Vannak, akiket csak a bosszú éltet. Ha majd jönnek az amerikaiak, akkor mi következünk, és bizony elégtételt vehetünk az összes igazságtalanság miatt, ami rajtunk megesett.
Amikor végre megengedik, hogy én is dolgozzam, a börtön bútorgyárában egy csoportba kerülök egy finom lelkű, művelt bukaresti egyetemistával. 25 esztendő van a fején. Vőlegényként tartóztatták le, menyasszonyáról évek óta nem tud semmit. Később hozta a hírt az egyik társa, akit évekkel Adrian után tartóztattak le, hogy a lány szinte azonnal megőszült, most Bukarest utcáit járja, a vőlegényét keresi, és azt kérdezi a szembe jövőktől:
- Hol van Adrian? Adrian legszívesebben az ajtó mellett áll, néha vízszintesen kitartja a mutató- és a középső ujját, és annyit mond:
- Două degete.
Azaz kétujjnyi távolságra, nem többre, csak kétujjnyi távolságra lesz a kommunisták lába a földtől. Ha majd jönnek az amerikaiak.
- Adrian, én ismerek egy ennél radikálisabb és látványosabb kivégzési módot - mondom neki. Őszinte érdeklődéssel tekint reám. - Saulust, aki lihegett az öldökléstől, a feltámadott Jézus Krisztus szeretetével kivégezte. Az ellenséget nem elég megsemmisíteni. Jobb, ha leesnek a lóról, és megváltozik az életük, sejtről sejtre.
- Două degete - mutatja eltökélten.
- Adrian, én a kommunistákkal szemben is a szeretetre szavazok.