A múlt vívmányairól a jelen kihívásairól és a jövő lehetőségeiről is szó esett a Ráday Gyülekezeti napon tartott püspökjelölti beszélgetésen 2026. október 3-án a Kecskeméti Református Gimnázium dísztermében. A moderátor Balázs-Bóna Judit, a reformatus.hu főszerkesztője volt, azonban nem csak ő, hanem a jelenlévők is kérdezhettek a két hivatalos dunamelléki püspökjelölttől, Lovas András egyházkerületi missziói referenstől és Nyilas Zoltán északpesti esperestől. A beszélgetés közös imádsággal kezdődött és zárult, amelyet Somogyi Péter dunamelléki lelkészi főjegyző vezetett. Beszámolónkban nem időrendben, hanem tematikus csoportosításban foglaljuk össze a kérdésekre adott válaszokat.

Arra a kérdésre, hogy hogyan élik meg a tisztújítási időszakot, Lovas András kifejtette, hogy legalapvetőbb tapasztalata a szabadság. Az a kérdés ugyanis, hogy ki lesz a püspök, Istennél már eldőlt, csak mi még nem tudjuk. Ez számára megterhelő időszak, de ezzel együtt közelebb érzi magát Krisztushoz. Most érdeklődés van benne és megpróbál mindent az evangélium felől megközelíteni, ami egyszerre intellektuális és lelki kihívás.

Nyilas Zoltán kiemelte: már a sokadik alkalommal ülnek le egymással, ezért ismerik egymás legfontosabb gondolatait. Szerinte fontos eredménye ennek az időszaknak, hogy megnyíltak a beszélgetés terei. Ennek megvan a felelőssége és a fáradtsága is, hiszen emellett gyülekezetben is szolgál, az egyházmegyéje ügyeivel is foglalkoznia kell és a családja számára is jelen kell lennie. Családja egyébként intenzíven imádkozik érte.

Helyzetkép, a párbeszéd és a megújulás lehetőségei
Az egyházunk állapotára vonatkozó kérdésekre válaszolva Nyilas Zoltán arról beszélt, hogy nem lehet elválasztani a gyülekezeti létet a társadalmi léttől. A hazai társadalmat érintő nagy megrendültségek gyülekezeteinkben is jelen vannak, hiszen a társadalom tagjai vagyunk, nem vonhatjuk ki magunkat ezek alól. Szerinte a közbizalom helyreállítására lenne szükség. Arra emlékeztetett, hogy a Ráday Tanulmányi napon elhangzott: Isten a mohácsi tragédiára válaszul olyan pillanatot teremtett, amelyben megszülethetett a megújulás, ezért az akkoriakhoz hasonlóan most is meg kell találnunk a társadalom iránti küldetésünket, aktuális feladatainkat. Ehhez szerinte erős gyülekezetekre van szükség, ahol Krisztusra mutató élet van, ahol a település jóllétéért is dolgoznak, és ezt megbecsülik az emberek.

Lovas András megrendültség helyett hitelességi krízist lát és azt, hogy a társadalom jelentős része haragszik az egyházra, ami megnehezíti a missziót. Nagyon fontosnak tartja, hogy a mindenkori püspök hogyan gondolkodik erről. Felidézte, hogy nagyjából hat éve elmondta az azóta dunamelléki püspökké választott Balog Zoltánnak, miért tartja aggasztónak a püspökjelöltségét: mert a politikából érkezik. Nem mintha ez bűn volna, de a presbitériumok egy része azért szavaz majd rá, mert elvárja azt a támogatást, amit a politika nyújthat. Ráadásul nehéz a politikából érkezve úgy felmutatni az evangéliumot, hogy annak ne legyen politikai vonzata. Az evangéliumot úgy kell szolgálni, hogy a Krisztusban való identitásunk felmutatása túlnyúljon minden más identitáson – hangsúlyozta.



Hogyan látják most a párbeszéd lehetőségét az egyházban és ezen belül Dunamelléken? – hangzott egy következő kérdés. Nyilas Zoltán szerint a békesség szolgálatában beszélhetünk csak párbeszédről, mert akkor indul meg őszintén a nyelv, ha békesség van, és ezután állhat helyre a bizalom is. A beszélgetések tereit újra és újra meg kell nyitni, ő ezt vállalná, hiszen az esperesi szolgálata is a beszélgetésről szólt. Északpesten az elmúlt tizenkét évben ez volt a vezető hang és erre készül az egyházkerületben is.

Ez a nyitott tér, ahol most őszinte beszélgetés zajlik, nem volt mindig magától értetődő – emlékeztetett Lovas András, hivatkozva Balog Zoltán püspöknek a Parókia portálon közölt írására is. Hozzátette: a tisztújítási folyamat kezdetén az első hang nem a párbeszédre hívásé volt, ezért kényszerült arra az őt támogatókkal együtt, hogy alternatív nyilvános felületet indítsanak Facebookon. Örül, hogy végre létrejött a személyes beszélgetés tere, és reméli, hogy az egyháztagok mindannyiukat végighallgatják a döntés előtt.

A megújulásnak evangéliuminak kell lennie, és ez nem program- vagy stíluskérdés, hanem a szív megújulása, az evangéliumnak az életet megváltoztató újrafelfedezése. A közösségi megújuláshoz boruljunk együtt Isten elé, hogy megtisztuljunk – mondta Lovas András.

Nyilas Zoltán ennek kapcsán azt emelte ki, hogy Jézus Krisztus az, aki képes megújítani az emberi szíveket, és ezt a munkálkodását ő ma is megtapasztalja több gyülekezetben. Most is és mindenkor Őrá van szükségünk – tette hozzá az északpesti esperes.



A misszió területei és kérdései
A misszió alapjául szolgáló hívő, hiteles élet kapcsán Lovas András arról beszélt: egy újjászületett keresztyén ember missziói frontvonala a munkahelyén van, és erre fel kell készíteni a gyülekezeti tagokat. A hitvalló élet összeütközésekkel járhat a hivatásunk terén, de ez a tanítványság ára, amit meg kell fizetnünk. A ránk bízottak felkészítése azért is fontos, hogy hatalmi pozíciókban ne Kajafásokként legyünk jelen, hanem Dánielekként.

Nyilas Zoltán felidézte, hogy amikor középső gyermeküket általános iskolába íratták, akkor az osztályfőnök még büszke volt arra, hogy nincs náluk hittanra járó diák. Azután szülőként intenzíven jelen voltak az osztály mindennapi életében, például segítettek tantermet is festeni, így végül az evangélium célba ért, ugyanis ebben az osztályban lett a legtöbb hittanos, mert a lelkipásztort nem a szószékről ismerték, hanem a hétköznapi életből.

Az iskolák és egyéb intézmények missziói szerepéről Lovas András elmondta: az élő gyülekezetnek kell, hogy intézménye legyen, nem fordítva. A kérdés az, hogy mit tartunk eredményes missziónak: azt, ha több száz gyereket beterelünk a templomba és ennek örülünk, vagy ha van tíz olyan fiatal az ifiben, akik átélik a közösséget és van egy jó gyülekezeti élményük? Szerinte a gyülekezeti misszióra nagyobb hangsúlyt kell tenni, ugyanakkor az intézményekben szolgáló lelkészeket hatékonyabban kellene támogatni.

Nyilas Zoltán ehhez kapcsolódva arról mesélt, hogy milyen fontos szerepet töltött be elhívásában a Baár–Madas Református Gimnázium és iskolai lelkipásztora, Berkesi Gábor, aki nagyon sokat tett azért, hogy a keresztyén örömöt átadja nekik. Osztályukból ezután hárman is lelkipásztorok lettek. Hozzátette: tizenhárom éven át járt szülőként a Szentendrei Református Gimnáziumba, tíz éve egy hatszáz fős oktatási intézmény fenntartója, így több oldalról is ismeri az egyházi iskolák működését és jó véleménye van róluk.

Az egyik kérdés a kis gyülekezetek és falusi egyházközségek missziós lehetőségeit firtatta. Nyilas Zoltán a témáról kifejtette: ő Szokolyán is szolgált és első kézből tapasztalta meg ennek a nehézségeit és örömeit. Elengedhetetlennek tartja, hogy odaálljunk ezek mellé a kisebb gyülekezetek mellé és minden támogatást megadjunk nekik.

Lovas András arra emlékeztetett, hogy Gazdagrét is kis gyülekezetként indult, a Bartók Negyed is kis létszámú, ezért vannak erről tapasztalatai, ismeri az átmenetet is. Úgy látja, hogy az elgyengült gyülekezetek mintha jobban éreznék a változás szükségét. Ugyanakkor a méretnél fontosabb a krisztusi jelenlét, a missziói vágy és az, hogy egymástól is tanuljunk.



Folytonosság és változás
Arra a kérdésre, hogy a Dunamelléki Református Egyházkerület eddigi vívmányai közül mit vinnének tovább és mit szeretnének másként csinálni, Nyilas Zoltán azt válaszolta, hogy az elmúlt két ciklusban számos jó kezdeményezés indult el. Példaként említette a gyülekezetplántálást és a szakmai munkacsoportok létrehozását, amelyek azért is működnek jól, mert van egy egyszemélyi vezetőjük, felelősük is. Megerősítené a testületi gondolkodást, például kiegészítené a szakmai vezetők csapatát azokkal, akik ajándékokat kaptak és akiknek fontos a tudása, meglátása. Szintén a testületi gondolkodás kapcsán beszélt arról, hogy a jó társak áldásokat hoznak. Neki P. Tóth Zoltán egyházmegyei főgondnoknak köszönhetően rendkívül jó tapasztalatai vannak erről. Szathmáry Gergely dunamelléki főjegyzővel, főgondnokjelölttel is ennek szellemében működne együtt a kerület új vezetésében, de egyébként egyházmegyéjében dolgozott már együtt Szalai Zsolt kerületi főgondnokjelölttel is. A kerületi főjegyzői posztokra még nincsenek bejelentett jelöltjeik.

Lovas András fontos vívmánynak tartja a Missziói Támogatói Szolgálat megalakítását és a lelkészek támogatásának minden formáját. Üdvözli, hogy megújultak a kerület üdülői, és hogy ezek közül Galyatető az elcsendesedés helyévé válhat. Segítené a gyülekezetekben a missziói megújulást, a bizalom körének helyreállítását. A közösségi döntéseknél szerinte az is fontos, hogy hogyan jutunk el a döntésekig. Úgy látja, hogy minden ilyen vezetői közösség tanítványi kör is egyben, ahol a különféle lelki ajándékok és képességek teret kell, hogy kapjanak. Azt, hogy ez bürokratikus működéssel is jár, a szolgálat árának tekinti, amit meg kell fizetni. Ha püspök lesz, a kerületi missziói referensi feladatokat három ember félállásban végezné, különböző tálentumokkal és eltérő tapasztalatokkal, de ő is segítené a munkájukat. Harmathy András szentendrei lelkipásztor nemrég jelezte neki, hogy vállalná mellette a dunamelléki lelkészi főjegyzői szolgálatot, de arról még gondolkodnak Szalai Zsolttal, hogy kit érdemes megkérdezni arról, csatlakozna-e hármasukhoz presbiteri főjegyzőjelöltként.



Társadalmi jelenlét
A kifelé és befelé irányuló kommunikáció is szóba került. Lovas András szerint elsősorban egyházvezetési kérdés, mennyire merünk teret adni a belső kommunikációnak. Ő azt szeretné, ha a jelenleginél nagyobb szabadsága lenne ebben az egyházi szerkesztőségeknek. A külső kommunikáció kapcsán számára érdekes dilemma, hogy mikor és hol érdemes válaszolnunk a kívülről érkezett kérdésekre. A bennünk élő reménységről mindig számot kell adnunk, és ez szabaddá tesz a kommunikációban, de nyitottságot is megkövetel tőlünk.

Nyilas Zoltán elsődleges belső kommunikációs felületnek tartja a számos országos és kerületi média mellett a Kálvin tér nevű zárt platformot is. Ő fontos előrelépésnek tartja, hogy ez utóbbi nemrég nyitni kezdett a presbiterek felé is. Hozzátette: az is lényeges kérdés, hogy be tudjuk-e tölteni ezeket a tereket. Kifelé pedig jól átgondoltan, közösen kell megszólalnunk. Szerinte vannak olyan társadalmi kérdések, amelyek egyben keresztyén kérdések is, és ezek megvitatásában a jelenleginél proaktívabbak kell, hogy legyünk.



A közéleti aktivitás és az új kormányhoz való viszony szóba kerülésekor Nyilas Zoltán leszögezte, hogy a Szentírás világosan felvázolja az egyház és a világi hatalom viszonyrendszerének a kereteit, amelyhez igazodnunk kell. Ennek során azért kell munkálkodnunk, hogy amit Krisztus ránk bízott, azt képviseljük a társadalomban. Társadalmi szerepvállalásunk kapcsán is az élő gyülekezeteken van a hangsúly – emelte ki.

Együtt élünk egy társadalomban, amelynek része az új kormányzat is, így nem az együttműködés a kérdés, hanem a hogyanja – tette hozzá Lovas András, kifejtve: ahol az egyház és az állam társadalmi küldetése találkozik, ott lehet élni az együttműködés lehetőségével, megtartva azt, ami a miénk. A gyülekezetek állapota azért fontos kérdés ennek kapcsán is, mert onnan tud kihatni a társadalom egészére az evangélium.

A jelöltek az ökumenéről alkotott elképzeléseiket is kifejtették. Nyilas Zoltán arról beszélt, hogy több felekezetű családban nőtt fel, emellett Pomázon is meg tudják élni a közösséget más keresztyén felekezetekkel. Szerinte ezt nem lehet felülről szabályozni, az ökumenikus kapcsolatok létjogosultsága is helyben kell, hogy megformálódjon.

Egy olyan világban, ahol a keresztyénség szekularizálódik, magától értetődik a Krisztus-hívők összefogása – szögezte le Lovas András. A City to City-képzésben is részt vettek más felekezetek lelkészei, és megtapasztalták, hogy ez gyümölcsöző lehet. Azonban fontosnak tartja, hogy az együttműködés alapja az evangélium kell, hogy legyen.



A kétféle út legmarkánsabb különbségei
Összefoglalásképpen Nyilas Zoltán kifejtette: annak idején krízishelyzetben lett északpesti esperes és nagy utat tettek meg, ha az azóta megvalósult eredményeiket nézi. Hasonló módon ugyanez megvalósulhat az egész kerületben is – tette hozzá. Püspökként szeretne eljutni a lelkipásztorokhoz, presbitériumokhoz, de nem ellenőrizni akarja őket, hanem találkozni velük. Pomázi gyülekezete számíthatna rá püspöksége alatt is. Azt vallja, hogy egész életét Isten Igéje alakította, formálja, és arra kért mindenkit, hogy imádkozzunk egymásért.

Lovas András változásra hív mindenkit annak kapcsán, hogy mi az egyház alapműködése, kimondva, hogy miért van erre szükség. Bármilyen ijesztő is, a szükséges változások hiánya egy szervezet halálához vezethet, és ez alól az egyházi szervezetek sem kivételek. Hozzá képest Nyilas Zoltán sokkal inkább egyfajta folytonosság képviselője – tette hozzá. A missziói referens azzal a gondolattal zárta összefoglalását, hogy nem az a kérdés, hogy ő mit tenne püspökként, hanem az, hogy Isten mit tervez általa az egyházzal.



A jelölteket arról is kérdezték, hogy hogyan érintené őket, ha nem az általuk preferált főgondnokjelöltet választanák meg a gyülekezetek presbitériumai. Mindkét püspökjelölt elmondta, hogy preferenciáik ellenére elfogadják azt is, ha más lesz a főgondnok.

Lovas András gondolatait részletesebben az Evangéliumi Megújulás, Nyilas Zoltán elképzeléseit pedig a Beszélgető Egyház Facebook-oldalak tartalmain keresztül ismerhetik meg. A Parókia portál közegyházi tisztújítással kapcsolatos írásait ide kattintva találják, a cikkek kínálata folyamatosan bővül.

Barna Bálint
Képek: Füle Tamás