„Olyan könnyű azokat az embereket szeretni, akiket nem ismerünk, akikkel sohasem találkozunk! Hisz akkor nincs szükségünk áldozathozatalra, s emellett oly elégedettek vagyunk önmagunkkal! Így csaljuk meg lelkiismeretünket. Nem, azt a felebarátodat szeresd, akivel együtt élsz, s aki terhedre van." Tolsztoj
Ritka gyümölcs - 15. szám / 2009. szeptember 1.
A Te jóságod jobb, mint az élet
Mi az életünk? Mi Isten jósága?
Mi az életünk?
Minden, amit látunk, amit megfogunk, amit hallunk, amit ízlelünk, érzünk. Minden, ami körülvesz minket, amit birtokolunk, amihez hozzászoktunk, amit szeretünk.
Mi Isten jósága?
Minden, amit nem látunk, nem fogunk meg, nem érzünk meg, igen, és alig tudjuk elhinni.
Valami, amit nem birtokolunk, valami nagyon valószínütlen, valami túlvilági.
Minden meglevő történés fölött és mögött, és mégis oly közel, és oly komolyan megérint minket.
Ki merne ott szabadon választani?
Isten maga harcolja ki magának a győzelmet. Az ember számára lehetetlenség, amit a zsoltáros ajkairól hallunk. Isten, Te vagy az én Istenem, a Te jóságod, kegyelmed jobb, mint az élet.
(Zsoltárok könyve 63.4.)

Dietrich Bonhoeffer: Vademecum
Kairosz Kiadó
Budapest, 2006