Az önmagát pazarló Isten elhívottjai
Megtelt a budapesti Ráday Ház díszterme a hála szavával és a hittanoktatókból negyedik éve formálódó lelki, szakmai közösséggel. Bőven volt ok a hálaadásra, amire az ige szavaival is hívta az egybegyűlteket Lenkeyné Teleki Mária, a Katechetikai Támogató Szolgálat vezetője. A negyedik alkalommal megrendezett találkozó már az egymás közötti bizalom növekedéséről, lelki kapcsolódásokról, jól használható szakmai segítségről szólt.

„Jó egymás szemébe nézni, jó egymást megölelni” – mondta a Támogató Szolgálat vezetője, miközben megköszönte a szolgálatukat letevő tanítók munkáját és hálát adott a szolgálatba frissen beállt hittanoktatókért.
A hittanoktatók lelki megerősítése mellett szakmai identitásuk erősítését is megcélozta a színvonalas program. A szolgálatvezető értéknek tartotta, hogy a fiatalokat az óvodától az egyetemig kísérhetik a hittanoktatók.

Túlcsorduló, Krisztus-imádó, pazarló szolgálatra hívott áhítatában Masri Mona Aicha, az ELTE Misszió egyetemi lelkésze, aki Márk evangéliumának 14 fejezetének 3-9. versei alapján hirdette Isten igéjét.

„Nagy kísértése Isten népének a végtelen racionalitás” – mutatott rá a lelkész a szolgálatban megfáradás valóságából következő hozzáállásra. Az általános „jóemberkedésből” a golgotai kereszten önmagát elpazarló Istenhez hívta a szolgálókat, arra biztatva őket, hogy merjék önmagukat pazarolni az Isten országában.

Boomer kontra zoomer, gamer – klímaválság és online kitettség
Bereczki Enikő generációkutató, tréner Alfa és Z generáció – különbségek és kihívások, kapcsolódási pontok a hittanoktatásban címmel tartott előadásában a különböző generációkat leíró fogalmi tisztázást követően a korosztályi sajátosságokra hívta fel a figyelmet a szakember. 

Az előadás lehetőséget adott arra a hallgatóknak, hogy felismerjék saját felelősségüket egy-egy korosztály iránt, különböző nevelési szituációkban. „A fenyegetettség megélése a pedagógiai tevékenységre és a gyerekek teljesítményére egyaránt negatívan hat” – beszélt az előadó az előítéletek búvópatakként jelen lévő fenyegetéséről épp úgy, mint a mélyebb és átfogóbb romboló hatásokról. Hangsúlyozta, hogy bár a hittanórán is szükségszerűen jelen van az alá-fölé rendeltség, egy-egy feladatban érdemes mégis megoldani, hogy a különbségek feloldódjanak.

Az előadó 1990-ben pedagógusként került a munka világába, az akkori időkből idézte pedagógustársát, aki adott csoportra nézve újra és újra megvizsgálta, van-e benne ellenszenv valamelyik diákkal szemben, mert vallotta:

tudatosan dolgozni az önismerettel személyes feladat és felelősség. 

Arra is rávilágított az előadó, hogy a nemzedéki jellemzőket a formatív évek nagy horderejű eseményei is alakítják. Ez a mai magyarországi fiatalok esetében a klímaválság, ami miatt a 90%-uk szorong, az online kitettség, a médiabuborékok, a politikai világnézetek szerint polarizálódott társadalom, a lezajlott világjárvány – mindezzel számolva érthetőbb, hogy mi zajlik a fiatalokban, mutatott rá a szakértő, aki a saját tapasztalatokból való kilépésre biztatta a pedagógusokat. Hozzátette: a fiatalok a nyitottságot igénylik, hiszen a XXI. század több lehetőséget kínál arra, hogy a generációk elbeszéljenek egymás mellett.

A szakember arra hívta a hittanoktatókat, hogy szembenézve az általuk tanított nemzedék problémáival, melyben megnövekedett a szorongás, a depresszió, a kényszergondolatokkal küzdők és a függők száma, tegyék fel maguknak személyesen a kérdést: mit tudnak tenni azért, hogy a fiatalok problémáját orvosolják? Milyen választ tudnak adni a következő nemzedék kérdéseire?

Ha a függőség diagnosztikai kritériumai közül három jelen van, azon egyedül már nem tud változtatni a gyermek, segítségre szorul. 

A fiúk problémái főként az online pornó, a videójátékok, míg a lányok testképzavarral küzdenek, étkezési zavarok jelentkeznek sokkal hamarabb a közösségi médiahasználattal. Figyeljünk oda a változásokra – jelezzünk a szülőknek! – kérte a szakember.

A hídépítés eszközei
Bár az elsődleges kapcsolópont még mindig a humor, de az előadó szerint a folyamatos online kitettség miatt elaprózódott figyelem fenntartása érdekében érdemes a tevékenységeket rövidebb blokkokra osztani. „Minden eddigi kornál fontosabb most visszajelzést nyújtani” – hangsúlyozta a szakértő amellett, hogy nem a technológiai kihívások, hanem az elidegenedés a legnagyobb probléma. Arra hívta a hittanoktatókat, hogy legyen válaszuk a függőségekre és a bántalmazásra is.

A főelőadást követően a Katechetikai Támogató Szolgálat eddigi munkájára tekintett vissza Lenkeyné Teleki Mária segítségével a hittanoktatók közössége. Az útkeresés pillanatától az úton járás jelenéig három és fél év telt el, melyben a kezdetek fontos pillére az igei megalapozottság és a megfogalmazott missziói alapvetés, mely szerint a

„hittanoktatás nem óraadás, hanem lelki jelenlét”.

A Katechetikai Támogató Szolgálat célja az volt és az ma is, hogy a hittanoktatókból egymást és a misszió ügyét értő és támogató közösség formálódjon, amely egyre magasabb szakmai színvonalon tölti be küldetését.

„Lelki közösségek formálódása, pasztorális támogatása volt a cél a hittanoktatók számára, hogy mindenki érezze: van, aki számon tartja, nincs egyedül” – mondta a vezető, aki a hittanoktatás évében (2022) megfogalmazott hiányokra reagálva kezdte kiépíteni a jelenleg élő hálózatot. „A munkaközösségek elsőrenden lelki és hivatásgondozó közösségek” – hangsúlyozta Lenkeyné Teleki Mária, aki azt is megfogalmazta, hogy van még tér a fejlődésre, hogy egyre többen éljenek a támogató közösség erejéből. Ebben látja a következő időszak feladatait is.

A hittanoktatás Lenkeyné Teleki Mária hitvallása szerint olyan találkozás, amely az Istennel való nagy találkozást segíti – a Katechetikai Támogató Szolgálat pedig a szolgálók találkozási, töltődési pontjait is biztosítja. „Az egymással való találkozásaink vezetnek el bennünket az Istennel való nagy találkozáshoz, a megváltás öröméhez, amely sorsfordító mindannyiunk számára, hiszen általa gyógyul az életünk” – vallja a szolgálatvezető.

Amíg Jáger Enikő, a MRE Oktatási Szolgálata Hittanoktatási Osztályának koordinátora a Rekír és a Kredit-tár gördülékeny használatába vezette be a jelen lévő lelkipásztorokat, a hittanoktatók ez alatt az egyházmegyei hittanoktatói munkaközösségekkel való kapcsolódásukat erősítették.

A generációs hídépítésen túl szekcióülések támogatták a hittanoktatók szakmai kompetenciáit.

Unger Éva, a keresztyén értékekre épülő Zsiráfiskola szerzője az erőszakmentes kommunikáció területén kalauzolta az érdeklődőket. A szakember hisz abban, hogy egyensúlyvesztett világunkban hitoktatóink vezethetik rá fiataljainkat arra is, hogy nem csak fizikai törvények határozzák meg az életüket, hanem lelki törvények is.

„Konfliktusokkal teli életük során meg kell tanulniuk hidakat építeni nem csak ember-ember között, hanem Isten és ember között is. Az erőszakmentes kommunikáció kétirányú kommunikáció, amiben nem hibást keresünk, hanem a hibára koncentrálunk, ahol nem csak azt tanulhatják meg a gyerekek megfogalmazni – kritika, ítélet nélküli énüzenettel –, hogyan érzik magukat, mi van velük, hanem azt is, mi játszódik le bennük” – fogalmazott a szakember, akinek szemináriumából a Szentírás gyakorlatias megközelítését és szemléletváltást hozhattak el a résztvevők.

Ugyancsak a nézőpontváltást segítette elő Ignácz Margit romológus workshopja. A hátrányos helyzetű gyerekekhez való kapcsolódás kérdésköréről tartott alkalom érzékenyen villantotta fel a résztvevők számára a hazai roma kultúrához tartozó egzakt információkat és a hátrányos helyzetből következő általános problémákat egyaránt.

A digitális tér káros hatásaival szemben az élő játék lehetőségeire hívta fel a figyelmet két szekció is.

Az élménypedagógiai műhelymunka során Bodor Csilla tanító, hittanoktató ízelítőt adott a gyermekek szociális kompetenciáit, megküzdési stratégiáit fejlesztő módszerekből, melyeket a résztvevők munkájuk során beépíthetnek az oktatásba, miközben Jézus szavait adják tovább és az Ő tetteit mutatják be a gyerekeknek. Sokak számára volt új még a módszertan és a megközelítés egyaránt.

A modern társasjátékok használatában Czikó Györgyi, dunamelléki ifjúsági referens segítette a jelentkezőket, felhívva a figyelmet a társasjátékpiacon az elmúlt tíz-tizenöt évben megjelent összetettebb játékokra, melyekben sokszor elég kicserélni a kifejezéseket egy-egy hittanlecke szavaira, és kész a játékos ismétlés.

A zárszó is abban erősítette az egybegyűlteket, hogy nincsenek egyedül a szolgálatban, ez lehet hittanoktatóink legnagyobb erőforrása.

Bővülő eszköztárral, megújuló kapcsolatokkal, valódi találkozásokkal gazdagodhattak a dunamelléki hittanoktatók a Katechetikai Támogató Szolgálat által szervezett találkozón és szakmai napon.

A szervezeti felépítésben elérhető szolgálatvezetők:

A lenti képek bármelyikére kattintva elérhető a konferencia képgalériája. 

Képek: Vargosz