A gondnok karácsonykor
– bár ezt a sokaság
bolondságnak tartja –
az időt nem vitatja
s a születő kereszt
előtt
fejét
mélyen meghajtja 

hajlékának hasadékain
ugyan még
áthatol
a fenyő illata
de mert
a dolgoknak rendje van
– tudja –
nem ujjong hiábavalón 

megöleli családját
a karácsonyi csendet
és ül csak 

türelmesen és várakozón