Utazás Bibliával

Sokunknak magától értetődő dolog a címben foglalt feltétel, bármerre indulunk, nálunk van a Szentírás. De akad olyan úticél is, amelyik kifejezetten tanácsolja, hogy legyen a kezünkben, amikor hozzájuk látogatunk. A brémai Bibelgartenben ingyenesen sétálgathatunk, miközben láthatjuk azokat a növényeket, amelyekhez egy-egy igehelyet is megjelöltek a kert kitalálói, létrehozói.

Ha valakit megkérdeznek, valószínűleg különösebb erőfeszítés nélkül tudja, hogy a Szentírásban esik szó almáról, szőlőről, fügéről, datolyáról, gránátalmáról, olajfáról. Sőt, több vagy kevesebb gondolkodás után bizonnyal felidézi a lencsét, az uborkát, a hagymát, a fokhagymát és a kaprot is. Már adott is minden a kovászos uborka elkészítéséhez, bár éppen erről nem esik szó. 

Másrészt vannak olyan meglepetések is, amikor külföldön járunk, ami az eltérő nevekből fakad. Ha valaki rákeres a polemonium caeruleum latin névre, akkor Csatavirág, esetleg Kék csatavirág elnevezésekkel találkozik magyarul. Német nyelvterületen azonban ez a virág Jakobsleiterként, vagyis Jákob lajtorjájaként ismeretes. Bár azon túl, hogy egyenesen fölfelé nő, és viszonylag szokatlanul magas, akár 70 centiméteres is lehet, nincs kézzel fogható köze a bibliai történethez, mégis, ez a növény is helyet kapott a brémai katedrális mellett található kertben, és az előtte áló tábla az 1Móz 28,10-15 elolvasására buzdít.

Kicsit odébb a papirusznál már Mózes második könyvét, a második fejezét harmadik versét idézi a kiegészítő tábla: Amikor azonban már nem tudta tovább rejtegetni, fogott egy gyékénykosarat, bekente szurokkal és gyantával, majd beletette a gyermeket, és kitette a Nílus partján a sás közé. 

Az előbbi idézetnél persze nem árt néhány apróságot ismerni, hogy tudjuk, a papirusz itt a partmenti sást takarja. Azonban a terméketlen fügefáról szóló példázathoz - Lk 13,6-9 - már semmilyen plusz információ nem szükséges.

Pár méterrel odébb ismét bajba kerülhetünk, hiszen a tábla arra bíztat minket Ézsaiás könyvét olvassuk: Egy hang szól: Kiálts! Én megkérdeztem: Mit kiáltsak? Minden test csak fű, és minden szépsége, mint a mezei virágé. Elszárad a fű, elhervad a virág, ha ráfúj az ÚR szele. - Bizony, csak fű a nép! Elszárad a fű, elhervad a virág, de Istenünk igéje megmarad örökre.

Előttünk pedig a mák van. De a magyarázó lap szerint, amit a bejáratnál lehet begyűjteni, a vadon termő mák nagyon gyakori volt Izráel földjén, és pipacshoz hasonlatos virága 2-3 nap alatt elvirágzik, így valóban szimbóluma lehetett az élet rövidségének.

Bár a kert nem nagy, az egészet befogja belépéskor a tekintet, így, lépésről-lépésre haladva, olvasva a Szentírás igéit, elgondolkodva az üzeneten szép, és tartalmas időt tölthetünk el itt.