Aznap, amikor beesteledett, a hét első napján, ott ahol összegyűltek
a tanítványok, bár a zsidóktól való félelem miatt az ajtók zárva voltak, eljött Jézus, megállt középen, és így szólt hozzájuk: "Békesség néktek!" És miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. A tanítványok megörültek, hogy látják az Urat. Jézus erre ismét ezt mondta nekik: "Békesség néktek! Ahogyan engem elküldött az Atya, én is elküldelek titeket."

Nyolc nap múlva ismét benn voltak a tanítványai, és Tamás is velük.
Bár az ajtók zárva voltak, bement Jézus, megállt középen, és ezt mondta: "Békesség néktek!"

(János evangéliuma 20. rész válogatott versek)

A Feltámadott Jézus így köszön: Békesség néktek! Ezzel megváltoztatta a köszönés értelmét. Hogy is van ez? Azelőtt és talán ma is ugyanezzel a szóval köszöntik egymást, kis változtatással, a közel-keleti emberek.

Van-e valami változás bennünk azóta? Hányan haltak meg azóta? Hányan támadtak fel? Gondolkozz el rajta, megváltozott-e valami Jézus által, neki tulajdoníthatóan?

Dusicza Ferenc
református lelkész
Csajág