A Károli Gáspár Református Egyetem teológushallgatóinak énekszolgálatával kezdődött a Tanulmányi napot megnyitó istentisztelet a Mohácsi Református Egyházközség templomában. Isten Igéjét a házigazda gyülekezet lelkipásztora, egyben a Baranyai Református Egyházmegye esperese, Wébel Zsolt hirdette az 1Sámuel 7,12 alapján: „Sámuel pedig fogott egy követ, felállította Micpá és Sén között, és elnevezte Eben-Háézernek, mert ezt mondta: Az Úr segített el bennünket egészen idáig!”

A lelkipásztor felidézte, milyen nagy hatással volt rá teológuskorában, amikor a mohácsi emlékparkban járt, és az elhunyt hősökre emlékeztető kopjafák és sírok között hallgathatta Szűcs Ferenc professzortól Kisfaludy Károly: Mohács című versét. „Szerte a világban sok műemlék áll, csaták, hadvezérek és uralkodók emlékére. A szó elszáll, a kő megmarad, és Sámuel is követ állított, hogy mindenki jól láthassa” – emlékeztetett a lelkipásztor. „Sámuel oszlopa azonban különbözik a többitől. Jól tudjuk, hogy a ma dicsősége másnapra könnyen gyalázattá válhat. De Sámuel emléke Istent dicsőíti akkor is, ha vitéz módon harcoltak Izrael seregei” – tette hozzá.

A lelkipásztor hangsúlyozta, a mai napon egyszerre emlékezünk az ötszáz évvel ezelőtti mohácsi vészre és arra, hogy baranyai lelkipásztorok az 1576-os hercegszöllősi zsinaton megfogalmazták az egyházi és társadalmi rend alapelveit. „A mögöttünk hagyott évszázadok között voltak örömtelibb és nehezebb időszakok. Sokan a saját erejükben, a kapcsolataikban bíznak, de egyedül Istenben bízhatunk. Az Ő segítsége tart meg és emel fel minket, akkor is, ha nem látjuk, nem kérjük vagy nem hisszük.”

Ahogyan Wébel Zsolt fogalmazott, az is üzenetértékkel bír, hogy Sámuel hol állította fel az oszlopot: Micpá és Sén között. „Micpá határában csodával határos módon segítette meg Izrael népét az Úr, Sén azonban nem bírt ekkora jelentőséggel. De éppen ezért fontos, hogy egyaránt hálát adjunk a nagy és kis dolgokért is. Elmondhatjuk, hogy mindeddig megsegített minket az Úr. Ha csak lelki értelemben is, de fontos, hogy mi is emléket állítsunk. A mai nap is legyen ilyen emlékezés a sok Micpá és Sén között” – zárta igehirdetését az esperes.

A tanulmányi nap rövid szünetet követően a Selyemgyár Kulturális Negyedben folytatódott, a szakmai programot Balog Zoltán nyitotta meg. A püspök arra a kérdésre kereste a választ, hogy a megváltás nagy történetében hol a helye nemzetünknek, abban pedig az egyénnek. „Mindenki, aki Krisztusé, az tanítvány, a legfőbb dolgunk pedig a hitvallás helytől, időtől és célcsoporttól függetlenül. A hogyan viszont mindezek függvénye.” A lelkipásztor a Mohácsi csatáról mint sajátos történelmi helyzetről beszélt: „Ebből nem következik automatikusan hitvallás, csak akkor, ha találkozik az evangélium erejével. Az isteni pedagógiának minősített pillanatai voltak, a mára tekintve pedig bűnvallással és hálaadással tekinthetünk arra, hogy mit jelent nekünk, a magyarságnak és a világnak Jézus Krisztus.”

Dr. Szabó Előd, a Tatai Református Egyházközség lelkipásztora Nemzeti tragédia és református válasz – Mohács és az ország három részre szakadása címmel tartott előadást, melyben a csata közvetlen előzményeitől az egyházban levont tanulságokig vezette végig a hallgatóságot. Felidézte, hogy a történelmi krónikák eltérő módon őrizték meg a csata emlékét, abban azonban konszenzus van, hogy máig ez a magyar történelem egyik legnagyobb kollektív traumája. „A protestáns értelmezés szerint a katolikusok elhanyagolták az egyházat és az országot is, a katolikusok viszont úgy vélik, a kibontakozó reformáció tette teljessé a magyarság széthúzását. Mindkettőben lehet igazság” – mondta.

A lelkész emlékeztetett: II. Lajos halála után trónviszály következett, és egyik király sem léphetett fel szigorúan a reformáció tanainak terjedése ellen, ha nem akarta magára haragítani az egymással is hadakozó érdekcsoportokat. Hozzátette: amikor létbizonytalanság van, az emberek igyekeznek megkeresni, ami a lét alapját jelenti, és ez nem volt másként Mohácsot követően sem. „Isten Igéje létbiztonságot adott, az evangélium ügye igazodási ponttá vált. Sztárai Mihály látta ura halálát és személyesen győződött meg arról, hogy egyedül az evangélium tart meg.” Dr. Szabó Előd előadását az alábbi konklúzióval zárta: „A mohácsi csata segítette a reformáció terjedését és bizonyos folyamatokat felerősített. Így válhatott egy gyászos esemény egyházunk fordulópontjává.”

Földváryné dr. Kiss Réka, a KRE HTK Egyháztörténeti Tanszékének vezetője a magyar református hitvallások tanulságáról referált, különös tekintettel a Hercegszöllősi Kánonokra – gondolatait a múlt héten elhunyt Kósa László történész professzornak ajánlotta. Bevezetőként Mikó Imre szavai alapján úgy fogalmazott, hogy a múlt nem mögöttünk, hanem alattunk van, és nem tudunk nem azon állni. Az egyetemi docens előre is tekintett, megjegyezve, hogy a hamarosan megnyíló ügynökakták komoly lelkigondozói feladatot fognak jelenteni az egyházban. „Mennyivel könnyebb egy olyan időszakot elemezni, amelyből nem maradtak fenn kartonok, de így is láthatjuk a 16. század furcsaságait: ebben az időszakban legalább száz, egymásnak ellentmondó hitvallás is született.”

Felidézte, hogy az első hitvallásokban nem a szöveg, hanem a benyújtás aktusa számított hitvallási helyzetnek: az első magyar nyelvű protestáns krédó 1545-ben született az erdődi zsinaton, az első magyar református hitvallás pedig 1559-ben Marosvásárhelyen. A történész hozzátette: naiv magyarázat, hogy a török tolerancia miatt terjedhetett a reformáció. „Csepregi Zoltán evangélikus egyháztörténész fogalmazta meg, hogy a reformáció ereje abban állt, hogy megtalálta azt nyelvet – és ez nem csak az anyanyelvet jelenti –, amellyel hitelesen ki tudta fejezni az evangélium üzenetét” – mondta. Hozzátette, hogy Sztárai Mihály személyesen hirdette „a kereszt Igéjét” több tucatnyi gyülekezetnek – olyan területen, melyet addigra háromszor dúlt fel a török, és az egzisztenciák is veszélybe kerültek. „És hogy miért a helvét irányt választották sokan? Az eleve elrendelés tana új értelmezési keretbe helyezte az eseményeket: a történelem nem káosz, hanem Isten szuverenitása alatt van.”

Az előadás végén Földváryné dr. Kiss Réka rávilágított, hogyan illik Hercegszöllős ebbe az eseménysorozatba: „Máig ható tanítás a »Vallás ügyében megvetjük a földi hatalmakat« artikulusa. Aztán a hercegszöllősi zsinat megítélése kettős, mert noha egymással torzsalkodó és a törökök kegyeit kereső papok ültek össze, mégis egységben tudták megfogalmazni hitelveiket. Fontos tudatosítanunk: amikor hitvalló ősökről beszélünk, nem hitvalló szentjeinkről van szó.” A történész idézett a kánonok 14. cikkelyéből, amely a parasztokkal való kocsmába járást tiltotta. „Ez Janus-arcú helyzet, mert a lelkészek együtt éltek a gyülekezetükkel, és velük voltak a gyarlóságaikban is. Az emberek a saját életük gyarlóságával, de hitvalló létükkel pecsételték meg azt, amit új nyelven hirdettek” – zárta gondolatait.

A tanulmányi nap utolsó előadásában dr. Vladár Gábor a nemzetről szóló teológiai tanításokról és tévtanításokról értekezett. A nemzet és nép fogalmainak tisztázása után a pápai teológiai professzor rávilágított: az ember története az Istennel való társas közösségben kezdődik, a nép és a nemzet pedig antropológiai szükségszerűségek hálózatát alkotják, melyek a család kibővítését jelentik. Elhangzott, hogy az Ószövetségben az Isten népe nem egy konkrét népet jelöl – ebbe beletartoznak azok is, akik Izrael mellett elfogadták Istent egyedüli Uruknak. A Krisztusban létrejött új szövetség alapján tekintették magukat az első keresztények Isten népének, amely kibővül az újonnan megtértekkel. „A keresztyén ember megkülönbözteti a jelen világot Isten örökkévaló világától, mert igazi polgárjoga a mennyben van. Nem tekinti véglegesnek a politikai rendet, és nem azonosulhat vele feltétel nélkül. Viszont mértékadó modellt mutat az élet minden területén” – tette hozzá.

Dr. Pétery-Schmidt Zsolt Nemzet és politika teológiai feszültségpontja című korreferátumában arra buzdított, érdemes a politikával foglalkozni, mert ez a bálványgyártás egyik legősibb műhelye – elég csak Salamon házasságaira tekinteni. A Budapest-Rákospalota-Óvárosi Református Egyházközség lelkipásztora szerint szükséges politikai teológiával is foglalkozni, hiszen politikai kérdésekre lehet teológiai válaszokat adni. Utolsó bátorításaként elhangzott, hogy hasznos a teológiát úgy művelni, hogy lássuk, a dogmatika az Istennek élés tudománya.

A tanulmányi napot kerekasztal-beszélgetés zárta Nemzeti sorskérdések és teológiai válaszok címmel. A diskurzusban Lábadi Károly néprajzkutató, Varga Szabolcs SV katolikus történész, Mirák Katalin evangélikus történész, Lányi Gábor református lelkipásztor és egyháztörténész vettek részt Molnár Ambrus balassagyarmati lelkipásztor, a Dunamelléki Református Lelkésztovábbképző Intézet vezetőjének moderálása mellett. A megszólalók olyan kérdésekre igyekeztek választ adni, mint az, hogy mitől tekinthető egy esemény sorskérdésnek? Miben különbözik egy esemény világi és keresztény értelmezése, és hogyan jelenik ez meg Mohács esetében? Mondhatjuk-e, hogy Mohács Isten ítélete? Mi volt a reformáció válasza? Hogyan tudja az egyház akár Mohács fényében meghatározni a saját őrállói szerepkörét?

Az utolsó kérdés arra vonatkozott, hogy ma milyen nemzeti sorskérdések körvonalazódnak, amelyekre keresztény válaszokat kell adni. Lábadi Károly szerint a nemzet és az egyház közös nagy problémái a fogyatkozás, a vallásos és nemzeti nevelés továbbadásának megszakadása, valamint a meggyengült öntudat. Mirák Katalin úgy vélekedett, hogy az egyházi válaszoknak másoknak kell lenniük, mint a társadaloméi és az egyháznak hitelesen kell képviselnie azt, amire Jézus hívta. Varga Szabolcs hozzátette: a nemzet mögött jó lenne megtalálni az embert és a lelki szükségleteit. Az a hozzáállás mindig is kudarcra volt ítélve a történelem során, ha a nemzetet fel akartuk emelni, de nem vettük észre a mellettünk lévő embert. Lányi Gábor szerint jó lenne meglátni, hogyan tud egy nyomorúság áldássá válni és hogy nem az az Isten szerinti jó élet, ha földi jókban bővelkedik. Lábadi Károly zárásként Weöres Sándortól idézett: „Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra”, majd hozzátette: „a mi döntésünk, hogy elindulunk-e felfelé a létrán, ahol válaszokat találhatunk a kérdéseinkre annál, aki az út, az igazság, az élet.”

Képek: Ruprech Judit

A 2026-os Ráday-napok pénteken ifjúsági nappal több helyszínen, illetve szombaton Kecskeméten gyülekezeti nappal folytatódik, melyekről a következő napokban tudósítunk honlapunkon.

Kapcsolódó cikkünk:
A Ráday-napok idén is sokszínű programmal várja mindhárom tematikus napjára a dunamelléki reformátusokat – tudtuk meg a szervezőktől. Ízelítőnk a tanulmányi, az ifjúsági és a gyülekezeti napról.
Találkozások Mohácstól Kecskemétig

Az alábbi képek egyikére kattintva galéria nyílik: