Miért a közösség, mint motiváció tematikájára építitek fel a következő Bárka Akadémiát?

Amikor az Akadémiát tavaly életre hívtuk, úgy terveztük meg az alkalmakat, hogy az őszi alkalom fókuszában a gyerekeket érintő valamilyen különlegesebb téma álljon – így tavaly ősszel a kamaszok mentális egészségével foglalkoztunk -, míg a tavaszi alkalom esetében fontos szempont, hogy szorosan kapcsolódjon a táborhoz a választott téma.

Ha arról beszélünk, hogy a gyerekeket mi motiválja egy bizonyos helyzetben, a közösség - azután, hogy az alapvető feltételek, mint a fiziológiai szükségletek és a biztonság teljesültek – kiemelkedően fontos szerepet játszik. Gondoljunk csak vissza a saját iskolai éveinkre: augusztusban inkább az osztálytársak, mint a tanulás miatt vártuk az iskola kezdetét. Ez ma sincsen másképp. Ugyanakkor hozzá kell tenni azt is, hogy az alfa generáció tagjai – tehát a 2010 után született fiatalok – elmagányosodottak: nincsenek közösségeik, nehezen kapcsolódnak, akkor , sokszor motiválatlanok. A közösség mellett fontos motivációs tényező, ha az egyén a kompetenciáinak megfelelő tevékenységeket végezhet, illetve ha van hatása a döntésekre és arra a működésre, ami őt körülveszi.

Számtalan pedagógus és lelkipásztor panaszkodik arra, hogy motiválatlanok fiatalok, amit gyakran annak tudnak be, hogy érdektelenek a mondanivaló iránt. A motiváció hiánya miért nem állítható párhuzamba az érdeklődés elmaradásával?

A gyerekek rendkívül motiváltak tudnak lenni bizonyos dolgok iránt. Sok tizenéves komoly ismereteket és tudást sajátít el egy-egy területen.  Van motivációjuk, csak nem biztos, hogy az iránt, amit mi kínálunk neki. Ebben az sem segít, hogy a generációs különbségek sokkal nagyobbak és élesebben jelennek meg: a diákok felgyorsult világában, mi gyerekekkel foglalkozók egyszerűen lassúak vagyunk. A digitális világban sokszor mi csak „bevándorlók” vagyunk, míg ők az „őslakosok”, s amikor megpróbálunk „haladni a korral”, pl. felmegyünk a TikTok - ra, akkor az nagyon idegen.

Sokszor a tempónk is megvan és használjuk is a rendelkezésre álló digitális tereket és eszközöket, ugyanakkor nagyon fontos belátnunk, hogy mindenki másképpen tanul, más módon megközelítve sajátítja el akár ugyanazt a tananyagot. Itt érdemes megemlítenünk a gardneri intelligencia-területeket, mely szerint érdemes a tanításunk során odafigyelnünk arra, hogy sokoldalról közelítsünk meg egy-egy tananyagot, hogy minden gyermek megtalálja a maga kapaszkodóját a megértésben. Vannak, akiknek táblázatokra és diagramokra van szüksége, vannak, akik jobban szeretik a szövegeket, másvalakik pedig inkább az alkotáson keresztül közelítenek egy témához. Fontos, hogy úgy készüljünk, hogy ezek a területek valahogyan mind érintve legyenek.

Hogyan kapcsolódnak egymáshoz a tizenévesek, mi a te tapasztalatod?

Nagyon sok mindent nem látunk a kapcsolati hálójukból, hiszen ezek nagy része a digitális térben létezik: lásd online játékokhoz kapcsolódó virtuális közösségek.

Talán vidéken még kicsit szorosabbak a személyes kapcsolódások, de ma már egyre kevésbé van jelentősége, hogy valaki egy nagyvárosban, vagy egy borsodi faluban él, hiszen mindenkinek van már a zsebében egy mobilnethez kapcsolódó telefon. Onnantól kezdve, hogy a kapcsolatok virtuálissá válnak, sok minden máshogy történik, mint a valóságban: például egy chates veszekedést egyszerűen egy mosolygós emojival le lehet zárni, ezzel jóvá téve minden előzetes nehézséget. Ez felszínesebbé teszi az egymáshoz kapcsolódásukat. De mégis azt mondom, hogy ne írjuk le a virtuális közösségeket, mert gyakran az első lépést jelentik a személyes kapcsolódás felé!

A Bárkában milyen közösség-fogalmat használtok?

A legfontosabb, hogy egy közösség megtartó legyen, és hogy egymásért legyünk ott. Mivel a táborban töltött idő rövid, ezért a Bárka elsősorban nem közösséget fejleszt, inkább megtanítja a fiatalokat arra, hogy hogyan éljenek közösségben, ha hazamennek.

Hogyan motiválhatóak a gyerekek az offline kapcsolódásra?

A tábori programokon keresztül különböző helyzeteket tudunk teremteni, amelyben megélik a fiatalok a közösségi pillanatokat. És ha ez megtörténik, akkor elgondolkoznak azon, hogy igenis jó kapcsolódni, jó közösségben lenni, és a jó élmény azt hozza magával, hogy a kamasz szeretne folytatást és ebből még többet megtapasztalni – akár a tábori közegből kilépve.

A Bárkában különböző szociális hátterű fiatalokkal foglalkoztok – hogyan tud ott a közösség motiváló erő lenni, ha a tábor után ugyanabba a közegbe térnek vissza?

Elsősorban abban hiszünk, hogy bármilyen jó pillanat lehet terápiás hatású, és itt kulcsszerepe van a személyes kapcsolódásoknak. Délelőttönként szociális kompetenciafejlesztés zajlik, ahol a fiatalok önmagukra tekinthetnek, megnézhetik hogyan működnek párban és csapatban, hogyan kommunikálnak, és erre visszajelzést is kapnak. A megszerzett élményeket nem tudja kárpótolni semmi – az élménypedagógia művészete a játék és annak a feldolgozása –, ahogyan a tábor lelkiségének üzenetét sem: Isten fogja a kezed, Ő az, akiben bízhatsz, gyere, menjünk együtt ezen az úton!

A táborainkba különböző szociális körülményekből érkeznek gyermekek, sokszor találkozunk traumatizált, kötődési nehézségekkel küzdő gyerekekkel. Az ő esetükben egy egészséges határtartó, meleg következetes attitűdöt kell mutatnunk, ami számára minta lehet.

Számomra a Bárka táborban az a legfontosabb, ha van egy pillanat, amely gyógyítóan hat a gyerekre. Ezt talán nem érzi azonnal, s lehet csak később ismeri fel a hatását, de ha megtörténik, akkor már megérte a munkánk.

Képek: Hurta Hajnalka/reformatus.hu