredjünk fel és térjünk vissza az alapokhoz! Állíts fel határokat és ne feledd, hogy te vagy a hajó kapitánya!” – emlékeztetett a szakember, aki először az önfegyelem, az érzelmi intelligencia fontosságára mutatott rá. Kiemelte, hogy az EQ jól alakítható, nevelhető, de nem magyarázattal, hanem tapasztalattal és mintakövetéssel. Az érzelmi intelligencia formálható a mesékkel, a tánccal, a körjátékokkal vagy akár a bújócskával. „Ezekben a tevékenységekben érzi meg a gyermek: jó magamat kézben tartani” – mondta, majd rámutatott: mindehhez elengedhetetlen a közösség, amelyben megélhetők ezek a tapasztalatok.

„Polip görkorcsolyában”
A fegyelmezés egy paradicsom neveléséhez hasonlatos. A palánta mellé karót állítunk, amikor kiültetjük. „Ha nem teszed mellé a karót, elterül a palánta, és nem lesz belőle semmi” – mondta. Elengedhetetlen a szabadság bizonyos fokú korlátozása, ami feszültséggel jár. „Ez nagyjából húszéves folyamat” – utalt a szakember arra, hogy az idegrendszer 21-23 éves korra érik meg. Nem kell félni a vezetéssel járó konfliktustól sem szerinte. „Az osztálytalálkozókon is mindig azokra a tanárokra emlékszünk a legjobb szívvel, akik szigorúak és igazságosak voltak. Akik szerettek, de vezettek” – mutatott rá. Ez a szabadság kulcsa. Akit nem fegyelmezek, nem lesz szabad. A tehetség kulcsa is a fegyelem, amelynek egy belső döntésként kell megszületnie. „A tehetség fegyelem nélkül polip görkorcsolyában.” Az éretlen személyiség szomjazza az irányítást. Ha valaki nem kapja meg ezt a vezetést, ő maga kezdi el irányítani a körülötte élőket: szüleit, kortársait, tanárait. Ez az irányítási vákuum.  

Biztonságos karám
A személyiségformálás szempontjából nagy jelentősége van a kereteknek, hogy legyen egy „karám”, amelyen belül szabadsága van a gyermeknek. Egy hétköznapi példát is hozott: a gyermek nyugodtan játszhat a lakásban, de a dolgozóasztalhoz nem nyúlhat. A keretek megszabásánál fontos a következetesség és a türelem. Egy kutatás szerint nyolcszázszor kell határt szabni, mire a gyermek megtanulja azt.

„Egy egészséges gyerek egyből nekimegy a karámnak. Mindent megpróbál, hogy átjusson rajta és ez teljesen normális. Mégis nagyon fontos neki, hogy ott legyen ez a keret.” A szakember hangsúlyozta: a határokon belül életkornak megfelelő szabadságot kell adni. „Egy hatéves gyerek nem képes eldönteni, melyik iskolába menjen. Ha rátesszük ezt a terhet, félni fog a döntéstől. Az iskolatáskáját viszont be tudja pakolni” – mutatott rá. Ha a kisebb dolgokban a szülő átveszi a felelősséget a gyerektől, hiába várja, hogy később a nagyokban felelősen tudjon dönteni. „Engedd, hogy tévedjen!” – hívta fel a figyelmet. 

Fontos a keretek fokozatos, életkornak megfelelő tágítása. „A paradicsompalántát sem csapjuk ki egyből az udvarra, hogy tudja meg, mi az a jégeső. Amíg megerősödik belülről a gyermek, olyan körülményekre van szüksége, amik távol tartják azokat a hatásokat, amelyeket nem bír el” – mutatott rá.

Belső szabadság
A túlingerelt környezettel kapcsolatban Uzsalyné Pécsi Rita felhívta a figyelmet a zajhatásokra, amelyre nagyon érzékeny az idegrendszer. Már a halk rádiózás is pszichésen zavaró, a koncentrálóképesség csökkenését, ingerlékenységet és fáradékonyságot okoz. Ide sorolta az iskolai-óvodai zajokat vagy a forgalom hangját. Nagy zajban élünk. „És ezek után nem értjük, miért van olyan sok agresszív gyerek. A fejlődő idegrendszernek nagyon fontos a csend” – mutatott rá.

A szakember kitért arra, hogy az idegrendszer-fejlődés szempontjából fontos, hogy a gyerekek az életkoruknak megfelelő ingereket kapjanak. Az óvodásoknál ez a szabad játékot jelenti, az kisiskolásoknál a kíváncsiságot: hogy kérdezhessenek és válaszokat kapjanak. A serdülőknél a közösség a legfontosabb. Ebben a korban átalakulnak az idegrendszeri pályák. „Az intelligencia kialakulásához fontos a sejtsűrűség és azok kapcsolódásának kialakulása. Ezt pedig a meglévő közösségi kapcsolatok hozzák működésbe. A tablet nem aktivizálja, az ismeret nem lesz elég. Egy kutató azt mondja: ha ezekből a társas kapcsolatokból nincs elég, akkor lehet, hogy okos lesz a gyereked, de intelligens nem.” Kitért arra is, hogy a túl kevés, és a túl sok inger is rossz hatással van a gyermekekre. Ide sorolta a feldolgozatlan információt is – mint a TikTok-videó –, amely agressziót vált ki.

Az emberi psziché fegyelem nélkül szétesik. Belső fegyelemmel élhető meg a szabadság, amely e rend nélkül megbetegít. „Ezért van olyan sok pszichés beteg a kultúránkban” – magyarázta Uzsalyné Pécsi Rita. Arra is rámutatott: a belső fegyelem bizalmi légkörben, feltétel nélküli szeretet mellett születik meg. „Kellenek a lassan járó idők, amikor nem kioktatom, nem ellátom, csak együtt vagyunk” – mutatott rá a szakember, aki kiemelte azt is, hogy a fegyelmezetlenség mindig jelzés, hogy valami nem jól működik.

Figyelem, türelem
Napjainkban nagyon sok iskolás és óvodás küzd valamilyen nehézséggel: figyelemzavar, hiperaktivitás, magatartási zavar. A szakember szerint fontos a speciális segítség, ha ilyen probléma van, de sokszor elhamarkodottan diagnosztizálnak. Leon Eisenberg amerikai gyermekpszichiáter a hiperaktivitással küzdő gyermekek gyógyszeres kezelésének egyik korai kutatója volt. A hatvanas években az elsők között vizsgálta kontrollált körülmények között az erre kifejlesztett gyógyszer hatását hiperaktív gyermekeken. Éppen ezért különösen figyelemre méltó, hogy halála előtt egy interjúban arra figyelmeztetett, hogy az ADHD-t túl gyakran diagnosztizálják és a genetikai magyarázatokat túlértékelik. Azt hangsúlyozta, hogy a gyógyszeres kezelés előtt a gyermekek viselkedési problémáinak pszichoszociális okait is meg kell vizsgálni. Vannak kutatók, akik szerint a figyelemzavar a nem megfelelő kötődés miatt alakul ki. „A kötődés úgy épül, hogy együtt lenni jó. Az ennek hiánya miatt kialakult figyelemzavar kötődéssel gyógyítható.”

A szakember kiemelte a higgadtság nevelésben betöltött szerepét, legyen szó kisgyermekről, kisiskolásról vagy serdülőről. Rámutatott a tükörneuron-rendszer működésére, amely szemkapcsolatban és érintéssel jön létre. „Összekapcsolja a két ember agyi hullámait, és átéljük a másik idegrendszeri állapotát. Ezért az utánzásos tanulás a legerősebb tanulás. Amit látsz, az mind lejátszódik az agyadban. Éppen ezért a haragkezelést, a higgadtságot először nekünk kell elsajátítanunk. A gyerek idegrendszere magától nem tud lenyugodni, a felnőttének kell ezzel megkínálni. Nagyon sokat ér az összekapcsolódás egy higgadt idegrendszerrel” – magyarázta.

Szülő mint iránytű
A szakember kitért a szülők közös álláspontjának fontosságára, mert ők ketten együtt képviselik a gyermek számára az életben az iránytűt. Ha a két szülő mást képvisel, az iránytű széttörik. „Ez azért baj, mert nem tud kialakulni az a belső biztonság, hogy mi a jó és mi nem. Az ilyen gyermek, ha felnő, döntéshelyzetben mindig a könnyebb utat fogja választani” – mondta. A szakember figyelmeztetett: a rossz cselekedeteknek és döntéseknek legyen következménye, ugyanakkor lehessen tiszta lappal újrakezdeni.

Egy kutatás szerint az ember az egész életében kapott elismerő szavak 70%-át ötéves kora alatt kapja. Ne dicsérjük mindenért a gyereket, de az erőfeszítést el kell ismerni. „A kritika az emberi idegrendszerben oda esik, ahová a fizikai bántalmazás” – mondta a szakember, aki rámutatott: figyelni kell az arányokra. Azt mondja, attól a személytől vagyunk képesek meghallani a kritikát, akitől a közelmúltban legalább három pozitív gesztust tapasztaltunk. A megfelelő arány az öt elismerés – egy kritika.

A gyermeknek tehát nem barátra vagy barátnőre van szüksége a szülő képében, hanem vezetőre. Ehhez pedig szükségesek a megfelelően táguló határok, a rugalmasság és a következetesség, de a legerősebb fegyelmező tényező a kötődés. A törvény szeretete a törvényhozó szeretetén múlik. „Jézus sem azt mondja, hogy ismerd a törvényeket, hanem azt, hogy ha szerettek engem, megtartjátok az én parancsolataimat.”

Képek: Ruprech Judit