A Parókia-honlap az utóbbi hetekben vitának adott otthont a református gyülekezeti éneklésről. A vita mindeddig jórészt a zene körül forgott: mi a jó, értékes, maradandó egyházzene és mi nem. Magam nem lévén zenész, az itt következő hozzászólásban nem kívánok azzal a kérdéssel foglalkozni, egy zene vagy ének mennyiben értékes vagy értéktelen, sem hogy református vagy dogmatikai-teológiai szemszögből mikor találtatik nehéznek vagy könnyűnek. Ezeket az "objektív" kritériumokat a korábbi cikkek több-kevesebb sikerrel érintették. A gyülekezeti éneklés kérdését az alábbiakban igyekszem néhány új szemszögből vizsgálni. Ha ui. jól látom, néhány nem elhanyagolható kérdést az eddigi vita egyáltalán nem, vagy alig érintett. Ezek a kérdések inkább szubjektívak, s részint ezért is maradtak idáig figyelmen kívül.
Márk evangéliuma 12:13-17.
MAJD NÉHÁNY FARIZEUST ÉS HERÓDES-PÁRTIT KÜLDTEK HOZZÁ, HOGY FOGJÁK SZAVÁN. EZEK ODAMENTEK, ÉS ÍGY SZÓLTAK HOZZÁ:
MESTER, TUDJUK, HOGY IGAZ VAGY, ÉS NEM VAGY TEKINTETTEL SENKIRE, MERT NEM NÉZEL AZ EMBEREK SZEMÉLYÉRE, HANEM ISTEN ÚTJÁT AZ IGAZSÁGHOZ HÍVEN TANÍTOD. SZABAD-E A CSÁSZÁRNAK ADÓT FIZETNI, VAGY NEM? FIZESSÜNK, VAGY NE FIZESSÜNK? Ő PEDIG ISMERTE KÉPMUTATÁSUKAT, AZÉRT AZT MONDTA NEKIK: MIÉRT KISÉRTETEK ENGEM? HOZZATOK NEKEM EGY DÉNÁRT, HADD LÁSSAM. TÜSTÉNT VITTEK. ÉS ÍGY SZÓLT NEKIK: KINEK A KÉPE EZ, ÉS KIÉ EZ A FELIRAT? ŐK ÍGY FELELTEK: A CSÁSZÁRÉ. ÉS JÉZUS ÍGY VÁLASZOLT NEKIK : ADJÁTOK MEG A CSÁSZÁRNAK, AMI A CSÁSZÁRÉ, ÉS AZ ISTENNEK, AMI AZ ISTENÉ. ÉS ELCSODÁLKOZTAK RAJTA.
Mit értünk azalatt, hogy valakinek van mondanivalója? Ha valaki sokat fecseg, sokat hazudik, nem azt mondjuk, hogy van mondanivalója. Folytonos átmenetek?Értelmes igazságot mond; Értelmes tévedést mond; Értelmetlenséget mond; Szándékos értelmetlenség, halandzsa...
Szabó Lajos
A középpont a korcsma és a népbolt. Itt benne vagyok a templomtalan tömegben. Gyűjtöm azokat a szavakat, amelyeket itt a legtöbbször használnak, persze trágárságok, és a katonaság ehhez képest igen finom hely volt... Azt hiszem, kevés ember ússza meg ezt belső károk nélkül. Az őrültség, a nevetségesség és az erkölcsi sötétség teljesen egyforma. Mindez eszeveszett iramban, hogy fel se lehessen eszmélni.
Hamvas Béla
... kétségek és szenvedések ellenére még mindig tartottam a pravoszláv vallást. De felvetődtek az életnek olyan kérdései, amelyeket meg kellett oldani, és ekkor az a mód, ahogyan az egyház ezeket a kérdéseket megoldotta - teljesen ellentétes volt annak a hitnek az alapjaival, amely engem éltetett - végképp arra késztetett, hogy lemondjak a pravoszláviával való kapcsolat lehetőségéről.