„Olyan könnyű azokat az embereket szeretni, akiket nem ismerünk, akikkel sohasem találkozunk! Hisz akkor nincs szükségünk áldozathozatalra, s emellett oly elégedettek vagyunk önmagunkkal! Így csaljuk meg lelkiismeretünket. Nem, azt a felebarátodat szeresd, akivel együtt élsz, s aki terhedre van." Tolsztoj
Szólítható - 48. szám / 2012. június 1.
Felmutatás
Felszín
Milyen képtelen vállalkozás
megismerni valakit.
Jelekből olvasunk, összerakjuk,
mint buddhisták a tarka homokképet.
Valami látvány létre is jön,
amire azt mondjuk, kész. Ilyen.
De ha szétcsúsznak a homok-
szemek, kezdhetjük elölről.
Az már egy másik arc.
Pedig az is ő, ugyanazok az elemek.
Csak egy szélfuvintás utáni állapot.
Minden változatodban
felmutatod színeidet. Ránk vetíted,
rajtunk képződik a reflex.
Meg kell ismernünk színvalóságunkat,
hogy alkalomadtán színt valljunk,
ha egy fényesebb világban
számon kéretnének árnyalataink.