Egy nép tanítója – mindvégig tanítvány

Ünnepi istentisztelettel és kulturális programokkal nyílt meg a Csoóri Sándor Emlékház Zámolyon. A kétszeres Kossuth-díjas költő szülőháza az életét és munkásságát bemutató kiállítótérként született újjá, míg a gazdasági épületek múzeumpedagógiai foglalkozások megtartását teszik lehetővé a jövőben.

Csoóri Sándor gyermekkori otthonának hosszú éveken át a hányattatás és az enyészet jutott osztályrészül: az omladozó falakra mindössze 2020-ban helyeztek el egy táblát tisztelői, emlékeztetve az arra járókat, hogy egykor itt élt a 20. századi magyar irodalom ismert és elismert alakja, aki 86 éves korában, 2016. szeptember 12-én költözött haza Teremtőjéhez. Amikor úgy tűnt, hogy a parasztházat végképp kikezdi az idő vasfoga, 2021-ben széleskörű összefogással határozat született arról, hogy az épület emlékházként és kulturális központként újul meg. Az ingatlan 2024-ben került a zámolyi önkormányzat tulajdonába, egy évvel ezelőtt pedig elkezdődhetett a teljes körű rekonstrukció, így 2026. szeptember 18-tól méltón tárja a jelen és jövő nemzedéke elé Csoóri Sándor kiterjedt alkotói és közélet munkásságát.

Az emlékház megnyitója – melyen részt vett az irodalmár özvegye, dr. Balogh Júlia is – ünnepi istentisztelettel vette kezdetét a költő egykori lelki bölcsőjében, a zámolyi református templomban. Az alkalmon Csoóri Sándor kedvenc zsoltárait (25. és 90. zsoltárok) énekelte a gyülekezet, és néhány versét is hallhattuk a Zámolyi Mesevár Óvoda gyermekei és a Csanádi Imre Református Általános Iskola diákjai tolmácsolásában, népdalcsokorral és kórusénekkel színesítve az előadást.

Isten Igéjét Balog Zoltán, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke hirdette a gyülekezetnek János evangéliuma 15. részének első nyolc verse alapján, melyben Jézus a saját, az Atya és a tanítványok kapcsolatát a szőlőtő metaforájával fejezte ki. „Csoóri Sándor jó szívvel venné az igeverset, mert együtt élt a természettel. Látszólag időben és térben távol hangzottak el Jézus szavai, de Csoóri Sándornak idő és tér sem jelentette akadályát a felfedezésnek és a ráismerésnek. A ráismerések sora tartotta őt életben, és az ebből származó gazdagságból kaptunk mi is édes vagy éppen kesernyés gyümölcsöket.”

A püspök hangsúlyozta: Csoóri Sándorból mintha magától áradt volna a vers, az írás, a gondolat, az ihlet, a szeretet. „Mégis, még el sem ment igazán innen, erről a helyről, itthonról, már vissza is talált. Hazatalált azokhoz, akikből vétetett. És többé nem hagyta el a forrást, melyből létszomját oltotta. Tudta, Nélküle semmit sem cselekedhetett. Ennek a forrásnak a tisztaságán őrködött és ehhez a forráshoz vezető utat akarta szabaddá tenni a korszellem ráhullott mocskától.”

Az igehirdető utalt a felolvasott bibliai szakasz utolsó versére is: „Csoóri Sándor nemes, pompás gyümölcsöket termett nekünk, s ezek Isten dicsőségét, az emberek javát szolgálták és szolgálják. Úgy volt ő tanító, hogy mindvégig tanítvány maradt.”

Az ünneplőket a missziói parancs igéjével (Máté 28,19-20.) köszöntötte Spányi Antal, a Székesfehérvári Római Katolikus Egyházmegye megyéspüspöke. „Az Úr azt várja tőlünk, hogy felelősséget vállaljunk másokért. A gazdag kincset osszuk szét bőven. Amit megtartunk magunknak, hiábavaló lesz. Isten sokféleképpen gazdagít meg, Csoóri Sándor pedig megértette, hogy az Úr mire teremtette az embert. Felelős volt, mert sokat kapott és tudta, hogy sokról kell számot adnia. Rengeteget köszönhetünk neki, mert sokat adott és ad nekünk az Úr rajta keresztül” – mondta.

Gulyás Gergely miniszterelnökséget vezető miniszter, a Dunamelléki Református Egyházkerület jogtanácsosa felidézte, hogy dédapja, a zámolyi reformátusok között negyven éven át szolgáló Gulyás Kornél lelkipásztor keresztelte meg Csoóri Sándort ugyanebben a református templomban. Ezt követően a költő életművének mérföldköveit kiemelve hangsúlyozta az emlékház jelentőségét.

„Csoóri Sándor ma végleg hazaérkezett Zámolyra, a szülőház pedig sokat jelent azért is, hogy a költő végre elfoglalja az őt megillető helyet a nemzet emlékezetében. Szülőháza lehetőség, hogy az új nemzedékek találkozzanak vele. Mostantól, a közelben járva nem mulaszthatjuk el, hogy leüljünk a zámolyi kertben, és bent a házban fejet hajtsunk Csoóri Sándornak, a magyar irodalom és közélet korszakos alakjának bölcsője előtt.”

A zámolyi Csoóri Sándor Emlékház nem pusztán egy felújított szülőház, hanem komplex kulturális térként jött létre: az állandó kiállítás a költő személyes tárgyain és életművén keresztül a 20. századi magyar paraszti világot és szellemiséget is megidézi. Az intézmény tudatosan közösségi funkciókat is ellát, hiszen a múzeumpedagógiai terek és a tervezett tánccsűr révén élő kulturális találkozóhellyé kíván válni. A koncepció célja, hogy a hagyomány ne csupán bemutatott örökség, hanem megélt, továbbadott tapasztalat legyen, amely a Kárpát-medence kulturális hálózatába is bekapcsolódik. 

Bővebb információ az emlékház koncepciójáról a kiállítás kurátoraival megjelent interjúban olvasható a Kultúra.hu-n.

Az ünneplő gyülekezet az istentisztelet végén a zámolyi Kákics Zenekar muzsikájával kísérve sétált át a református templomtól a Petőfi utcai Csoóri Sándor Emlékházhoz, ahol Sallai Mihály, a község polgármestere Zámoly történetének vélhetően legjelentősebb eseményeként hivatkozott az átadóra.

„Ez nem csupán egy régi adósság törlesztése, településünk életének fordulópontja, hanem a magyar össznemzeti kultúra sarokköve is. Ugyan nem február 3-án, a költő születésnapján adjuk át ezt az épületet, de ennek pusztán a hideg tél az oka. Most viszont itt állunk, március 18-án, Sándor napján. Csoóri Sándor napján” – fogalmazott, majd Gulyás Gergellyel, Nagy János miniszterelnöki irodát vezető államtitkárral és Törő Gábor országgyűlési képviselővel együtt, a nemzeti színű szalag átvágásával szimbolikusan megnyitotta az emlékházat.

Az ünnepségen részt vevő egyházvezetők és református lelkipásztorok (közöttük Gunyits Ottó zámolyi lelkész és Hajdú Szabolcs Koppány vértesaljai esperes) ezt követően áldást kértek az épületre és a jelenlévőkre, majd Rátóti Zoltán színművész, Csoóri Sándor tisztelője verssel (Anyám szavai) emlékezett a költőre, és tolmácsolta a néhai irodalmár jó barátja, Kodolányi Gyula üdvözletét.

A versben szereplő körtefa már rég nem áll, de ennek állított emléket Rózsa Péter, a Virágoskút Biogazdaság tulajdonosa, aki egy Nyári Kálmán körtecsemetét ültetett el az emlékház elé – a biogazda egy, a csengersimai református templom mellől hozott istenfapalántát is felajánlott az ünnepség alkalmából.

A megnyitó hivatalos részét követően az emlékház fizikailag is megnyitotta kapuit a közönség előtt, a látogatók megtekinthették az épület első részében létrehozott kiállítást és a funkcióját később betöltő művészetpedagógiai oktatóteret. Ezzel párhuzamosan kezdetét vették a kulturális programok is az emlékház mögötti rendezvénysátorban. A Csoóri Sándor munkásságát ápoló Nomád Nemzedék jóvoltából az alábbi előadásokat tekinthette meg a közönség:

  • a Csillagkapu című produkciót, mely a költő 2018 májusában megjelenő, összegyűjtött gyermekversei alapján készült. (Rendező: Novák Péter, közreműködtek: Parapács Zenekar, Pendely Énekegyüttes és a székesfehérvári Alba Regia Alapfokú Művészeti Iskola tanulói)
  • A lélek realizmusa című előadást Csoóri Sándor Szántottam a gyöpöt és a Tenger és diólevél című tanulmányaiból (Előadták: Császár Angéla színművésznő, Kacsó Hanga Borbála népdalénekes, Pál István Szalonna és bandája, Berecz István és barátai, valamint a Magyar Nemzeti Táncegyüttes szólistái)
  • A Párbeszéd, sötétben címet viselő koncertszínházi darabot, melyet Csoóri Sándor verseiből és prózájából állított össze Vecsei H. Miklós színművész és zenekara, a QJÚB
Csoóri Sándor (Zámoly, 1930. február 3. – Budapest, 2016. szeptember 12.) 
A Nemzet Művésze címmel kitüntetett, kétszeres Kossuth-díjas és kétszeres József Attila-díjas költő, esszéíró, prózaíró, politikus. 1998-tól a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja.
Zámolyon született 1930. február 3-án földműves családban. Elemi iskoláit szülőfalujában végezte. 1942-ben a népi írók által kezdeményezett Országos Falusi Tehetségkutató Intézet segítségével Pápára került középiskolába. Itt érettségizett 1950-ben a Református Kollégiumban. 1950-ben munkatársa lett a Pápai Néplap című újságnak, majd a Veszprém megyei Népújságnak. 1951–52-ben Budapesten az Egyetemi Orosz Intézetben orosz–történelem–marxizmus és műfordítás szakon tanult. Tanulmányait háromnegyed év múlva betegsége miatt kellett félbehagynia, tüdőszanatóriumba került.
1953 augusztusában 14 verse jelent meg egyszerre. Ekkor figyelt föl költészetére a kritika. 1953–54-ben az Irodalmi Újság, 1954-ben a Szabad Ifjúság munkatársa. 1955–56-ban az Új Hang versrovatának szerkesztője. 1957–58-ban tisztviselő a Lakatosipari Vállalatnál. 1958-tól szabadfoglalkozású író 1968-ig, közben 1962–63-ban a Jövő Mérnöke című lap munkatársa. 1968-tól 1988-ig a MAFILM dramaturgja.
Az 1980-as évektől a szellemi és politikai ellenzék egyik vezetője, a monori (1985) és a lakitelki tanácskozás (1987) előkészítője.
1987-ben a Magyar Demokrata Fórum alapító tagja, 1988–93 között elnökségi tag. 1988-tól 1992-ig a kéthetenként megjelenő Hitel című irodalmi és társadalmi folyóirat szerkesztő bizottságának elnöke. 1990-ben megkapja a Kossuth-díjat, amelyet korábban ellenzéki magatartása miatt tagadtak meg tőle. 1997-ben Sára Sándorral és Kósa Ferenccel Magyar Örökség Díjat kap a Tízezer nap című filmért.
1991-től 2000-ig a Magyarok Világszövetségének elnöke. Ebben a funkciójában kezdeményezte 1992 nyarán a Duna Televízió létrehozását, mely még az év karácsonyán megkezdte sugárzását. 1992-től emellett a Hitel főszerkesztője volt.
Utolsó éveiben visszavonult életet élt. Hosszan tartó szenvedés után hunyt el 2016. szeptember 12-én, Budapesten.

Forrás: Digitális Irodalmi Akadémia és Nomád Nemzedék

Képek: Vargosz, Dezső Attila
Csoóri Sándor portréja: Fortepan/Kádas Tibor

Az alábbi galériára kattintva a megnyitóról készült képeink mellett még több fotó található az emlékházról:

Megnyílt a Csoóri Sándor emlékház Zámolyon