Kezdetben kicsi volt itt a hely. 

Tapostam a homokot, két kezem az
Üvegnek nyomva. Teljes erőmmel
Toltam és rúgtam, hogy helyet, 
szabad helyet, szabadságot nyerjek.
Lassan lett is.
Végre elfértem, lett helye az életemnek, 
végre jó volt. Optimális.
De egyre-egyre több helyem lett, szinte
Már nyomott az üresség.
Csúszott ki alólam a talaj.
Elkezdett szorulni körülöttem az üveg.
Rá kellett jönnöm: lefolyok én is, 
múlt leszek én is...
Nem tudok felkapaszkodni 
vissza a hideg, merev, csúszós
üvegen. Rémisztő.
Milyen jó tudni, hogy 
van Valaki az üvegen túl.

Bartus Tamás grafikája