Felfelé mutatni hűséggel

Templomuk 250 éves fennállását ünnepelték a dömsödi reformátusok szeptember 27-én, vasárnap. Hálát adtak az új toronysisakért is, amely már messziről magához vonzza a tekintetet, és az égre mutatva hirdeti Isten nagyságát és dicsőségét.

Az ünnepi istentiszteleten Takaró András, a délpesti egyházmegye esperese előfohászában hálát adott a reformációig visszanyúló gyökerekkel rendelkező közösségért, az elődök áldozatáért, odaszenteléséért, az ébredésekért, az építkezésekért és a templomért. „Hálát adunk, Urunk, a Dömsöd-nagytemplomi gyülekezet jelenéért, és együtt könyörgünk a jövőjéért, ami a Te kezedben van. Hadd adjunk ma méltó módon hálát a Szabó házaspárért, akik harminc éve közösen végzik a szolgálatot itt, hűségesen, imádságban egymás kezét fogva.”

Igét hirdetett Balog Zoltán dunamelléki püspök, a Példabeszédek könyve 18. fejezet 10. verse alapján: „Erős torony az Úr neve, odafut az igaz, és védelmet talál.” Mi még, itt Magyarországon „toronyiránt” megyünk, de ki tudja, meddig – tért ki az elöljáró a modern technika által elérhető navigációs eszközök lassan mindent felülíró használatára. A templomtorony legfőbb funkciója a felfelé mutatás, hogy az egyház Urára, Jézus Krisztusra mutasson – hangsúlyozta. Másfajta tornyok is épülnek, így volt ez régen és ma is, a Bibliában is látunk példát kettős jelentésére: lehet egyrészt Isten erejének, védelmének szimbóluma, mint egy szőlőültetvény közepén vagy szélén álló őrtorony, amely annak védelmére szolgál. Másrészt pedig ott volt Bábel tornya, az emberi önmegvalósításnak az az égbe törő szándéka, ami túlmutat az emberen önmagán, de mégiscsak róla szól, Isten dicsősége nélkül. Az isteni magasság, ami valójában Isten mindenhatóságát is jelenti, abban áll, hogy Ő az egyetlen, aki képes lemondani a hatalmáról. Ezt fejezte ki Jézus Krisztusban, akiben értünk lemondott büntető hatalmáról, kiszolgáltatva magát annak, hogy az ember képes-e az isteni szeretetre szeretettel válaszolni. Ebben az isteni dimenzióban a toronynak más a funkciója, ez pedig a védelmező szeretet. A szőlőskert képéhez visszatérve: mi azok vagyunk, akik az Úr védelmében gyümölcsöt tudunk teremni; azok, akik nem büszkeségből építenek tornyot.      


Ebben az igében benne van Isten nevének védelmező ereje. Magamutogatásból építkezni nagy félreértés, ez a kísértés bennünket is megtalálhat. Felfelé mutatni hűséggel, akár „földközelből”, vagy akár a mélységből is, ez a mi feladatunk és felelősségünk. „Ezért a többszáz éves hűségért adunk ma itt hálát ebben a gyülekezetben” – zárta gondolatait a püspök. 

Balog Zoltán imádsága után Balikó Mariann kántor orgonajátéka adott lehetőséget Isten üzenetének átgondolására.

Ezt követően Takaró András esperes megnyitotta a nyilvános egyházközségi közgyűlést, Marjai Gyula gyülekezeti főgondnok pedig köszöntötte a vendégeket, majd a templomot ábrázoló emlékplakettel ajándékozta meg az egyházi és helyi elöljárókat, a Dunamelléki Egyházkerület Beruházási Főosztályának felelős munkatársait, továbbá a toronysisakot elkészítő Ócsai Sándor építőmestert.    

A gyülekezet kórusának éneke után Szabó Péter vezető lelkipásztor részletes beszámolót tartott a gyülekezet és a templom történetéről, valamint a templomsüveg építéséről, amelyhez a korabeli forrásokból is idézett szemelvényeket. Dömsödön 1558-ben alakult a református közösség, első ismert lelkészük 1626-ban Karantsi János volt. A mai templomot 1774–76 között építették Mária Terézia külön engedélyével. A katolikusok csak 1928-ban emeltek itt templomot, torony nélkül. A település az első falvak közé tartozik, ahol a templomban orgona épült, erre Dömsödön 1824-ban került sor, mostanra felújítása szükséges. A XIX. században többször restaurált templomtornyon legutóbb 1929-ben munkálkodtak bádogsisak felhelyezésével. Szükségessé vált cseréjét 2019 óta szorgalmazták, míg végül ezévben megvalósult: Ócsai Sándor ráckevei toronyépítő mester munkája szeptember 10-én került fel az épületre. „Ez már nem építés, hanem művészi munka, ahogy elkészült az új toronysisak” – fejezte ki örömét a lelkész, aki végezetül az egyházközség nevében mondott köszönetet az egyházkerület anyagi támogatásáért és a kivitelezők, építők fáradozásáért, valamint a gyülekezet adományaiért.  

„Isten mindig azért ad valamit, hogy valami nagyobbra előkészítsen” – ezt már Veres Sándor, a dunamelléki egyházkerület főgondnoka emelte ki köszöntőjében. A hálaadás és a köszönet szavaival méltatta az építés munkájában résztvevőket és a gyülekezetet. „A legegyszerűbb, a legérthetőbb igehirdetés az életünk. Ahol élsz, a családban, a környezetben, ahol dolgozol, először téged olvasnak” – figyelmeztetett, majd Jézus szavait idézte Máté evangéliumából: „Ti vagytok a föld sója… és a világ világossága”. „Imádkozzunk a háborúban szenvedőkért, a békéért, a teremtettségünkből fakadó, egymást elfogadó szeretetért, de mindezek mellett hirdessük Isten szeretetét!” – biztatott a főgondnok.

Tarr-Sipos Zsuzsa polgármester köszönetét fejezte ki a Szabó lelkész házaspárnak, hogy türelmesen végigvitték a toronyfelújítás ügyét. A kivitelezők és a segítők elhivatottságát és kitartását méltatta, akik a nyári hőség idején is szakadatlanul dolgoztak, ügyelve a részletekre és a balesetek megelőzésére is. „Ha valaki hazatér Dömsödre, és meglátja ezt a tornyot, tudja, megérkezett” – fogalmazott. A településvezető elmondta, büszke arra, hogy az ő neve is felkerülhetett a toronysüveg oldalára egy idézettel együtt, üzenetet hagyva az utókornak.

Az istentisztelet végi hirdetésekben Szabó Péter lelkipásztor felhívta a figyelmet a gyülekezeti ház emeletén található „Kincses Ekklésia” állandó egyháztörténeti kiállításra, amely nemrégiben bővült a régi templomsüvegből előkerült, időkapszulába rejtett üzenetekkel és tárgyakkal.

Az ünnepi alkalom a Himnusszal és püspöki áldással ért véget, majd immár a templom falain kívül gazdag szeretetvendégséggel folytatódott a gyülekezeti ház udvarán.

Képek: Vargosz

A lenti képekre kattintva megnyílik az eseményhez tartozó teljes galéria. 

Hálaadás Dömsödön