Egy parányi szikra a pünkösdi tüzet lángra lobbanthatná. E szikra nélkül hiába van az egyház szép rendje, megragadó liturgiája, gazdagsága, módszertana. Ha mindez meg is van, de Isten Szentlelkének szikrája nem gyújt, akkor „hiába korán kelnetek.." E szerény áhítatos könyv ilyen szikra szeretne lenni, amely szíveket lángra lobbant.

Hogy ez nem lehetetlen, azt egy egyszerű parasztasszony életén illusztráljuk. Falujában csak így ismerik: Juli. Egész életében sokat küzdött, szenvedett, és másokat bátorított. Istent dicsőítő énekeket is írt /Barkó Julianna/. Ezek egyike így kezdődik:
„Ez a világ csak baj halma,
 Nincs itt senkinek nyugalma,
 Minden nap hoz új küzdelmet,
Vállainkra rak sok terhet"
/454.dics.1.v./

A baj halma azóta sem fogyott, inkább csak nőtt. Ez a könyv igyekszik megfogalmazni néhány bajt és gondot, amellyel naponta szembe találjuk magunkat. A megoldást Jézusnál keressük.
(Részlet az Előszóból)