Sok református gyülekezetben ismerték már fel az imádság helyreállító erejét és még több hívő közösségben válik egyre nyilvánvalóbbá ennek szükségessége. A gyógyító imaszolgálati formák nem csak az imádság évében kaphatnak figyelmet egyházunkban, hanem szerves részeivé válhatnak a gyülekezeti életnek – erről tanúskodik többek között a gödöllői, a káposztásmegyeri és az Érd-parkvárosi gyülekezetek példája is. E három egyházközség lelkipásztoraival arról beszélgettünk, hogyan tapasztalták meg az imádság helyreállító, gyógyító áldásait, milyen kapcsolódó imagyakorlatok alakultak ki közösségeikben, és hogyan tudtak e téren egymás gyülekezeteitől is tanulni.

A gyülekezet szükségletei hívták életre
A Gödöllői Református Egyházközségben nagyjából tíz évvel ezelőtt olyan imádságformák is meghonosodtak, amelyekben az ember képes fél órát vagy akár egy egészet is imádságban tölteni. „Az az általánosan elterjedt gyakorlat egyházunkban, hogy pár percben letudjuk ügyközpontú imatémáinkat, legyen az hálaadás, közbenjárás vagy bűnvallás. Ezzel szemben mi a kapcsolati imádságra helyeztük a hangsúlyt, amely lehetővé teszi, hogy az imádság során hosszasan lehessünk jelen Isten jelenlétében” – vázolta fel gyülekezeti imaéletük átfogó képét Balogh Tamás gödöllői lelkipásztor. Ebbe a kontextusba illesztették be a gyógyító istentiszteletek gyakorlatát is nagyjából öt évvel ezelőtt.



Egyik nyári táboruk témája a gyógyító Isten volt, e köré szerveződtek a programok. A tábor idején derült ki az egyik résztvevőről, hogy rákos beteg, egy másikuk pedig már rákbetegként érkezett a gyülekezetbe, ezért nem lehetett úgy beszélni a gyógyító Istenről, hogy ne imádkozzanak értük. A tábori istentiszteleten erre sor is került, és a végén odaálltak a betegek köré a többiek és megölelték őket. „Rendkívül megrendítő élmény volt, ráadásul az egyik beteg meg is gyógyult, így született meg az ötlet, hogy ezt valamilyen formában az istentiszteleti gyakorlat részévé kell tennünk. Éreztük, hogy van erre gyülekezeti igény, ezért Isten vezetését kértük abban, hogy megtaláljuk ennek a helyes módját.”

A gödöllői főgondnokkal és a beosztott lelkészekkel együtt fél éven át csiszolták az elképzelést, imádkozva és beszélgetve. Végül azt a gyakorlatot vezették be, hogy havonta tartanak egy gyógyító istentiszteletet, amelyre minden hónap negyedik vasárnapján kerül sor. Ezeken az alkalmakon a gyógyulást kérőkért imádkoznak – testi és lelki gyógyulásokért egyaránt. Ugyanúgy 10 órakor kezdődő istentiszteletről van szó, mint a többi vasárnapon. Az első fele nem különbözik érdemben egy hagyományos istentisztelettől, azt leszámítva, hogy az igehirdetés is tematikába illő: mindig egy gyógyítástörténet áll a fókuszában, hogy az igehallgatókban tudatosuljon: minden bajukkal Istenhez fordulhatnak.



Az alkalmon egy dicsőítő zenekar végez zenei szolgálatot, és az igehirdetést egy rövid dicsőítő blokk követi. Fél 11 körül a lelkész bejelenti, hogy kik azok a szolgáló testvérek, akikhez majd egyenként oda lehet menni imakérésekkel – általában négyen vannak, vegyes korosztályból –, és röviden be is mutatja őket. Az imaszolgálatosok mind köztiszteletben álló személyek, akikben a gyülekezet bízik. Miután a lelkész elmondta a kezdő imádságot, belefoglalva a korábban kapott imakéréseket is, lejön a szószékről, és akkor lehet odamenni húsz percen át az imaszolgálatosokhoz a templom négy sarkába, a dicsőítő zenekar éneke, instrumentális kísérete mellett, amíg a többiek a helyükön maradnak.

A lelkész 10 óra 50 perc körül odalép az úrasztalához és azt mondja: akik szeretnének Istentől megerősítő áldást kérni, jöjjenek ki. Aki odaáll az úrasztalához, olajjal keresztet rajzolnak a homlokára, miközben áldást kérnek rá. Van, hogy ehhez két lelkészre is szükség van, mert olykor kétszázan is kijönnek, a nagy érzelmi felindultságtól sokan sírnak is. Ezután következik a záróének és a közös áldás. „A gyógyító istentiszteleten elmondjuk, hogy mi nem tudunk gyógyítani és nem ismertünk fel ilyen kegyelmi ajándékot senkin, viszont elhívást kaptunk arra, hogy imádkozzunk a betegekkel és a betegekért. Ez igazából egy imádkozó istentisztelet, de gyógyítónak hívjuk, mert a gyógyulásért imádkozunk.”

Kapcsolódás és jelenlét
Káposztásmegyeren az imádság át- és átszövi a gyülekezeti életet. Nyolc évvel ezelőtt külön imaszolgálatos csoport indult olyan empátiában és a bibliai látásban érett, kipróbált hívők részvételével, akik képesek egyszerre hallgatni az imakérőre és Isten szavára. Ez a létszámában hat és tíz fő között mozgó csoport azzal a szemlélettel és hittel formálódik és szolgál, hogy Isten ma is gyógyít az imádságos kapcsolódásban – tudtuk meg Zámbóné Ivanics Hajnalka káposztásmegyeri lelkipásztortól. A gyógyító imában történhet bűnvallás, sebek feltárása, elakadásokra való ránézés, de megfogalmazhat az imakérő valamilyen mély vágyat és kérheti a megkülönböztetés bölcsességét döntési helyzetek során.



A gyógyító imát istentiszteleti kereteken belül is gyakorolják havonta egyszer, a hónap utolsó vasárnapján. Egy negyedórás-húszperces dicsőítő blokk után az imaszolgálatos csoportból általában két imapár – egy férfi- és egy női páros – várja az imakérőt az istentiszteleti tér melletti helyiségben. „Ilyenkor, ha az imakérőnek is rendben van, kézrátétellel imádkozunk és keressük Isten akaratát az aktuális helyzetre. Ebben az imaszolgálatos is kiszolgáltatottan van jelen, várva a Szentlélek vezetésére. Gyakran kérjük az imakérőt, hogy mondjon ki olyan igazságot, ami megerősíti őt a jó döntésben. A háttérben halljuk közben a halk dicsőítést, így félig-meddig benne vagyunk az istentiszteletben” – fejtette ki Zámbóné Ivanics Hajnalka.

Az imaszolgálatos csoport szolgál a gyülekezeti nyári nagytáborban és nagy iránta az érdeklődés a tizenévesek táborában is. „Meglepő volt számomra, hogy három este folyamatosan sorban álltak a gyerekek az imádságra. Többször is előkerült témaként az identitás, hogy kik vagyunk, mások hogyan tekintenek ránk. Ilyenkor az imaszolgálatos megerősíti a fiatalt a krisztusi identitásban, hogy magát Isten szemével tudja látni, hogy ki tudja magára mondani: szeretett gyermek vagyok, igazgyöngy vagyok, Isten ajándékainak a birtokosa vagyok, olyan értékes vagyok, hogy az Isten Fia az életét áldozta értem. Azt szeretnénk átadni nekik, hogy az ima több, mint kimondott szó – kapcsolódás és jelenlét.”



A legkoncentráltabb helye mindennek a Gyógyító Hétvége, egy többnapos lelki elvonulás, ahol Isten jelenlétébe helyezkedve öt-hat előadás, egyéni csendességek és dicsőítő éneklés által néznek rá bűneikre, elakadásaikra, erőtlenségeikre. Ezekről az elakadásokról a káposztásmegyeri lelkész elmondta: sokszor az áll mögöttük, hogy nem tudunk megbocsátani magunknak, átvenni Isten megbocsátását vagy elengedni mások adósságát e téren – például azért, mert az ellenünk vétkező nem kap büntetést, vagy meghal, mielőtt rendeznénk vele a kapcsolatot. „Teljes megbocsátás csak Istenben lehetséges, Szentlelke megtisztít és utat nyit valami újnak, valami nagyobb szabadságnak az életünkben.”

A Gyógyító Hétvége része egy úgynevezett életrendező beszélgetés is. „Ha valamit fölkavart benned Isten Lelke, azt ilyenkor elmondhatod két imaszolgálatosnak, és együtt imádkoztok mindazért, amit megértettél, amire meghívott Isten, amit le kéne tenni. Ez egy hosszabb imaszolgálat, amelyre felkészítenek az ezt megelőző dicsőítések, az előadások és az egyéni elcsendesedésben megélt belső reflexiós munka is. Az emberek elmondhatják, hogy milyen sebeik, terheik vannak” – sorolta a lelkész, aki szerint igazán megrendítő, Isten hogyan mutat fényt számukra a sötétségben. Hozzátette: mindezen áldások ellenére úgy érzi, a gyógyító imádság terén még nagyon az útjuk elején tartanak, és sokat kell még tanulniuk.

Mind rászorulnak
Érd-Parkváros református közössége többször szervezett már konkrét célokért meghirdetett imaközösséget: volt, hogy a gyülekezetplántálásban kérték Isten vezetését, volt, hogy a misszió irányának meghatározásában, a koronavírus-járvány idején imapárok tartottak imádságos sétákat az ottlakókért, mindezek mellett pedig úgynevezett imaháromszögek is alakultak a gyülekezetben, amelyek keretein belül három tag bizonyos időközönként összeül és megosztják egymással személyes imacéljaikat. A gyógyulásért történő imádkozásra 2024-ben kaptak komolyabb elhívást – mindezekről Tar Zoltán Gyula Érd-parkvárosi lelkipásztorral beszélgettünk.

„Két éve kezdtünk el imádkozni a presbitériummal azért, hogy megértsük, Isten milyen utat készít el a gyülekezet megújulására nézve. Isten végül a helyreállító munkájáért való imádság útjára terelt minket” – mesélte a lelkész, aki 2025-ben a gyülekezet főgondnokával és több gyülekezeti taggal együtt részt vett egy Gyógyító Jelenlét konferencián Balatonszárszón. Emellett a gödöllői szolgálati időszakából megmaradt lelkész barátságából fakadóan inspirálódott az ott már gyakorolt gyógyító istentisztelet tartalmát, formáját illetően. „Egyre táguló körökben kezdtünk beszélgetni ezekről, és bő fél évvel ezelőtt indultak el nálunk is a gyógyító istentiszteletek. Nagyon pozitívan fogadta a gyülekezetben mindenki, életkortól és kegyességi beállítottságtól függetlenül.”

A kéthavonta tartott gyógyító istentisztelten az igehirdetés és a liturgia rövidített formában valósul meg, utána a templom négy pontján egy-egy, erre a szolgálatra külön felkészített imaszolgálatos várja az imát kérőket, ezalatt a templomban dicsőítő énekeket énekelnek zenekari kísérettel. „Nagyon sokan élnek ezzel a lehetőséggel, olyanok is, akik nem tervezték előtte, de az alkalom közben érezték, hogy Isten hívja őket. Mindig elmondjuk, hogy ezek nem hosszú imádságok, nem lelkigondozói beszélgetések: konkrét imatémával érkezzünk vagy életünk helyreállításáért imádkozhatunk.” A közös lelkészi imádság után pedig igével való áldásra és olajjal való megkenésre lehet kijönni az úrasztalához.

Az imaszolgálatosok, a dicsőítésben szolgálók és az igehirdető személye is alkalomról alkalomra változik, hogy megéljék: mind rászorulnak Isten gyógyító szeretetére, az is, aki éppen hordozza a másikat. Nyitottak arra, hogy tanuljanak másoktól, idén például csatlakoztak a káposztásmegyeriek Gyógyító Hétvégéjéhez is, ahol együtt vitték imakéréseiket az Úr elé. Tervezik is, hogy még tartanak ilyen közös alkalmakat. „Azt látjuk, hogy Isten munkálkodik közöttünk, hogy kapcsolati, régről hordozott sebek gyógyulnak az emberek életében, hogy erőt kapunk a testi gyógyulásban is. Istent áldjuk érte és azt kérjük tőle, hogy mindig felismerjük azokat a területeket, amelyeken helyreállításra szorulunk.”




Barna Bálint
Képek: Füle Tamás, Vargosz, Székely Gergő, Csontos Anna