Az alkalmassági vizsgán azt mérik fel, hogy a hitéleti képzésre jelentkezők alkalmasak-e egyházi vagy intézményi szolgálatra, milyen a személyiségük, megvannak-e a választott hivatásukhoz szükséges ajándékaik – számolt be érdeklődésünkre Literáty Zoltán, a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karának dékánja.

A harmadik napja tartó felmérés írásbeli részében közismereti kérdéseket tettek fel a jelentkezőknek: kíváncsiak voltak a bibliaismereti, egyháztörténeti és irodalmi jártasságukra, e mellett felmérték nyelvi és szövegértési készségeiket. Nem szigorúan vett pontozással bírálják el a jelölteket, inkább arra kíváncsiak, hogy a kegyességük és az általános műveltségük eléri-e az elvárható szintet – erősítette meg a dékán.

Az írásbeli tesztek kitöltését beszélgetések következtek: teológiai oktatók kérdezték a jelölteket az elhívásukról, eddigi életútjukról és arról, hogyan kapcsolódnak saját gyülekezeteik életébe, szolgálatába.

Hitéleti képzésre általában azok jelentkeznek, akik Istentől elhívást kaptak erre. Literáty Zoltán elmondta: a három napos együttlét során arra koncentrálnak, megvan-e a jelentkezők belső elhívása. „Ha megvan, az kifelé is tükröződik, meglátszik a gondolkodásukon, az érzéseiken, a viselkedésükön, az elkötelezettségükön, eddigi egyházi útjukon. A lelkészeik és az esperesük is ad ajánlást például. Próbáljuk azt is megvizsgálni, hogy tényleg elég érettek-e 18-19 évesen erre a pályára. Nyilván csak a maguk korának megfelelően lehet ezt vizsgálni. Nem várhatjuk el tőlük, hogy harminc éves tapasztalattal rendelkezzenek, de néha előfordul, hogy azt mondjuk, még korai lenne elkezdenie valakinek a képzést. Volt is egy visszalépőnk, aki elmondta, hogy kicsit még bizonytalan, szüksége van időre.”

A jelentkezők többsége most érettségizik, a pontszámítás június végén veszi kezdetét. Ha az alkalmassági vizsgán megfelelt egy-egy jelentkező, akkor az érettségi eredményei fényében dől el, hogy felvételt nyer-e a teológiára.

Kettejüket meg is szólítottuk, hogy megtudjuk, mire és hogyan kaptak elhívást.

Petró Lilla Gabriella már a Károli egyetem diakónia szakos hallgatója. Azért jelentkezett a lelkészi képzésre, mert ezt érzi igazán az elhívásának – osztotta meg velünk. A gödöllői református gyülekezet ifijében is aktív, érdekli az ifjúsági misszió – nemcsak a gyülekezetben, hanem a peremen lévő vagy függőségekben szenvedő fiatalok felé végzett szolgálat lehetősége is. „A gimi eleje óta szolgálok, ami mindig túlcsorduló örömmel töltött el. Ez számomra Isten ajándéka, amit szeretnék átadni másoknak is. Ahogy a képességeim fejlődtek, egyre többet tudtam vállalni, és idővel az is kikristályosodott, hogy mit szeretnék csinálni. Így vállaltam el egy ifi megtartását vagy egy program szervezését. Egyre inkább megtaláltam magam a szolgálataimban. Már a diakónia szakon is foglalkoztattak az egyházi tárgyaim, az ifiben pedig a tanítás jobban érdekelt, mint a szervezés. Ez vezetett el idáig, hogy lelkészi szakra jelentkezzek.”

Nőként lelkésznek lenni – számára kihívást jelent a gondolat – árulta el. „Bármilyen vezető szerepben gyakran nehezebb nőként érvényesülni, ez mégis jó értelemben vett kihívás. Mi a férfi lelkészünkkel ketten vezetjük az ifit is, és én nőként meg tudom világítani a női oldalát egy-egy témának vagy problémának.”

Cibla Tibor Kárpátaljáról érkezett, a Nagyberegi Református Líceum végzős diákja. Otthon nehéz lett volna magyar anyanyelvűként teológiai képzést elvégeznie, ezért jelentkezett a budapesti teológiára. Elárulta: még ha nem is tudott mindent a teszteken, nem tartotta nehéznek a feladatlapokat. Lelkészi elhívásáról megosztotta: a környezete örömmel fogadta döntését, hiszen közösségi ember. Bár eredetileg mérnöknek készült, Isten meggyőzte arról, hogy teljes idejű szolgálatot végezzen neki. „Háromszor is megszólított az Úr: egy beszélgetésen, egy templomi alkalmon és egy iskolai áhítaton. Megértettem, hogy szolgálni hív, és azt is, hogy oda menjek, ahová Ő küld. Az összes kifogásomat, kételyemet rögtön meg is magyarázta, így nem maradt más út számomra: csak erre tudtam tovább jönni. Ha úgy adódott volna, hogy nem ezt a szakmát választom, az életemmel akkor is hirdettem volna az Urat keresztyén emberként. De amit a teológián megtanulhatok, az épp a bizonyságtételt erősíti: rengeteg tudást és háttértárat kapunk, amiből meríthetünk. Így már nemcsak a saját tapasztalataim alapján beszélhetek Isten munkájáról, hanem az alapján is, amit megismerek még róla. Lelkészként több embert is érhetek el, és az életükben nyomot hagyhatok: nem én, hanem az Úr, mégis eszköze lehetek, és ez nagyon szép.”

Képek: Füle Tamás