„Olyan könnyű azokat az embereket szeretni, akiket nem ismerünk, akikkel sohasem találkozunk! Hisz akkor nincs szükségünk áldozathozatalra, s emellett oly elégedettek vagyunk önmagunkkal! Így csaljuk meg lelkiismeretünket. Nem, azt a felebarátodat szeresd, akivel együtt élsz, s aki terhedre van." Tolsztoj
A panasz elvesztése
VI
Udvariasságunk ára kérdéses számomra. Nem tudom, hitünk ezen lehetősége nem azért veszett-e el, mert a panaszzsoltároknak nincs helye gyakorlatunkban. E veszteség alkalmával talán akaratlanul is hamis ént hagyunk jóvá, amely a mindenható Istennel szemben nem képes kezdeményezésre. Szintén akaratlanul támogathatunk igazságtalan rendszereket, melyekkel kapcsolatban nem tehető fel jogos kérdés. Panasz híján, kritikátlan dicsőítésünkkel talán a történelmet fojtjuk meg. E szövegek elvesztése lélektani hiteltelenséget éppúgy eredményez, mint a társadalom konzerválását. Ha számunkra fontos a hitelesség és a jogosság, mielőbb fel kell fedeznünk ezeket a zsoltárokat.
Ford. Czövek Tamás és Tóth Sára