"Vannak idők, amikor a saját fényünk kialszik, és egy másik embertől kapott szikra kell, hogy újra lángra kapjon. Mindannyiunknak jó okunk van rá, hogy mélységes hálával gondoljunk azokra, akik fellobbantották bennünk a lángot."
Albert Schweitzer
Öltve feslik
láttalak, amikor a fügefa alatt voltál. (Jn 1,49)
(Győri Istvánnak és feleségének, Ibolyának)
valaki hímezi
ezt a képet:
a fügefa levelét
s a gesztenye kora-barokk őszét.
talán a fonalat vesztett
isten. csak a fűzetlen
szúrást érzem. az idő tova
futó varratát, ahogy testet
öltve feslik,
ahogy öltve szabja át
az isten elől bujdokoló teremtményt,
ember elől rejtőzködő istenné.

Kép és szöveg: Hegedűs Gyöngyi