Halál – temető – síremlék. E hármas témában várják képző- és iparművészek jelentkezését 2026. július végéig az ősszel Kecskeméten megnyíló XIII. Kortárs Keresztény Ikonográfiai Biennáléra. A keresztény ikonográfia témáit feldolgozó, kétévente megrendezett országos kortárs képző- és iparművészeti kiállítássorozat célja egyrészt az, hogy a vizuális művészet nyelvén képezzen hidat napjaink kontextusa és a kereszténység témái között, másrészt az, hogy a kiállításról kiállításra felgyűlő alkotásokból létrejöhessen egy hazai keresztény tematikájú gyűjtemény. Minderről ifjabb Gyergyádesz László művészettörténésszel, a Kecskeméti Katona József Múzeum képzőművészeti osztályvezetőjével és a Kortárs Keresztény Ikonográfiai Biennálék alapító kurátorával beszélgettünk.

Kortárs és keresztény
A körülbelül negyedszázada útnak indult kiállítássorozat annak idején úttörőnek számított itthon azzal a törekvésével, hogy megpróbálta a kortárs kulturális közegbe integrálni az európai művészet és gondolkodás keresztény gyökereit és témáit. Gyergyádesz László szerint sikerült elérni, hogy ez ma már önmagában nem kuriózum és természetesnek számít az idősebbek és a fiatalok körében is. Az indulás óta nagyon sokat fiatalodott a mezőny, egyre több huszonéves ad be alkotást a kiállításokra. A biennálék sikere mellett a ma már körülbelül 700 tételből álló, színvonalas és sokszínű gyűjtemény megléte is komoly eredmény, a művészettörténész pedig bízik benne, hogy továbbiakban is sok helyen nyílhat belőle válogatott tárlat.

„Az európai kultúra egyik megkerülhetetlen alapja a kereszténység, ezért még a más vallású és ateista alkotók felfogását is meghatározza” – fogalmazott. „Úgy lesz igazából szerves része a magyar kortárs képző- és iparművészetnek a keresztény tematika, ha ezt a legprogresszívebb művészek is felvállalják közös örökségként. Hogy ennek nem lehetnek vallási vagy meggyőződésbeli akadályai, arra szép példa, hogy volt egy olyan biennálénk, ahol egy református alkotó volt a győztes egy abszolút katolikusnak tűnő témában – magyar szentek –, azaz az ábrázolásbeli kötöttségek ma már kevésbé vannak jelen. A kortárs művészetnek természetesen aktuálisnak kell lennie, emellett európaiként kapcsolódnia kell az egyetemesebb kulturális kontextushoz is.”



Reflektálni a halál sokféle arcára
A halál az egyik legnagyobb szimbólumkör az emberiség kultúrájában. Megkerülhetetlen. Sokféle megközelítése létezik még a kereszténységen belül is, még több azon kívül. „Az emberiség történelmében a halál nemcsak absztrakt módon kerül elő, hanem természetesen konkrétabb megnyilvánulásaiban is” – fejtette ki a szakember, hozzátéve: ma a halál a médiában a leggyakrabban szenzációhajhász, túlzottan erőszakos formában kerül elénk. A világunk jelenlegi helyzete, a járványok, a háborúk és a klímaválság teszik aktuálisabbá mint témát. „A reflektálni képes művészet ezt is pellengérre állítja, meg tudja mutatni, hogy mennyire nem vagyunk képesek – legalább kismértékben – ennek a groteszk halálfelfogásnak ellentmondani.”

Vannak persze, akik a halállal kapcsolatos ábrázolások egy hagyományosabb felfogását képviselik, így a kiállításon várhatóan ez is jelen lesz. „A téma foglalkoztat mindenkit, az alkotókat és a nézőket is. Aki meg fogja nézni – és egyébként az átlagosnál több látogatója van a biennáléknak –, pont ezt a fajta elgondolkodtatást igényli. Ha valamilyen alkotást esetleg átlagosabbnak, közhelyesebbnek gondol, azon átugrik, de ha lát olyan művet, amely szellemi téren és a vele szervesen együttműködő vizuális eszközök segítségével megfogja, az biztos, hogy új gondolatokat fog benne elindítani. Akkor ért el valamit ez a kiállítás, ha vitákra sarkall, ha kérdéseket szül és kimozdít minket a megszokott és kényelmes keretek közül. Reményeink szerint a biennáléra szánt művek többsége nem szépelgés, magamutogatás, művészi közhelyek felesleges pufogtatása céljából készül, hanem azért, hogy a kortárs művészet legmagasabb szintjén ébresszen gondolatokat a befogadóban. A pályázatra beadott művek be- és kizsűrizése, kiválogatása alapvetően ezért fontos, nem csupán a kiállítható mennyiség (120-130 alkotás) állította korlátok miatt.”

Bűn és feltámadás kontextusa
A hagyományos keresztény felfogásban a halálhoz erősen kötődik egyrészt a bűn mint ok, másrészt a feltámadás reménye. „Természetesen vannak, akik ma is ezekben a összefüggésekben gondolkodnak, hiszen a hívő, vallásos művészek jobban kötődnek a téma ilyetén fajta felfogásához, így várhatóan a bűn és a feltámadás kérdései is elő fognak kerülni majd a kiállításon. Ugyanakkor a biennálék alkotói köre ennél jóval szélesebb merítésű és a halálnak a gondolatköre is sokkal szélesebb ennél, ezért más megközelítések is teret kapnak majd” – fogalmazott a kurátor, hozzátéve: bár a halálról lehet a feltámadás nélkül is beszélni, a feltámadásról nem lehet a halál nélkül.



A kortárs megközelítés persze nemcsak tartalmi, hanem formai kategória is lehet. „A teljesen konzervatív megoldások idegenek lennének a kiállítástól. Újszerű ábrázolásokat várunk, nem korábbi művek lemásolását vagy szolgai utánzását. Ehhez új gondolatok kellenek akkor is, ha egyébként kapcsolódnak a hagyományokhoz. Ha már egy református portálnak nyilatkozunk, megemlíthetjük, hogy a bűn, a halál és a feltámadás ábrázolásának mikéntje számomra többek között különösen a 16. században, a protestantizmus születését követő évtizedekben volt érdekes. Magam is foglalkoztam például idősebb Lucas Cranachnak és Luthernek a keresztény ikonográfiát érintő, új művészeti felfogást megtermékenyítő kapcsolatával. Igaz, a kálvinista út másfelé vezetett, de a kortárs képző- és iparművészet változásait látva e téren amúgy is csökkenőben van a szabálykövetés. Ez a halállal kapcsolatos mindennapi viszonyulásunkra, a keresztény kultúrához szorosan kötődő témakörről való általános gondolkodásmódra is érvényes.”

A temetőktől a művészet felelősségéig
A síremlék mint téma jelen van a kortárs képző- és iparművészetben, egyrészt régi és érdekes temetők, fejfák, sírkövek feldolgozásával, megjelenítésével, másrészt a giccsnek az egyik lenyomataként. „Azért is jelöltem ki altémának, mert sajnos továbbra sem látom igazán a felekezeti és köztemetőkben a kortárs művészet megtermékenyítő jelenlétét. Többségében közhelyes, egy kaptafára készült és az elhunyt életéhez képest méltatlanul semmitmondó sírokkal találkozhatunk szinte mindenütt. Sajnos van ennek egy rossz értelemben vett, bár talán indokolt negatív jelentése is, például a világháborúk egyforma katonasírjai esetében – lásd Mednyánszky László 1914–1918 között festett, rajzolt műveit. A művészet felelőssége emlékeztetni minket arra, hogy az elhunytak földi életének emléke igenis igényli az egyedi megközelítéseket, és nemcsak egy-egy híres ember esetében.”

A művészettörténész azt szeretné, ha a keresztény témájú művészet pozitívan hatna az egyházművészetre is. „Az egyházművészet speciális terület: a liturgiához kapcsolódik és egyházi feladatot teljesít, ilyen lehet például az úrasztali edények vagy a katolikus monstranciák készítése. Megvannak a maga szabályai, szigorú keretei, mégis fontos, hogy kapcsolatban maradjon a kortárs művészettel, mert így marad igazán egy szervesen fejlődő kultúra része. És persze a kortárs művészetnek is kapcsolatban kell maradnia a keresztény gyökerekkel. Az igazán értékes és meglepő művek úgy születnek, ha a kortárs művészek keresztény kereteken belül is elgondolkodnak napjaink életéről, válságairól, sőt, ihletett pillanataikban a lehetséges kiutakról.”

A ráébredés és megértés fontossága
A biennálén nem kizárólag a sajátosan magyar jellegű alkotásoknak lesz helye, a szervezők nyitottak más megközelítésekre is, ugyanakkor nem lehet teljesen figyelmen kívül hagyni a befogadó közeg magyarországi kontextusát. Gyergyádesz László emellett azt is kiemelte, hogy nem az alkotó magamutogatása, értékrendjének a hangsúlyozása számít. „Szeretnénk ráébreszteni a kortárs művészeket arra, hogy ezek a vallási témák mennyire természetesen fakadnak abból a kultúrkörből, melyben élnek. Ha ezt felismerik és megélik az alkotásban, utána már könnyebb lesz az egyházi megrendelőket is meggyőzni a művészi igényesség fontosságáról az egyházművészet keretei között.”

Bár a kiállítás ősszel lesz, a pályázatot az elmúlt hónapok során hirdették meg, ezért sokaknál az alkotói folyamat egybeeshet a tavasz, a böjt vagy a húsvéti ünnepkör időszakával. „A böjt annak idején arra emlékeztette az embereket, hogy hol is van a helyünk ebben a világban. Az európai keresztény mitológiában, gondolkodásban, annak művészeti lenyomataiban a halálnak és a feltámadásnak kiemelt, központi szerepe volt. Ma már ez kevésbé van így és sokkal kevesebben tartanak valódi böjtöt, de talán lesznek olyanok is, akik a biennáléra készülődés alatt, az alkotói folyamat során felevenítik azt a fajta gondolkodást, amely hosszú időn át formálta az európai kultúrkört. Akár a művészetre is vonatkozóan idézhetjük ebben az összefüggésben azt az évezredes bölcsességet, miszerint nem elég a böjt formáit és szabályait ismerni – meg kell érteni a célját és helyét is.”

A XIII. Kortárs Keresztény Ikonográfiai Biennálé részletes kiírása ide kattintva olvasható.

Barna Bálint

Képek:

• Portréfotó: Nagy Nikolett
• Kelemen Dénes Lehel: Sub rosa, 2020, vászon, olaj, 75x185 cm (Kecskeméti Katona József Múzeum)
• Prutkay Péter: Töviskoszorú, 1988, objekt, 65x65 cm (részlet, Kecskeméti Katona József Múzeum)
• Csíkszentmihályi Réka: Átjáró, 2021, fa, sárgaréz, vas, acél, üveg, textil, aranyozás, szögbeütés, ragasztás, kézi szövés, applikálás, 108x108x5 cm (Kecskeméti Katona József Múzeum)