„Ebben megyünk tönkre, hogy mindent felírunk és számon tartjuk, és őrizzük mint fájó, büszke titkot."
Cseri Kálmán
Viruló olajfa az Isten házában
Beiktatták Krisztován Mártont, aki feleségével, Krisztován Klaudiával együtt végzi a lelkészi szolgálatot a maglódi gyülekezetben.
A 2026. március 22-i ünnepi istentiszteleten Balog Zoltán dunamelléki püspök hirdette az igét János evangéliuma 16, 23-33. versei és a lelkészházaspár által választott ige, az 52. zsoltár 10. verse alapján. Az evangéliumi szakasz aznapra kijelölt igéje búcsúbeszéd: Jézus búcsúbeszéde a tanítványokhoz, amely azonban a jövőről szól. „Jézus Krisztus élete mindig és újra elénk adja azt az alapvető igazságot, hogy az élet, a szolgálat, az egyház, a gyülekezet nem velünk kezdődik, és nem is velünk végződik” – szögezte le az elöljáró. Búcsúbeszédében hármas lépcsősort tesz elénk Jézus: 1. Indulj az Atyától! 2. Kérdezz és kérj! 3. „Megkapjátok és teljes lesz az örömötök.” Az igeszakaszt záró krisztusi győzelemről szólva pedig az igehirdető rámutatott: Jézus Krisztus győzelme az, ami azoknak is jó, akik vesztesnek gondolják magukat; mert ennek a győzelemnek ők is a nyertesei lesznek.

„De én olyan vagyok, mint a viruló olajfa, Isten házában lehetek, bízom Isten szeretetében most és mindenkor.” (Zsoltárok 52, 10) – A beiktatandó lelkészházaspár által választott zsoltárvershez kapcsolódva a „jelen lenni” fontosságáról beszélt Balog Zoltán. Az állandó, szüntelen aktivitás ellene hat ennek az Isten előtti jelenlétnek, amelynek elhanyagolása a szolgáló élet nagy kísértése.
A püspök felidézte, hogy a néhai maglódi lelkész, Kálmán Péter utódaként maga is itt kezdte el önálló gyülekezeti lelkészi pályafutását 1983-ban. Akkoriban még az a megvalósíthatatlan, téves cél lebegett a szeme előtt, hogy olyan legyen, mint templom- és közösségépítő elődje – vallotta meg őszintén. „Nem kell és nem is szabad olyannak lenni, mint az elődök, fel lehet ez alól szabadulni.” Nagyon fontos, hogy a saját szolgálatát találja meg a fiatal lelkész házaspár, és ebben kérte a gyülekezet segítségét is, hogy együtt találják meg azt, amit közösen kell tenniük.

A kettős vezetés, a közös szolgálatnak ez a gyakorlása Maglódon újdonság, különleges csapatmunka. „Házaspárként gyakorolni a közös szolgálatot egyszerre könnyebb és nehezebb, keressetek társakat hozzá” – ajánlotta a fiataloknak. „Ti pedig legyetek ebben társai a most beiktatandó házaspárnak” – zárta gondolatait a gyülekezethez fordulva a püspök.
„A beiktatás egy gyülekezet és egy lelkész – jelen esetben lelkész házaspár – életének meghatározó, csodálatos alkalma” – fogalmazott Takaró András délpesti esperes, aki a beiktatás szolgálatát végezte.

„A beiktatás azt jelenti, hogy a traktus, azaz az egyházmegye lelkészei eljönnek együtt örvendezni, együtt hálát adni, és ami a lényeg, el- és befogadni a megválasztott lelkipásztort az egyházmegye lelki közösségébe.” Ezután az esperes átadta Krisztován Mártonnak a szolgálat jelképeit, a templom kulcsát és a gyülekezet pecsétjét, valamint egy bibliát az egyházmegye lelkészeinek alírásaival. Az esperes a lelkész házaspár által választott zsoltárverssel kezdte meg az igei áldások sorát, amelyet a szép számmal megjelent palástos szolgatársak áldásmondásai követtek.
Ezután a köszöntések következtek, elsőként a gyülekezetet 38 éven át vezető, ma már nyugdíjas Bálint Klára lelkipásztor kapott szót. Elmesélte, hogy nyugdíjba vonulását fontolgatva két dolgot kért Istentől: egy felújított, méltó parókiát a majdani új lelkésznek, és útmutatást abban, hogy kinek adhatja át a gyülekezet pásztorolását. Utóbbi kérdésben végül is arra jutott, hogy egy férfi és egy női lelkész lenne ideális. Ezután bizonyságot tett arról, hogy miként éreztek rá arra a presbitériummal kölcsönösen, hogy „Marci és Klaudia olyanok, mintha mindig is közülünk valók lettek volna.”

Végül hálát adott Isten vezetéséért, hozzáfűzve: „Kaptunk egy olyan kedves házaspárt, akik szívvel-lélekkel jelen vannak, akik nagy szorgalommal dolgoznak, akiket Isten nagy tehetséggel megáldott. Kincsek vagytok nekünk, akikre igyekszünk nagy szeretettel vigyázni.”

Ács Mihály gombai lelkipásztor a monori lelkészkör nevében elismerően, a 34. zsoltár 9. versével köszöntötte az ifjú lelkészpárt: „Érezzétek és lássátok, hogy jó az Úr! Boldog az az ember, aki őbenne bízik.”

Németh Mihály evangélikus lelkész a város felekezeteinek nevében mondott köszöntőt, amelyben a Maglódón már hagyományosan jól működő ökumenét hangsúlyozta. „Kegyelmi helyzet az, hogy városunk keresztény vezetése kéri, igényli az ige és az imádság szolgálatát a különböző állami és önkormányzati ünnepeken. Kérjük Isten Szentlelkét, hogy munkálja bennünk az egyháznak az egységét köztünk, hogy valóra váljanak rajtunk a zsoltáros szavai: „Íme, mily jó és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek… Csak oda küld az Úr áldást és életet mindenkor.” (Zsoltárok 133, 1,3.)

A település képviseletében a város polgármestere, a Maglódi Evangélikus Egyházközség főfelügyelője, Kérges László szólalt fel. A gyülekezetért, a közösség pásztorolásáért vállalt, tanácsadással és döntésekkel járó felelősséget hangsúlyozta, majd hosszú, szép együttes munkával teljes éveket kívánt a beiktatott lelkészpárnak.

A maglódi egyházközség részéről Tóth László főgondnok meghatottan szólt a lelkészválasztás folyamatában Isten mindvégig érezhető vezetéséről. Ezután Falusi-Tóthné Koller Ilona, a gyülekezet másodgondnoka szintén háláját kifejezve kívánt hosszú, áldásos, örömteli szolgálatot a lelkész házaspárnak, hozzátéve azt is, hogy mellettük állnak támogatásukkal és szeretetükkel. A gondnokok a gyülekezet nevében egy olajfacsemetét ajándékoztak a Krisztován házaspárnak.

Az elhangzott köszöntésekre először Krisztován Márton válaszolt első maglódi emlékeinek felidézésével. Megosztotta, hogy amikor először tettek látogatást az otthonos, családias templomban, már akkor igyekezett elképzelni az itteni gyülekezetet. „Azért ünnepelünk ma, mert az Isten munkálkodik” – jelentette ki. „Hálát adok neked mindenkor, mert te munkálkodsz” – idézte bizonyságtételében a beiktatásukra választott igevers folytatását az 52. zsoltárból. „Hálásak vagyunk azért, hogy Isten nemcsak a mi szívünkben munkálkodott, de a ti szívetekben is, és valóban azzal a szeretettel és bizalommal fogadtatok, hogy együtt tapasztalhatjuk meg azt, amit Isten ezután is tenni szeretne itt.”

Krisztován Klaudia is igei bizonyságtétellel adott választ a korábban elhangzottakra, Jeremiás próféta e szavait kapta megerősítésül a kiválasztási folyamat során: „Mert csak én tudom, mi a tervem veletek: békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek.” (Jeremiás 29,11) Isten tervében az volt, hogy ide jöjjenek szolgálni, de ez a terv már akkor elkezdődött, amikor gyermekként megszólította őt Erdőkertesen, és később, a pályaválasztás előtt állva az Úr egy másik jeremiási igével bátorította őt a lelkészi szolgálatra, noha akkor már szolgált az ifjúsági csoportban. „Köszönjük, hogy ha imádkoztok értünk, segítitek a szolgálatunkat is, miközben erről a gondosan tervező Istenről szeretnénk bizonyságot tenni hétről hétre, alkalomról alkalomra” – fogalmazott.

A gyülekezet ifjúsági zenekara vezetésével felhangzó záróének után a Himnusszal és a püspöki áldásmondással végződött az ünnepi istentisztelet. A közösség szeretetvendégséggel folytatódott.
Képek: Vargosz