Az elmúlt időszakban sorra jelentek meg azok az imádságos kötetek, amelyek egyházunk idei tematikájához, az imádság évéhez kapcsolódnak. Ezek közül fogott össze egy „csokorra valót” az a könyvbemutatókkal összekötött beszélgetés, amelyre 2026. március 18-án került sor a budapesti Bibliamúzeumban a Magyarországi Református Egyház Missziói Szolgálata és a Kálvin Kiadó közös szervezésében. A moderátor Bella Violetta református lelkipásztor, a Kálvin tér főszerkesztője volt, aki köszöntőjében úgy fogalmazott: valóságos „bokréta könyvbemutatóra” gyűltek össze, velejébe vágva az imádság témájának. A rendezvényen Nagy Tamás Imre, a Neonhal együttes tagja szolgált énekkel és zenével.



(Szela.) – szünet, ami életre hív
A Missziói Szolgálat által kiadott imádságos naplót Császár-Harangozó Dóra református lelkipásztor, az imádság éve projektkoordinátora és Jani Lívia református lelkipásztor állították össze azzal a céllal, hogy az imádság közösségi és személyes megerősödését támogassák. Az imádságok mellett tartalmaz gyűjtőoldalakat is, ahová felírhatjuk magunknak a kulcsgondolatokat. „Ez az imanapló nem a válaszokról szól, hanem az Istennel töltött időről” – emelte ki a könyvbemutatón Császár-Harangozó Dóra.

A szerkesztő a kötetről elmondta: Isten tizenkét tulajdonságát kiemelve kíséri végig imaéletünket több héten keresztül, amely során mindegyik hét más fókuszt kap. Az első hét például azt helyezi a középpontba, hogy Isten hogyan beszélt magáról, a második pedig azt, hogy az Ige mit mond rólunk, a világról és a mi helyünkről. Az imádságos napló minden héten hét napon keresztül ugyanazt az imádságot mondatja el velünk. A projektkoordinátor szerint ehhez napi 10-15 percet oda kell szánni az elcsendesedésre, ami nem egyszerű, de megéri, mert felemelő érzés. A kötet az egyéni elmélyülés mellett a gyülekezeti életet is segítheti, tematikát adva bibliaóráknak, táboroknak.



Böjt album
Képek és imádságok párbeszédével invitál minket elcsendesedésre és szemlélődésre Nagy Károly Zsolt református lelkész, kulturális antropológus, fotográfus, a Sárospataki Református Hittudományi Egyetem tanárának Böjt albuma – írtuk korábban a kötetről a Parókia portálon, a szerzőt is megszólaltatva. A könyvbemutatón Molnár Illés költő, műfordító mutatta be a művet, amely saját tapasztalata alapján vezetett lelkigyakorlat útmutatójaként is működhet.

Kifejtette: ennek a lelkigyakorlatnak az első lépése az olvasás, azaz Szikszai György imaszövegei, a második az elmélkedés a kiemelt szavak, gondolattöredékek vezetésével, a harmadik a szemlélődés a fényképek segítségével, a negyedik pedig a mindebből fakadó saját imádság, a fejezetvégi imaszövegekhez hasonlóan. „Ez nem tudatos koncepció volt a szerző részéről, de annál jobb, mert ez is azt támasztja alá, hogy nem egy mechanikus módszerről van szó” – fogalmazott Molnár Illés, akivel ez az album értette meg, hogyan képes az „Öreg Szikszai” szövege igazán hatni. Meglátása szerint e kötet kulcsa a figyelem. „Figyelni tanít, utat mutat arra, hogy lehet másként szemlélni a világot, és ebből a meditatív tekintetből fakadhat fel a saját imánk. Erre nagyobb szükségünk van, mint gondolnánk.”



Hétszer tizenkettő. Imádságok
Hajdú Zoltán Levente református lelkipásztor, a Missziói Szolgálat vezetője régóta ír imádságokat a Képes Kálvin Kalendárium köteteibe, de mivel ezek ebben a formában egy évvel később a múltba vesző szövegekké válnak, a Kálvin Kiadónál időnként megjelenik belőlük egy-egy válogatás kötet, hogy más ívbe rendeződve kelhessenek önálló életre és kísérhessék imaéletünket – mutatta be a kötetet Galsi Árpád református lelkipásztor, a Kálvin Kiadó igazgatója. A Hétszer tizenkettő immáron a harmadik imádságos válogatás kötete a szerzőnek, amely ezúttal hét témában, 12-12 költői imádsággal vezeti végig olvasóit az istentisztelet lelki útvonalán, az év körforgásának ritmusában.



Még nyelvemen sincs a szó. Imádságok a Zsoltárok könyve alapján
Szintén Galsi Árpád mutatta be a másik olyan imádságos kötetet, amely a Kálvin Kiadónál jelent meg, és amelyet szerkesztőként ő állított össze. A Még nyelvemen sincs a szó című válogatás hetvennégy, A zsoltárok könyve szövegének felhasználásával készült imádságot tartalmaz négy nagy fejezetben, kiemelt gondolatokkal és tematikus útmutatóval. Az imádságokhoz felhasznált bibliai igeszakaszok, ahol csak lehetséges, a revideált új fordítású Biblia (RÚF 2014) szövegét követik. „Ezt a művet nem kötetként, hanem imádságként szerkesztettem, mert éreztem magamban a szükséget és annak a lehetőségét, hogy a zsoltárok nyelvén tanuljak meg imádkozni” – mondta róla Galsi Árpád.



A ránk nehezedő csend
A Bella Violetta vezette kerekasztal-beszélgetés résztvevői Császár-Harangozó Dóra, Galsi Árpád, Hajdú Zoltán Levente és Nagy Károly Zsolt voltak, akik arról beszélgettek, hogy nehéz vagy könnyű-e imádkozni, és miért, a bemutatott könyvek hogyan hathatnak erre, és mi az, ami már nem a szerző, hanem az olvasó felelőssége. E mellett azt is kifejtették, ki mit remél egyházunkra nézve az imádság éve tematikától.



Császár-Harangozó Dóra szerint az imádságban az a legnehezebb, hogy időt kell szánni rá, emellett önismereti munkát is követel tőlünk. A (Szela.) összeállításakor felmerült bennük a kérdés, hogy mi van, ha az olvasók majd kötelező feladatnak érzik az oldalpárokon szereplő rublikák kitöltését, de végül arra jutottak, hogy nem állhatnak ott mindenki mellett az imádságos életében. A tematikus évről azt gondolja, hogy ha csak egy ember is ennek köszönhetően talál oda – vagy vissza – az Isten csendjéhez, akkor már megérte.



A mai ember életében nagyon nehéz a figyelem fókuszálása – fejtette ki Galsi Árpád, aki szerint a kötetekben található imádságok kendőzetlen őszintesége és életszerűsége foghatja meg leginkább az olvasókat. Van közöttük, amely az idegenségével, más meg az ismerősségével inspirálhat. „Arra van a legnagyobb szükségünk, hogy üres kézzel álljunk Isten előtt és kérjük tőle el, amit adni akar nekünk” – fogalmazott. Szerinte ott változik meg az imádság által a keresztyén ember élete, ahol fölismeri, hogy csak el kell fogadnia a felé kinyújtott atyai kezet. „Ha ezt átéljük, akkor nem volt hiába a tematikus év.”



Hajdú Zoltán Levente a saját magunkkal való találkozást tartja az imádság legnehezebb elemének, mert ezen keresztül szűrjük le, amit Isten mondani akar nekünk. Úgy látja, hogy az imádkozás komplex kaland, de inspiráló is. Élete egyik legnagyobb csodájának tartja, hogy egy ima nem csak szavakból állhat, és úgy látja, könyvei inspirálólag hatottak gyülekezeti tagjaira is. „Szándékosan rövid és egyszerű imákat írok, hogy azok elindítsanak, mozdítsanak másokat” – fejtette ki. Számára éppen ezért fontos fogalom a felelősség: Isten tesz felelőssé minket azáltal, hogy valami olyasmit lát bennünk, amit más nem. Reménye, hogy Isten idén újat készít el számunkra, és most is úgy néz ránk, hogy azt látja bennünk.



„Lelkészgyerekként megtanultam, hogyan imádkozik egy református, azután rájöttem, hogy Isten előtt lehet hallgatni is” – fogalmazott Nagy Károly Zsolt, aki kiemelte: ahogyan imádkozunk, az a saját istenképünkkel is összefüggésben van. Az idei tematikus év kapcsán nem szeretne „tanácsokat adni a Mindenhatónak”, de örülne neki, ha sikerülne elcsendesednünk a szó mindenfajta értelmében, és ránk tudna nehezedni ez a csend, hogy meg tudjunk érezni valami abból a jelenlétből, amely az új születéséből fakad. „Mind a négy kötet abba az irányba mozdít, hogy ne akarjuk a másik szavait kimondani, hanem azt segítsük, hogy a kegyelem által be tudjon lépni a csendbe.”




A négyféle imádságos könyv megvásárolható többek között a Bibliás Könyvesboltban (1092 Budapest, Ráday utca 28.) is.


Barna Bálint
Képek: Füle Tamás