Szabadulásunk után egyik püspökünk a következő történetet mesélte el, nem tudván, mit cselekszik:
A nehéz időkben, amikor már lefolytak a papok elleni perek, neki Bukarestbe kellett utaznia, hivatalos ügyben. Magas rangú katonatisztekkel került ugyanabba az első osztályú fülkébe. Beszélgetés közben kiderült, hogy ő püspök. Nagy volt a csodálkozás és a megrökönyödés a tisztek között:
- Lehetetlen, lehetetlen - mondták -, ez teljesen ki van zárva. Már minden püspököt letartóztattak.
A Márton Áron-féle híres körlevél református variánsban is nagy szolgálatot tehetett volna. De nem született ilyen irat. Nekünk szabad püspökök jutottak.