Az első két dunamelléki missziói konferencia a Budapest és vonzáskörzetének kihívásait és lehetőségeit vette górcső alá, a sorban harmadik esemény már az egyházkerület egész területére irányította a figyelmet. Hajdú Bálint Kadosa, a Missziói Támogató Szolgálat vezetőjének nyitó gondolatai után Balog Zoltán bevezetője következett: „A misszió elsősorban krisztológiai felismerés, azaz Jézus Krisztusból határozza meg az egyház működését. Ez akkor lesz igaz, ha magunkon kezdjük a missziót” – mondta a dunamelléki püspök, aki szerint abból, hogy Isten a misszió alanya, mi pedig egyszerre vagyunk a misszió céljai, tárgyai és eszközei, más alapállást biztosít – attól eltérően, mintha mi vinnénk másokhoz az evangéliumot. Meghaladva ezzel azt a gyakori lelkészi önértelmezést, hogy „mi vagyunk az aktorok, és vannak célcsoportok”.

Balog Zoltán idézte Veres Sándor egyházkerületi főgondnokot, aki szerint ebben az egyházkormányzati ciklusban a nem hagyományos területeken indult kezdeményezések váltak az egyház szerves részévé. „A hagyományos gyülekezeti lét ugyanúgy a misszió terepe, mint az »új szántás«. Nincs olyan terület, ahol ne lehetne lelkekre találni.” A püspök figyelmeztetett: „Nagy kísértés, hogy a fennálló rendhez ragaszkodókra és innovatívakra osszuk fel az egyházat, ebből a kettősségből azonban ki kell lépni.”

Somogyi Péter egyházkerületi lelkészi főjegyző áhítatában az aznapra kijelölt újszövetségi igeszakasz, az Efezus 1,1-14 alapján úgy fogalmazott: „Az egyház célja, hogy Isten dicsőségét szolgálja, és ez örökké meg fog maradni. Amikor Jézus az Atyához imádkozott, megdicsőítette az Atyát. Ez a célja Jézus követőinek is.” A lelkipásztor így folytatta: Jézus részben rejtett, részben látható valóságról tett bizonyságot és megmutatta, hogy milyenek lehetünk. „Jézus azt mondta, mi vagyunk a föld sója és a világ világossága. A só tartósít, jó ízt ad, megerősít, gyógyít és megolvasztja a jeget. A világosság pedig láthatóvá tesz, felmelegít és irányt mutat. Ez a keresztyén ember dolga, de a végcélja Isten dicsőítése. Nyomot kell hagynunk a világban, de nem magunkról.”

A konferencián két beszélgetésindító előadást hallhattak a résztvevők: elsőként Szász Lajos budafoki lelkipásztortól, történésztől. Az egyháztól a gyülekezetig – A református misszió gyakorlata a Horthy-korszakban című referátumát az egyházi megújulás 19. század végi dilemmáitól indította: az egyházat erőteljes szekularizáció, csökkenő egyháztagság és csökkenő bevételek jellemezte. Erre három fő megoldási javaslat látszott: költségvisszaszorítás (egy lelkészhez sok gyülekezeti tag tartozik), a nagyobb államsegély és a belmisszió. Mint mondta, a korszak nagy vitája az intézményes egyház és az egyesületek között zajlott, hiszen a lelkészek féltékenyek voltak az egyesületekben zajló misszióra, az egyesületek pedig nem nézték jó szemmel azokat, akik az egyházban vannak.

Szász Lajos kiemelte Ravasz László szerepét, aki igyekezett az egyesületi belmissziótól a gyülekezeti misszió felé elmozdítani az egyházat. 1939-es püspöki jelentésében szükségesnek nevezte a vasárnapi iskolai hálózat kiépítését, az ifjúság gondozását, az asszonyok szolgálatba állítását, a vezetőképző tanfolyamokat, új presbiteri generáció nevelését, valamint a lelkész-presbiteri eszmény emelését. Szász Lajos ezt követően két korabeli lelkipásztor szolgálatát állította egymás mellé: az „általános keresztény” Victor Jánosét (Belső-Lipót–Terézváros) és a „hagyományos kálvinista” Demjén Istvánét (Budafok).

A történész végigvette, mit képviseltek elődei az igehirdetéssel, a diakóniával, a rétegalkalmakkal, az egyetemes papsággal, az egyházfegyelemmel, a templomépülettel, az egyházi sajtóval, a gyülekezeti programokkal és a sokszorozódással kapcsolatban, majd megállapította, hogy a főbb különbségek a szociális felelősségvállalásban, az egyház és politika viszonyában, valamint az ökumenikus nyitottságban voltak, a gyülekezetépítés lényegét érintően azonban egység mutatkozott közöttük. Az előadást követően lehetőség nyílt az asztalok körül ülő résztvevők számára a közös reflexióra.

Komlósi Péter Attila A gyülekezet újrafelfedezése a misszióban, avagy a missziói szívű gyülekezet lehetőségei ma címmel adott elő, melyet Michael W. Goheen misszió-definíciójával indított: „A misszió az egyház egészének élete, ahogy az egész világon a teljes evangéliumról tanúskodik.” A Budapest Pestszentlőrinc-Szemeretelepi Református Egyházközség lelkésze rávilágított: már a 20. század során is fókuszba került a lelkészcentrikusság elleni küzdelem az egyházban, ma pedig nagy kísértés az intézményeiben élő egyház képe, amelyben a missziót felülről szervezik. Hangsúlyozta továbbá, hogy a misszió elsődleges tere a gyülekezet, azt nem engedheti át a közegyháznak még akkor sem, ha sok segítséget kap például az anyagiak, az infrastruktúra vagy a képzések terén. „Ezek hatalmas dolgok, amiért hálásnak kell lenni, de csak a keretet adják a misszióhoz” – tette hozzá, majd a változásról, a megújulásról és a missziói szívű gyülekezet jellemzőiről osztotta meg gondolatait.

A változások kapcsán többször idézte Duráczky Bálint szavait a honlapunkon megjelent interjúból, és arra biztatta a gyülekezeteket, hogy vegyék észre a körülöttük lévő világ átalakulását, és ismerjék fel, hogy ebben hogyan lehetnek Isten eszközei. Komlósi Péter Attila szerint a megújulás csakis az evangélium megújító ereje által történhet, továbbá misszióról és gyülekezeti megújulásról csak együtt érdemes beszélni. A lelkipásztor az ébredéssel kapcsolatban Timothy Kellert idézte: „Az evangéliumi megújulás vagy ébredés nem más, mint a Szentlélek szokásos munkájának (a bűn felismerése, az újjászületés és megszentelődés, az üdvbizonyosság) intenzívebbé válása, mégpedig a szokásos eszközök (igehirdetés, imádság és szentségek) révén.” A megújulás gyakorlati lépéseire példaként említette a kazuális szolgálatok felülvizsgálatát, a tanítványképzést és a misszió új lehetőségeinek feltárását.

A lelkész ezt követően tizenöt állítást fogalmazott meg a missziói szívű gyülekezetekről, Timothy Keller és Jó András munkássága nyomán:

1. Az igehirdetések evangélium- és kegyelemközpontúak
2. Vannak célzottan keresőknek szóló alkalmak
3. Keresik a módját, hogy elérjék a társadalom perifériájára sodródottakat a gyülekezet térségében
4. Célzott törekvésük a különböző generációkat megszólítani, nekik alkalmakat szervezni
5. Fiataljaikra jellemző, hogy nem járnak több gyülekezetbe
6. A hozzájuk érkezőket személyesen köszöntik
7. Aktív szolgálói vannak
8. Hiteles és erkölcsös életű elöljáróik vannak
9. A gyülekezeti tagok hivatásukat missziós lehetőségként élik meg
10. A gyülekezet anyagilag független és kitűzött céljait önállóan valósítja meg
11. Ellenkultúrává válik és előmozdítja a környezete jólétét
12. Költségvetése egy részét valamilyen missziós célra fordítja
13. Igehirdetési gyakorlatában rendszeres helye van a missziónak
14. Világmisszióról szóló alkalmak is helyet kapnak az alkalmak között
15. A gyülekezet több tagja anyagilag és imádsággal támogatja a misszionáriusokat.

Komlósi Péter Attila szerint mindezek eléréséhez kulcsfontosságú a lelkipásztor és a presbitérium közös lelki látása, illetve annak tudatosítása, hogy „az evangéliumi megújulás velünk kezdődik, nem pedig azokkal, akikről azt gondoljuk, hogy itt kellene lenniük.” A lelkész zárásként a témához kapcsolódó könyveket ajánlott a résztvevőknek, az előadást ezúttal is rövid reflexiós kör követte.

A referátumok után egy-egy szolgálati területen és missziós kezdeményezésben való elmélyülésre szemináriumok adtak teret: a gondozó gyülekezetek modelljét Bárdos-Blatt Szabolcs szigetvári lelkipásztor, a Kereszt-kérdések sorozatot Somogyi Péter fasori lelkész és egyházkerületi lelkészi főjegyző mutatta be. A Tanúim lesztek képzésről Dani Eszter solymári lelkész, a Cursillóról Lenkey István paksi lelkipásztor beszélt.

Az Alpha-kurzust Joó Christopher és Pálfalvi Viola gazdagréti lelkészek ismertették, az Ifjúságépítők szolgálatáról és az Ifivezető-képzésről Palásthy István és Végh Hanna számolt be, az Inkubátor gyülekezeti revitalizációs képzés részleteiről pedig Stefán Attila taksonyi és Czeglédy Pál dunaújvárosi lelkészek meséltek.

A harmadik dunamelléki missziói konferencia Lovas András egyházkerületi missziói referens imádságával zárult.

Képek: Füle Tamás

A konferencián készült fotóink megtekinthetőek az alábbi galériában: