Le kellett győznöd az ismeretlentől való félelmed, hogy kilépj az erdélyi, parókus lelkészi szolgálat keretei közül. Mi segített ebben?

Vannak ezek az úgymond semmiből jövő, véletlen mondatok az ember életében… A hivatásom kérdéses pontjain úgy érkezett meg egy-egy mondat kívülről, hogy arra felfigyeltem, mert túlmutatott a közlőn. Ilyen volt Bogdán Szabolcs János királyhágói püspök kérdése, akivel pár éve összefutottam a budapesti Ráday Házban: te itt vagy alkalmazásban? Akkor még fogalmam sem volt az Imádság Házáról és bármilyen szürreális is volt, de mélyen megérintett a mondat. Bárcsak. A felszínen inkább humorosnak találtam, és azt válaszoltam, hogy „a próféta szóljon belőled.”

Közben már javában részese voltam a Gyökössy Intézetet újraalakító munkacsoportnak, de az is világos volt, hogy nem itt vannak számomra a nagyobb távlatok. E munkafolyamat közben szereztem tudomást az Imádság Háza épüléséről, és a megismertetett koncepcióban láttam azt a lehetőséget, a házban azt a helyet, ahol az eddigi utam, tudásom hasznosulhat.

Konkrét koncepcióba léptél bele vagy te magad is alakíthattad az Imádság Háza terveit?

Eredetileg egy konkrét koncepcióba, de ez két év alatt, mióta én magam is részese lettem a folyamatnak, sokat formálódott, és ez előnyünkre vált. Nem csak azért, mert így inkább a magaménak érzem, hanem mert tudtam hozni olyan szempontokat, amelyek támogatják, hogy a ház betöltse a funkcióját.

Mondj egy példát!

A ház szükséges szerkezeti változásai teremtettek lehetőséget arra, hogy egyéb változást is kérjek, például hangszigetelt kis csoportszobákat az egyéni kísérésekre, lelkigondozói beszélgetésekre. Tapasztalatból tudom, hogy erre szükség van. Néhány lelkész kollégának olyan orgánuma van, ami betölti a templomteret, a lelkigondozás, kísérés biztonságához viszont hozzátartozik, hogy számukra is garantálni tudjuk a titoktartást. Vékony falakkal ez kevésbé biztosítható, miközben a szomszéd szobákban is beszélgetések zajlanak, arról nem is beszélve, hogy ez mennyire zavaró tud lenni.

A földszinten lesz az étkező, az emeleten pedig a „mentes konyha”. Ez nem csak a XXI. századi igények miatt fontos, amikor szükség van mindenmentes étkeztetésre is, hanem a ház hibrid működtetése okán. Ez azt jelenti, hogy egy gyülekezeti csoport jelenléte nem lesz kizáró oka az egyéni elvonulásnak.
Egy-két emberért nem kötelezhetek hallgatásra egy csoportot, de a külön étkeztetés megoldást hozhat ez esetben. Ezért lényegesek az egy- és kétágyas szobák is: hadd lehessen az itt töltött idő valóban egyedül Isten számára elkülönített.

Vannak, akik félnek a katolikus lelkiségtől a ház vonatkozásában is. Van ok a félelemre?

Mindig igyekszem megérteni, mi van a félelem mögött és arra adni adekvát választ. Ha valaki fél, azt kérdezném tőle, hogy milyen az Istennel való kapcsolata? Ha Krisztusban vagyok, akkor a szeretete szabaddá tud tenni, a félelemtől is. Az imádság, az Isten előtti csend egyetemes keresztyén érték, ami abban a tapasztalatban gyökerezik, hogy Isten jelen van és ma is cselekszik.

A ház nem köteleződik el kegyességi irányzatok mellé, hanem felkínál az Istennel való meghitt párbeszédhez ideális körülményeket. Alapvetően arra szeretném segíteni az embereket, hogy bízzanak Istenben, aki szeretettel hív a maga közösségébe.

Hogyan fogadták az egyházmegyék képviselői a terveket?

Sokat jelentett, hogy találkozhattam az esperesekkel és a találkozások nyomán létrejöhettek egyházmegyei meghívások, lelkészekkel való beszélgetések is. Sok érdekes pletyka terjedt a házról, a luxusszálló képzetétől kezdve változatos fantáziák keringtek a lelkészek között, jó volt tapasztalni, hogy a személyes beszélgetések alkalmával ezeket lehetett tisztázni. Ezért továbbra is fontosnak tartom, hogy maradjunk párbeszédben, hiszen a ház gyakorlata alakulóban van, ahogy az építkezés is folyamatban. Lelki és fizikai építkezés párhuzamosan zajlik.

Egyházunk belmissziós gyakorlatában főként a csendeshetek voltak a lelki megújulás platformjai. Az Imádság Háza alkalmain hol lesz a helye az Igének?

Minden hét úgy fog felépülni, mint a klasszikus csendesnapok vagy -hetek, vagy a gyülekezeti táborok: itt is központi szerepe lesz az Igének, de nem feltétlenül úgy, ahogy megszoktuk.

Aki ide eljön pár napra, arra kötelezi el magát, hogy naponta többször olvassa a Bibliát. Persze ezt akár otthon is megtehetné, de itt éppen a fókuszáltsághoz és intenzitáshoz kap majd támogatást nem csak a körülmények, hanem a lelki beszélgetés által is.

A bibliaolvasás és a saját élettörténetéből fakadó imádság keretében az Ige személyre szabottan tud megszólalni. Sokkal inkább az Ige foglalkozik velünk, mint fordítva: az Igén keresztül maga Isten formál és beszél hozzánk. Mindig lesz a meghirdetett heteknek koncepciója, tematikája, de csak Isten tudja, hogy kiben mit akar elvégezni. Itt kevesebb lesz a frontális tanítás. A fülöpi utat, vagy az emmausi utat kell elképzelni, amikor Jézus odaszegődik a tanítványok mellé.

Rendben, de annyi minden félreviheti valakinek az igeértését. Mi garantálja, hogy nem olyasmit ért meg valaki, ami Isten országa szempontjából teljesen vakvágány?

Több mint harminc éve tértem meg, a templomainkban legalább ennyi éve lehet prédikálni a megtérést. Szükséges a szószékről a megtérést hirdetni, de arányaiban nagyon keveset beszélünk arról, hogy mi a megszentelődés, az Istennel való élet. Pedig a megtérés csak egyetlen mozzanat, és utána jön az életút, a neheze. Mi, lelkészek sok esetben úgy teszünk, mintha a megtérés lenne a csúcs. Persze nélkülözhetetlen, de ez csak a kezdet.
Aki több évtizede hívő, már mindenfélét tapasztalt, mélységet és magasságot, elakadt, újraindult, és előfordul, hogy elérkezik a kegyessége határaihoz. De Isten határtalan és esetenként arra hív, hogy lépjük át a határainkat. Csodálatos, hogy lesz erre elkülönített, védett hely a református egyházban is, ahol ebben támogatásra találnak hívő emberek. Az Istennel való kapcsolat is megrekedhet, lehetnek benne krízisek, akár egy házasságban: nem válunk, de nem az igazi. Erre a helyzetre lesz az Imádság Házának külön kínálata, hogy ebben a nagyon személyes Isten elé állásban, kapcsolatmélyítésben, útkeresésben nyújtson segítséget.

Ha jól értem a koncepciót, a ház várja a gyülekezeteket, lesznek csoportos imádságos elvonulások, és egyénileg is felkereshető lesz. Ősztől lesz elérhető mindez?

A ránk következő évtől a nyári időszak inkább a gyülekezeteknek lesz fölkínálva. A tavaszi, őszi és téli időszakban lennének főként az Imádság Háza saját elvonulós alkalmai, esetleg képzések, a fennmaradó időkre más, külsős csoportok jelentkezhetnek. Saját alkalmaink között szerepel majd Imaiskola, amelynek keretében egyéni és közös imák, igei meditatív feladatok mentén fogjuk átgondolni mi számít imának, mi az ima alapja, melyek a hit és az imádság elemei, hogyan függ össze az imádság és a lelki alkat. Lesz a kreativitást megmozgató elvonulásunk is, hiszen Isten nem csak a verbalitás képességével áldott meg bennünket. Ezen az alkalmon írók, költők, zenészek munkájából kiindulva jutunk el az Igéig, a teremtő és folyamatosan alkotó Istenig egy igei vezérfonal mentén.

A foglalásnál előnyt élveznek az egyházkerület gyülekezetei. A ház honlapja hamarosan elindul, itt frissítjük majd az alkalmak dátumait és ezen keresztül lehet jelentkezni is.

Te alakítod a koncepciót?

Részben. Volt ennek a munkának előzménye, amire lehetett alapozni, továbbá hosszú távon ezt nem egyszemélyes szolgálatnak gondolom. Már tavaly elkezdtünk egy lelkigondozásról, lelki kísérésről szóló képzést, amellyel potenciális munkatársak keresését alapoztuk meg – a képzést idén márciusban folytattuk Lelki kísérés kurzus címmel. 

Tágabb munkacsoportban gondolkodom, amit szerintem csak évek alatt lehet felépíteni. Az tény, hogy egy tizenöt fős csoport kíséréséhez minimum három lelki kísérő kell, mert ez ennyire személyes, idő- és emberigényes. Viszont azt tudom, hogyha egy ember élete helyre kerül, az pozitívan hat majd a gyülekezetekre. Aki itt megújul, visszatérve a gyülekezetébe elkötelezettebben végzi a szolgálatát, ami kihat a tágabb egyházi közege életére is.

Van már imaháttere az Imádság Házának? Most még azért imádkozunk, hogy épüljön a ház.

Van, de nem szervezett formában. Sokakról tudok, akiknek az Imádság Háza és leendő szolgálata is szívügye és imádkoznak is érte.

Az Imádság Háza tervezett saját programjai - a Ház átadásának függvényében - 2026-ban:

Szeptember:
1-3.: Imádságos elvonulás intézményi lelkészeknek
7-10.: Egyéni imádságos elvonulás
18-20.: Bevezetés a testvéri beszélgetésbe és a lelkikísérésbe 1.0 (képzés)
22-24.: Egyéni imádságos elvonulás 

Október:
2-4.: Imaiskola
6-8.: Imádságos elvonulás egyházi alkalmazottaknak
16-18.: Bevezetés a testvéri beszélgetésbe és a lelki kísérésbe 2.0 (képzés)
27-29.: Imádságos elvonulás a megújulásért 

November:
13-15.: Kreatívan Isten előtt
23-27.: Adventi hangoló – imádságos elvonulás 

December: 
2-4.: Imaiskola
7-10.: Adventi imádságos elvonulás
15-17.: Kreatívan Isten előtt

Képek: Füle Tamás